A Mester háziállatai nemcsak átlagos háziállatok. Saját gyermekeiként kezeli őket. Átöleli őket, játszik velük, és a legszeretetteljesebb módon beszél velük, amit csak el tudunk képzelni. Mindig tudja, ha ki kell menniük, és amikor visszajönnek, rögtön áttörli őket higított citromlével. Különleges kutya fogkrémet, kutya szemcseppet, mindenféle "kutya dolgokat" ad nekik. A saját ételével eteti őket, a saját kezéből. Talán nem is helyes azt mondani, hogy az az "Ő" étele, hiszen először a kutyák esznek! A Mester azt eszi meg, amit a kutyák meghagynak.
Tényleg olyan, mint egy tündérmesében, ahol az állatok olyanok, mint az emberek. Amikor a Mester beszél hozzájuk, válaszolnak neki, akár az emberek. A Mester elmagyarázta, hogy mióta elhozta őket az állatmenhelyről, fokozatosan átváltoztak, és nagyon spirituális lényekké váltak.
Mélységes hála tölt el amiatt, hogy a Mester személyes példájával tanított tökéletes tulajdonságok most mélyen bevésődtek a szívembe. Csak a Mester irányítását követve ismerhetjük fel, hogy mi teremtjük a saját boldogságunkat. Ismét csak újra hálásak lehetünk mindezért, és Isten és egy megvilágosodott Mester szeretetéért.