Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Karin Ebner beavatott testvérünk írása,
Ausztria
(Eredetileg angolul)
103. magazin

Egyik nap munkába menet a bíborszínű műanyag cipőmet vettem fel - amelyet a koreai elvonuláson vettem -, azért, hogy a meglehetősen elnyűtt bőr cipőmet megkíméljem a sáros ösvénytől, ami az erdőn át vezet a munkahelyemre. A könnyű, de vízálló cipőben vigyázva indultam el, apró, de gyors léptekkel. Úgy éreztem, mintha nem munkába indulnék, hanem inkább, mintha a meditációs központba sietnék.

Ez az érzés ráébresztett valamire, és nevetés tört rám. Egy különös kép jelent meg a fejemben. Megértettem, hogy tulajdonképpen a munkahelyem is lehetne egyfajta "meditációs központ". Ha tényleg Istenre összpontosítanék, és áhítattal a szívemben, figyelemmel ismételgetném a Szent Neveket, akkor még a munkahelyem is, vagy bármely más hely szent földdé válhatna. Éppen úgy, mint előző nap, amikor hirtelen felébredtem a szunyókálásomból, és teljes lényemmel átélve kezdtem ismételgetni a Szent Neveket. Csaknem azonnal, mintha csoda történt volna, minden megváltozott. Nagyon nyugodtnak éreztem magam, és az emberek, akik a munkahelyemre jöttek, barátságossá váltak. Ez megmosolyogtatott, néha meg is nevettetett. Minden nagyon könnyűvé, simává és örömtelivé vált.

Ez a meglátás igazán boldoggá tett, és ahogy hallgattam a madarak tavaszi koncertjét, úgy tűnt, hogy az az Úr teremtésének áldott dicséretévé változik. Remélem, hogy emlékezni fogok erre a leckére, azért, hogy az élet úgynevezett nyomorúsága bármikor boldogabb jelenetté változhasson a szívemben! Remélem, hogy ugyanez fog történni az összes közöttünk élő komoly és boldogtalan Boddhiszattvával!

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok