Valójában nincs ítélkezés. Nincs ujj, amelyik rád mutat, mondván: "Te rossz ember vagy, te jó ember vagy." Ez nem így van. Csak a választásotok természete, a bennetek lévő bölcsesség mondja nektek, hogy válasszátok azt, ami hasznosabb, ami boldogabb másoknak és nektek. És ha nem hoztok ehhez hasonló jó ítéletet életetek során, akkor meg kell tapasztalnotok, hogy a rossz dolog tényleg fáj, meg kell tapasztalnotok a fájdalmas érzést: hogy tudjátok legközelebb, hogy ne csináljátok ezt ismét, mert ez rossz választás.
Mózes kivezette népét Egyiptomból a sivatagba, azután letelepedtek a Sínai hegy lábánál.
Egy nap az Úr Mózesen keresztül szólt hozzájuk. Azt mondta az Úr: "Kivezettelek benneteket Egyiptomból, ide erre a helyre. Védelmezlek titeket, és bőségesen adok nektek jó élelmet, mert Ti vagytok a kedveltjeim! Szeretném, ha bizalmas barátaimmá válnátok. Megfogadnátok-e a szavaimat?" Együtt így válaszoltak: "Megfogadnánk." Akkor azt mondta az Úr: "Holnapután leereszkedem a Sínai hegyére, amikor mindenki láthat." Így hát az emberek nekiálltak tisztálkodni, ruhát mosni azért, mert jön az Úr, hogy találkozzon velük.
Az emberek szerették hallgatni Jézus Krisztust, ahogy beszélt. Jézus gyakran használt rövid történeteket arra, hogy elmagyarázza az Igazságot a közönségnek. A következő egyike az ilyen történeteknek.
Volt egyszer egy földműves, aki ment és magokat vetett, hogy gabonát termesszen. Ahogy vetett, néhány mag az út szélére esett, aztán jöttek a madarak és megették őket. Néhány mag köves helyre esett, és amikor a nap felkelt, kiszáradtak. Néhány a tövisek közé hullott, és ahogy a tövisek kipattantak, megfojtották őket, és nem tudtak nagyra nőni. Míg a többi mag jó és termékeny talajra esett, elkezdtek sarjadni, és fokozatosan szárba szökkentek.
Jézus Krisztus elmagyarázta, hogy ez a történet egy hasonlat Isten tanítására. Isten tanítását hallva néhány rossz ember lehet, hogy gátolja a tanítást, és nem hagyja a többiek számára, hogy megismerjék ezeket.
Néha azt hisszük, hogy némely helyzetek nem jók, vagy kemények nekünk. De egy kis idő múlva megtudjuk. Ez hasonló ebben a történetben is. Azok az idegenek bementek, hogy rávegyék őket, hogy hagyják ott a vagyonukat, hagyják el az otthonaikat és a barátaikat, és hagyják ott a sok nyájukat. Nem látszott ez jónak nekik. De ez volt az egyedüli mód a megmentésükre. Ami fontos volt, az az életük, és nem a vagyonuk.