Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

 

A remény szivárványa

Riport Costa Ricából, a costa ricai hírcsoport által
157. magazin, 47. oldal
(eredetileg spanyolul)

Negyven év leghatalmasabb felhőszakadása

A közép-amerikai országokban, mint amilyen Costa Rica is, a trópusi területekre jellemző esős évszakban évente óriási mennyiségű eső hullik. 2005. január 11-én azonban Costa Rica atlanti partja mentén, a Limon és Karibi térségekre a szokásos csapadékszintnél lényegesen több jutott, hiszen negyven év legkeményebb vihara sújtott le, súlyos károkat okozva, és sok lakost hajlékából elűzve.

Pár órán belül a folyók medrükből kilépve egész közösségeket és sokhektárnyi vetést árasztottak el, és elszigetelték a távoli közösségeket, főleg a bennszülöttek falvait. Egyes területeken az embereknek majdnem egy hétig a házuk tetején kellett maradniuk, hideg, nyirkos körülmények között. Csak banánt ettek és zavaros vizet ittak, hogy életben maradjanak. Ez időszak alatt számos bennszülött család rekedt a lakóhelyén, mert a terület legtöbb hídja megrongálódott. A hegyen lakókat gyorsan evakuálták, mivel egy sár- és kőáradat bármelyik pillanatban maga alá temethette volna őket. A katasztrófa hírére Costa Rica elnöke a legnagyobb kárt szenvedett helyszínekre utazott, és azonnal Teljes Riadókészültséget és Nemzeti Vészhelyzetet rendelt el.

A Gyakorlótársak Készülődnek

A costa ricai beavatottak gyorsan mentőcsapatot alakítottak, hogy az árvízsújtotta területek lakosainak biztosítsák az alapvető ellátást. Továbbá testvérek egy csoportja ellátogatott a Nemzeti Vészhelyzet Bizottsághoz (NVB), hogy információt szerezzen az általános helyzetről, a veszélyeztetett területekről és a károsultak igényeiről, és így segítsék az ügynökség személyzetét segélynyújtó küldetésük megtervezésében. Január 15-én reggel, amikor a costa ricai mentőcsapat a munkáját tervezte, három beavatott érkezett az Egyesült Államokból, a Los Angeles Központból. Negyvenezer dollárt hoztak a Mestertől, hogy enyhítse a károsultak éhségét és szenvedését, és segélyt juttasson el olyan területekre, amelyeket még nem ért el más mentőcsapat.

 

A los angelesi beavatottak érkezése után a segélynyújtók megkezdték a károsultak ellátásához szükséges javak felkutatását. A costa ricai emberek azonban annyira szívükön viselték honfitársaik jólétét, hogy már sok alapvető dolgot felvásároltak, ezért a nagyobb étel és víz árusítóhelyek legtöbbjénél a készlet kifogyott. Azonban a Mester ereje átsegítette a beavatottakat ezen a próbán. A legnehezebb feladat az volt, hogy ivóvíz lelőhelyre bukkanjanak, mivel a legtöbb áruház üres volt. Sok telefonhívást követően azonban a csapat talált egy helyet, ahol az igényeiknek megfelelő mennyiségű víz volt. A beavatottakat egy bolti eladó is segítette, akit megihletett az a vágyuk, hogy segítsenek a károsultakon. Felajánlotta, hogy talál szállítást és konténereket, hogy elvigyék a készleteket a Costa Rica Központba.

Estére a mentőcsapat megtalált minden árut, ami a bevásárló listáján szerepelt. Ekkor, január 15-én estétől másnap hajnalig 2240 csomagot állítottak össze, ami elég volt arra, hogy egy ötszemélyes családnak négy napig élelmet nyújtson. A segélycsomagokban volt rizs, feketebab, csicseriborsó, lencse, spagetti, szappan, mosószappan, barnacukor, gyertya, gyufa, műanyagtányér, vízfertőtlenítésre klór, ivóvíz, ásók, noteszek, édességek, és még sok egyéb. A csomagolás után a zsákokat óvatosan két 12 méteres konténerbe pakolták.

16-án folytatódtak a súlyos esőzések, amint a mentőcsapat elindult, hogy elszállítsa a készletet. A beavatottak Bribri, Talamanca felé indultak, Limon tartományba, ami 230 km-re fekszik a Központtól. A Mester ereje az egész út során társukul szegődött, így mindenki hatalmas védelem alatt érezte magát.

Az Út Bribrí Felé

A NVB szerint Costa Rica északi részét, Talamanca-t, a Csillag völgyét és a Sixaola folyó deltáját övező területeket sújtotta leginkább az árvíz. Az ottani lakosok nagyrészt bennszülöttek, akik banán- és kakaótermesztéssel keresik a kenyerüket.

Január 16-án kora este a mentőcsapat elérte Bribrít, és a Vöröskereszt ideiglenes székhelyén találkozott más mentőcsapatok összekötőivel, hogy hozzájusson a legfrissebb adatokhoz. A beavatottak azonnal lelkesen nekiláttak volna a segélycsomagok kiosztásának. Ez azonban lehetetlen volt, mivel helikopterekkel éjszaka kockázatos a leszállás a veszélynek kitett területeken, és az időjárás is rendkívül kiszámíthatatlan volt.

Segítségnyújtás a Sixaola völgyében

Másnap kora reggel a csapat kapott egy rendőr teherautót és több más kisebb járműt, hogy eljuttassa a várva várt létszükségleti cikkeket Sixaola délkeleti közösségeibe. A csomagokat átvevő férfiak, nők, gyerekek és idősek a Mester képét is meglátva érzelmeiket, csodálatukat és áldásaikat úgy fejezték ki, hogy szenvedésükről és fájdalmaikról megfeledkezve csak mosoly és a hála könnyei jelentek meg az arcukon.

 

Az utazás Suretkába: Isten mindenkit ellát

A csapat még Bribríben találkozott Dulcelina Páez Mayorga asszonnyal, a Talamanca-vidék Asszonyainak Elnökével. Ő nagyon a szívén viselte a mélyen a hegyek között élő közösségek sorsát, akik kilenc napja nem kaptak segítséget. Az egyik ilyen falu, Suretka, el volt vágva a külvilágtól, hiszen két hídját tönkretette az árvíz. Ráadásul sok helyi család elveszítette az otthonát, és iskolákban és a helyiség közösségi házában kellett menedéket keresniük. Páez asszony szerint 900 családnak volt szüksége élelemre és ivóvízre. Így bár az út veszélyes volt és a hidak használhatatlanok voltak, a beavatottak pozitív hozzáállása és lelkesedése soha nem lankadt. Tovább folytatták a teherautók pakolását a Suretkának szánt készlettel, mert érezték, hogy ez a Mester kívánsága. Azután 17-én este Páez asszony egy igen lelkesítő telefonhívást kapott. Arról értesült, hogy saját szerszámaikat és ásóikat használva egy csapat suretkai férfi helyreállította a megrongálódott hidakat, és így falujukat újra összekötötték Bribrível.

A beavatottak rendkívüli módon megörültek ennek a hírnek, de a hatóságok azt gondolták, hogy nem bölcs dolog éjszaka vezetni, mert az út még mindig veszélyes volt. A gyakorlók így is tovább folytatták a készletek bepakolását, és a teherautók hamarosan készen álltak az indulásra Suretkába. Abban a pillanatban egy másik teherautó érkezett meg azzal a több mint harminc férfival, akik helyreállították a hidakat. Az idő értékes volt, ezért ezt a második teherautót is gyorsan telepakolták csomagokkal. Így a beavatottak több mint 1400 csomag élelmiszert, és több mint 1500 üveg 7 literes ivóvizet szállíthattak el a rászorulóknak. Minden hitüket a Mester-erőbe vetve a mentőcsapat tagjai tudták, hogy minden jól fog alakulni.

Este 8 óra körül Suretkába érkezve a beavatottak alig látták a lakosok sokaságát, akik összegyűltek, hogy átvegyék a segélycsomagokat. A helyi áramfejlesztő nem működött, ezért koromsötét volt. A mentőcsapat tagjai zseblámpákkal a kezükben osztották ki az élelmiszercsomagokat, a takarókat, a vizet, és a Mester többi ajándékát, a megajándékozottak pedig rendkívül hálásak voltak. Mivel emberek százai kértek segélyt, ezért a beavatottak nem tudhatták, hogy elegendő lesz-e az általuk hozott élelmiszer. De szerencsére a közösség minden családja kapott egy adaggal. Ez a csapat tagjait elégedettséggel töltötte el, hisz tudták, hogy teljesítették küldetésüket.

Miután később, még ugyanazon az éjszakán visszaérkeztek Bribríbe, mindazok, akik a nagyszerű Suretka mentőcsapatban segédkeztek, együtt ültek, és nagy öröm töltötte el őket. Bár a testük kimerült volt, az élmény, hogy a Mester-erő áthaladt rajtuk a segélymunka során, az valami olyasmi, amit a beavatottak nem tudnak leírni. Csak annyit tudnak mondani, hogy "Isten terve pontos, és a Mester szeretete végtelen." A munkálatokban résztvevő rendőröket és sofőröket lenyűgözte az, ahogy a Szervezet mentőcsapata végrehajtotta a feladatait, és az, hogy milyen szorgalmasan dolgoztak, megállás és panasz nélkül. Az egyik rendőr be is vallotta, hogy huszonkilenc évnyi rendőri szolgálata során sohasem látott a beavatottakhoz hasonló önkénteseket, akik törődtek azzal, hogy mindenkinek személyesen adják át a segélycsomagokat, és így szóbeli támogatást és bátorítást nyújtsanak minden egyes katasztrófa sújtotta embernek.

Találkozás egy costa ricai bennszülött kultúrával

Azután január 18-án kora hajnalban a beavatottak Kekoldi bennszülött közösségébe utaztak, ahol a helyi lakosok a könyörületes Ching Hai Legfelsőbb Mester iránt érzett hálából a saját nyelvjárásukon elénekelték az Úr Imáját. A közösség tanára fényképet kért a Mesterről, hogy bekeretezhesse és kifüggeszthesse a helyi iskolában. Így szólt: "Többen kérték a fényképét, elsősorban azért, mert Ő egy nagyszerű Mester, másodsorban pedig azért, hogy emlékeztesse a gyermekeket arra, hogy a szükség pillanatában Ő segített a bennszülötteken." Ugyanazon a reggelen a mentőcsapat tagjai telepakolták járművüket a csomagokkal, és délután egy Sixaola közeli közösségben osztottak ki segélycsomagokat (Costa Rica és Panama között). Összesen 450 család részesült az áldott adagokból. Hálából a közösség szeretettel imádkozott Istenhez, és kérte, hogy áldja meg a Mestert a gondoskodó támogatásáért.

Azután 2005. január 19-én a csapat egy része a többieknél még két nappal tovább ott maradt, hogy sürgősen kielégítsék a bennszülötteknek a helyi NVB által jelzett igényét. Átadtak egy láncfűrészt és egy csónakmotort a bennszülött bribrí és cabecari közösségek Egyesített Fejlesztési Egyesületének, és a bennszülött Vészhelyzet Bizottságnak. Ez a felszerelés nagy segítségére vált a helyieknek, hiszen a csónakok a közösség legalapvetőbb közlekedési eszközei közé tartoznak az élelem beszerzésben, és a betegek szállításában is. A láncfűrészeknek pedig a kidőlt fák eltávolításakor veszik hasznát, amelyek az árvíz után eltorlaszolták a helyi bekötő utakat.

Miután a beavatottak mentőmunkálatai befejeződtek Costa Ricában, az Alapítvány a Costa Ricai Bennszülött Etnikai Népcsoport Kulturális és Szociális Fejlődéséért meghívta őket egy spirituális szertartásra a Bribrí templomba, aminek során az árvízkárosultak hálájukat fejezték ki Istennek. Ráadásul a csoport azt kérte, hogy közösségükben hadd tekintsenek meg egy videót a Mester tanításáról.

Mi vagyunk a bolygó legszerencsésebb lakói

San Joséban egy ragyogó, csodálatosan színes szivárvány formájában folyamatosan egy isteni jelkép kísérte a beavatottakat a repülőtér felé vezető útjukon, hogy búcsút intsenek a három los angelesi beavatottnak.

A mentőmunkálatok mélyen meghatottak minden, abban részt vevő costa ricai és amerikai gyakorlót. Nem tudták visszatartani az örömkönnyeiket, hiszen képesek voltak bebizonyítani azt, amit a Mester legutóbbi costa ricai tartózkodása során mondott: "E bolygó embermilliárdjai közül ti vagytok a legszerencsésebbek." Ennek a jó szerencsének az az egyik megjelenési formája, hogy esélyünk van szeretetet nyújtani másoknak, és spirituálisan fejlődni.

 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok