A szófiai hírcsoport által
161. magazin, 57. oldal
(eredetileg bolgár nyelven)
2005. augusztus 4. és 20. között Bulgária nyugati részén a viharos esőzések súlyos árvizet váltottak ki, ami kárt okozott számos tanyában és lakóépületben, és több mint 12 ezer embert érintett. A felhőszakadások hatására kiöntöttek medrükből a folyók és a víztárolók, és elárasztották a környéket. Emiatt hidak omlottak össze, elakadt a vasúti közlekedés, és sok közösség számára megszakadt a víz- és áramszolgáltatás.
Amint Hsihuban, a Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezet központjában értesültek az árvízről, megkérték a tanítványtársakat Magyarországon, hogy azonnal utazzanak Szófiába, Bulgária fővárosába, és juttassák el a Mester 20,000 dolláros anyagi támogatását a bolgár tanítványoknak.
Másnap a bolgár gyakorlókból álló segélycsapat autóval elutazott négy, árvíz sújtotta területre, ahol nagy anyagi pusztulással, és sok frusztrált, elkeseredett károsulttal szembesültek. Több ház teljesen összedőlt, és sok háztartási eszközt - köztük ágyakat, matracokat, fűtő és főző berendezéseket - annyira eláztatott a víz, hogy azok használhatatlanná váltak.
Az érintett családoknak a helyi önkormányzatok átmenetileg biztosítottak eszközöket a víz kiszivattyúzására, és adtak körülbelül 350 dollárnyi anyagi segélyt, ez az összeg azonban közel sem volt elég a károsultak szükségleteinek fedezésére. Továbbá a tél is közeledett, és Európának ezen a részén a tél rendkívül hideg és kemény tud lenni. Ezért az elöntött területeken a segélycsapat gyorsan felvette a kapcsolatot a leginkább rászoruló emberekkel, és elutazott a kisebb falvakba, ahol a lakók szintén vészhelyzetet éltek át.
Majd a gyakorlók a Mester segélyadományát borítékokba rakták, és szétosztották a pénzt a legelkeseredettebb családok között. Ezt a váratlan és időben érkező segítséget átvéve az emberek izgatottak és boldogok voltak, gyakorlatilag mindegyikük sírt, és megcsókolta a Mester fényképét. Legtöbbjük szóhoz sem jutott, hogy hangot adjon meglepetésének és hálájának, bár egy idősödő hölgy így szólt: "Azonnal elmúlt a gyötrelem, amit a romba dőlt házam látványa okozott, amint szeretetet, és szerető figyelmet kaptam tőletek."
Most, hogy a 2005. évi árvíz segélyező munkái véget értek országukban, a bolgár tanítványok az alábbi módon szeretnék kifejezni érzelmeiket a Mester iránt:
"Kedves Mester, a Földön, egy katasztrófa sújtotta korban megszületve rendkívül szerencsésnek érezzük magunkat a Mester tanítványaiként, hisz így eljuttathatjuk a Te könyörületedet mindazokhoz, akiknek szükségük van rá. Nehéz leírni azt, ahogy e küldetés közben éreztünk, és mindazt, amit tanultunk. Ezen túl, bár ez volt az első ilyen erőfeszítés, amiben részt vettünk, a munka során éreztük a Mester szerető segítségét -mélyen hálásak vagyunk Neked a törődésért és az áldásokért, és a sok mély értelmű leckéért, amit a feladat közben megtanultunk."
