Ching Hai Legfelsőbb Mester beszédéből
Budapest, Magyarország
1999. május 24.
(eredetileg angolul)
Magazin No. 107.
Mi nem csupán ilyen fizikai lények vagyunk; hanem sokrétegű lények vagyunk. Nagyszerűek, nagyszerűek vagyunk, nagyszerűbbek, mint amilyennek el tudnánk magunkat képzelni. Minél mélyebbre hatolunk a rejtélyes világmindenség légkörébe, annál többet tudunk meg önmagunkról: azt, hogy sok más tudatszinten létezünk, ugyanakkor, amikor itt és most jelen vagyunk a fizikai bolygón.
A belépés a mennyországba nem azt jelenti, hogy bárhová el kell mennünk, vagy először meg kell halnunk. Nevezhetjük ezt "meghalásnak", de mégis élhetünk és működhetünk ezen a világon, miközben egyidejűleg látjuk a mennyországot, és kapcsolatban vagyunk Istennel. Mialatt Énünk és tudatosságunk különböző szintjein haladunk keresztül, sorra látogathatjuk Isten különböző lakhelyeit. És akkor ráébredünk majd, hogy igaz az, amit a Biblia mond: "Mi vagyunk Isten temploma, és a Szentlélek bennünk lakozik."
Csodálatos dolog tudni, hogy sokrétű lények vagyunk, és egy kis gyakorlással láthatjuk önmagunk magasabb Énjét, amikor csak akarjuk; amikor pedig Énünk legmagasabb szintjére emelkedünk fel, akkor Istent is láthatjuk. Mi is része vagyunk a Legmagasabbnak. Amikor a legmagasabb szintre jutunk, akkor természetesen a valódi Énünk lényegét látjuk majd, amely Isten, hiszen ekkor már nincs többé emberi egónk. Következésképpen, életünk sok kellemetlen eseményét ugyanígy elkerülhetjük. Rengeteg szenvedést kerülhetünk el azáltal, hogy Énünk magasabb szintjére emelkedünk, és ott találunk boldogságot. Amikor visszatérünk erre a fizikai szintre, még ha át is éljük a világi szenvedést, sokkal erősebbekké válunk, spirituálisan sokkal inkább megébredtek leszünk, és nagyon könnyed hangulatban tudjuk kezelni a gondjainkat és a bánatunkat. Ezért mondja a Biblia, hogy: "Keresd először Isten Országát, és minden más megadatik néked."
Tegyük fel, hogy a házunk többszintes, de ha sohasem mentünk fel a lépcsőkön, hogy megnézzük a magasabb szinteket, akkor persze nem tudjuk, hogy mennyink van, és hány szoba van a házunkban. Jézus azt mondta: "Atyám házában sok szoba van." Ez egy módja annak, hogy elmagyarázzuk az emberi létezés különböző szintjeit. Ha időnként az intelligencia egy magasabb szintjére megyünk, akkor ebbe a fizikai világba visszatérve rátermettebbek, bölcsebbek és boldogabbak leszünk, tehát más lénnyé válunk. Úgy érezhetjük, mintha a mennyországban élnénk, miközben a kötelességünket végezzük ezen a fizikai bolygón. A legtöbb szenvedés, a legtöbb teher önmagunk emelkedettebb részének a meg nem értéséből fakad. Ez az a rész, ami közvetlen kapcsolatban áll Istennel. Ha ismerjük a módját annak, hogy kapcsolatba lépjünk önmagunk e magasabb részével, akkor kapcsolatba léphetünk Istennel.
Tökéletes lényünkben, amelyben oly sok csoda bújik meg, különböző részlegek vannak. Minden szint eltér a másiktól, és minden szint más dolgokat foglal magában, amiket még ebben a fizikai életben is hasznosíthatunk. Énünk lényének mindezen szintjei egyidejűleg léteznek. Csupán arról van szó, hogy ezekkel nem állunk kapcsolatban. Elfelejtettük, hogyan lépjünk ismét kapcsolatba önmagunkkal, és ezért egyedül a fizikai létezésről vannak ismereteink. Nem csoda, hogy nem tudunk más bolygókról. Nem csoda, hogy nem tudunk a mennyországról. Nem csoda, hogy nem könnyen békülünk meg egymással. Nem csoda, hogy esetenként háborúhoz kell folyamodnunk.
A spirituális gyakorlás jutalmai
Mindannyian tudjuk, hogy az emberi képességeknek csak körülbelül 5-10 százalékát használjuk. Hol van a többi nyolcvan, kilencven százalék? Elpazarlódik. Azért vagyok itt, hogy megmutassam nektek, hogyan hasznosítsátok a teljes bölcsességeteket - a többi nyolcvan, kilencven százalékot, ami szunnyad. És ez olyan egyszerű, hogy még a gyerekek is meg tudják tenni. Minél inkább hozzáférünk intelligenciánk eme nagyobb részéhez, annál jobb emberi lénnyé válunk. Sőt, ez soha nem kerül nekünk semmibe, hiszen ezek a saját kincseink. Mint amikor van pénzed a bankban, csak elfelejtetted, hogy hol van a csekkfüzeted. Én csak megmutatok neked.
Azáltal, hogy behatolunk lényünk mindeme hátralévő bölcsességébe, képesek leszünk arra, hogy megértsük a világmindenséget. Képesek leszünk arra, hogy megértsük és ismerjük Istent, és naponta közvetlen kapcsolatba lépjünk Vele. Minél magasabbra jutunk Isten Országában, annál szabadabbnak érezzük magunkat; és a vaskos anyagi világ terhei egyre kisebb hatással lesznek ránk. Még a fizikai egészségünk is egyre jobb lesz. Persze nemcsak azért akarjuk megtalálni Istent, mert meg akarunk gyógyulni a fizikai betegségünkből, de jutalom is van bőven.
Hogyan legyünk valódi lények
Az egész világért sem cserélnénk el azt a boldogságot, amit azután érzünk, hogy megtaláltuk Istent. Ezért mondja nekünk a Biblia kihívóan: "Mit ér az az ember, aki megnyeri az egész világot, de elveszíti saját lelkét?" A "lelkünk elvesztése" annyit jelent, hogy nem ismerjük fel a nagyszerűségünket; és nem tudjuk, mi egyebek vagyunk még ezen a fizikai testen és fizikai életmódon túl. A Biblia azt is említi, hogy bárki, aki lemond a világról, elnyeri azt, és bárki, aki fut a világ után, el fogja veszíteni azt.
E világra jőve a lélek célja az, hogy megtalálja Istent, és semmi más nem fogja boldoggá tenni, amíg Istent ismét meg nem találja. De amikor ebben a fizikai világban és a hús eme fizikai börtönében vagyunk, elfelejtjük életünk célját, mert a negatív erő ezt így intézi. Tőrbe csal itt minket mindenféle élvezetekkel és illúziókkal, elfoglalttá tesz minket, szenvedést okoz nekünk, és arra késztet, hogy ragaszkodjunk a test múlandó, átmeneti örömeihez, és felejtsük el a mennyországot. Ezért nem számít, mennyi tulajdonunk van, nem számít, milyen magas a pozíciónk a társadalomban, sosem vagyunk itt igazán boldogok, ha nincs ugyanakkor spirituális táplálékunk. Akárcsak egy gazdag ember, akinek hatalmas háza van sok-sok szobával és emelettel, de ha mindig az alagsor sötétjében marad, akkor sosem látja meg a napot; és sosem lesz rá esélye, hogy meglássa mindazokat a kincseket, amelyek a ház többi, magasabb szintjein várnak rá.
Mi sokrétű lények vagyunk: fizikai, érzelmi, intellektuális és lelki lények vagyunk. Ismernünk kell a valódi Énünket, a teljes Énünket ahhoz, hogy teljes emberi lény legyünk, hogy olyan Isten-szerű lény legyünk, amilyennek Isten megteremtett minket, a saját képmására. Ha bármely részünk hiányzik, sohasem leszünk boldogok; mindig úgy fogjuk érezni, hogy valami hiányzik, csak nem tudjuk, hogy mi az.
Ahhoz, hogy e fizikai testet elhagyva egyenesen a legmagasabb mennyországba jussunk, ismernünk kell azt a mennyországot már most, életünk során. Ellátogathatunk a mennyországba a szabadidőnkben, és azután visszatérhetünk ehhez a fizikai testhez, hogy beteljesítsük a létezésünket. Akkor tudni fogjuk, hogy mi nem a fizikai test, hanem valóban Isten gyermekei vagyunk. Nem ennek az ismeretnek, hanem egyszerűen a benső érzésnek, az Egyetemes Erővel, az Egyetemes Egységgel való összeolvadásnak a hatására más lények, igazi lények, mennyei lények leszünk ezen a bolygón. Akkor nem lesz semmi másban részünk, mint örömben és boldogságban, már a földi életünk során.
