Közvetlen Kapcsolat Istennel

Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
Hong Kong,
1992. február 20.

Háborúink, árvizeink, éhezés és menekültek vannak mindenütt az egész világon. Mindez azért van, mert nem használjuk a bölcsességünket, hanem e helyett az egónkra, az elménkre és öntelt szokásainkra támaszkodunk. Azt hisszük, hogy ez ugyanaz és nincs különbség. Van különbség! Még a ruhák is különböznek néha. A különböző szövetek különböző fizikai érzést okoznak. A légkondicionálóból jövő hideg levegő különbözik a kinti hideg levegőtől; nem mondhatjuk, hogy ugyanaz csak azért, mert hőfokban kifejezve ugyanolyan fokon vannak. Nem ugyanazok! Ezek különböző anyagok.

Amikor például felmászunk magasan a hegyekbe, ahol hidegebb van vagy még havazik is, nem érezzük nagyon fáradtnak magunkat, mert odafent a levegő természetes. Lehet, hogy ott nagyon hideg van, de miután belélegeztük a levegőben levő oxigént, hő termelődik és a test megfelelően fog alkalmazkodni. Egyébként amikor légkondicionált szobában vagyunk, ahol nem jó a szellőztetés, a hideg levegő ellenére is fáradtnak érezzük magunkat. Ez nem igazán jó a testünknek. Amikor kilépünk egy légkondicionált szobából nem tűnünk képesnek arra, hogy gyorsan alkalmazkodjunk fizikailag, és az arcunk olyan sápadt, mint amikor alvásból ébredünk fel. Ha sokáig élünk vagy dolgozunk légkondicionált szobában az arcunk zöldesnek tűnhet. A hegyekben viszont annak ellenére, hogy sokkal hidegebb lehet, mégis pirosas színűnek látszunk majd. Természetesen fejlesztenünk kellene a szabadságunkat, de rá kell jönnünk, melyik dolgot lenne jobb tenni. Az, hogy szabadok vagyunk nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak azt teszünk, amit akarunk. Használnunk kellene az agyunkat és a bölcsességünket, amikor cselekszünk, használjuk ezeket, mivel van nekünk. Ne cselekedjünk vakon és akaratosan. Akár jó akár rossz dolgokat veszünk, ugyanannyi időbe telik és valószínűleg ugyanannyi pénzt fizetünk ki vagy talán még többet is a rossz dolgokért. Ezért, amikor bármit is teszünk, próbáljuk meg használni az agyunkat és a bölcsességünket; ez rengeteg időt és energiát takarít meg nekünk, és hasznára van mind másoknak mind önmagunknak. Ezért kell spirituális gyakorlást folytatnunk, az ok nagyon logikus.
Életenergiánk összpontosítása

Ha nagyítót használunk napsugarak fókuszálására, tüzet tudunk gyújtani alatta azon a ponton, ahol a sugarak összefutnak. Különben hiába van napfény bőven, nem tudjuk hasznát venni. Hasonlóan, az életerőnk szét van szóródva szerte az egész testünkben, és még azon kívül is. Amikor figyelünk valamire, erőt adunk annak, az életerőnket adjuk annak a dolognak. Ezért azáltal, hogy minden figyelmünket egy pontra összpontosítjuk, bármilyen problémát meg tudunk oldani. Olyan tüzet tudunk létrehozni, ami eléget majd minden akadályt. Ez nagyon logikus, nem rejtélyes.

Tartózkodjatok a babonaságtól a spirituális művelődés során. Próbáljátok tisztán megérteni, miért gyakoroljuk ezt a módszert, és miért kell összpontosítanunk erre a pontra. (a Mester a bölcsesség szemre mutat) Amikor gondolkozunk nem ezt a helyet használjuk és vonjuk össze a szemöldökünket? Összevonjuk a szemöldökünket, mert koncentrálni akarunk, természetesen teszünk így. Eszerint tudjuk, hogy erre a helyre kellene összpontosítanunk, hogy megelőzzük az energiánk kiszivárgását vagy külső szórakozásokra való pazarlását. Hát nem erősödik fel az erő, amikor ide koncentráljuk? És akkor nem gyorsabb egy áttörést tennünk? De igen! Például, egy kézzel csak ki tudsz lökni egy ajtót, de két kézzel már el is törheted, ha akarod. Ez nagyon egyszerű, nincs ebben semmi rejtélyesség. A spirituális gyakorlás tudományos téma, ezért ne legyenek kétségeitek felőle. Valószínűleg tiltakozni és vitatkozni fogtok velem : " Hogyan fecsérelhetnénk el az energiánkat, ha csak ránézünk külső dolgokra? " Valóban elfecsérlődik, különben hogyan tudnának a hipnotizőrök uralmat nyerni az emberek felett? Kiküldik az energiájukat, hogy uraljanak valakit. Hogy mondhatjátok, hogy nem használják az erejüket? Használják! Néhányan a gondolataik összpontosítását gyakorolják és dolgokat emelnek fel és ejtenek le a levegőben az akaratukkal. Még olyan emberek is vannak, akik nagy távolságból meg tudnak ölni másokat a gondolataikkal. Tibetben vagy talán Kínában talán még mindig megtalálhatod őket. Az összpontosított gondolatunk nagyon erőteljes. Ne gondoljátok, hogy amikor a figyelmünk más dolgokra terelődik, akkor az életenergiánk nem pazarlódik el. De igen elpazarlódik! Elpazarolja a bölcsességünket.

Például ahhoz, hogy tökéletességet érjünk el valamiben, figyelmesen kell néznünk vagy gondolnunk rá. Ez mindenre vonatkozik még a zenélésre vagy a mosásra is. Amikor mosunk alaposan meg kell néznünk a foltot, mielőtt elhatározzuk, hogy hogyan tisztítjuk ki, kikeféljük vagy letöröljük. Egy művész esetében, az elmében nagyon összpontosítani kell ahhoz, hogy egy jő festményt vagy szobrot alkosson. Van úgy, hogy látsz egy férfit vagy nőt, akit nagyon kedvelsz, akkor tudod-e azt mondani, hogy nem pazarlod az energiádat? De bizony! Ha egyre csak nézed őt, érezni fog valamit és el lesz bűvölve tőled egy idő után. Használod az erődet, hogy magadhoz vonzd őt. Nem tagadhatod, hogy elfecsérled az energiádat!

Ezért mindezt az erőt, ami veszendőbe menne, összpontosítanunk kellene, és megőrizni annyit amennyit csak lehet, épp úgy, mint ahogy pénzt takarítunk meg. Ha pazarlóan költekezünk olyankor is, amikor nem szükséges, akkor soha nem lesz elegendő pénzünk. Ha megfelelően költjük, egy dollár megtakarítása olyan, mintha keresnénk egy dollárt. Ahogy nő a megtakarított pénzünk, az életünk egyre jobbá válik és nem kell majd olyan keményen dolgoznunk. Miután egy nagyobb pénzösszeget megtakarítottunk, könnyedén meg tudunk venni bármit, ami fontos és szükséges. Pénz nélkül még jelentéktelen dolgokat sem tudunk megvenni. Ezért először spóroljunk, azután bármit meg tudunk venni, amit csak akarunk. Hasonló módon, ahogy elfecséreljük az energiánkat a kinti világra minden nap, úgy szerezzük vissza, ahogy meditálunk. Amikor csak meg tudsz őrizni egy kis időt, őrizd meg; jobb mint a semmi. A 24 órából félre kellene tennünk két és fél órát, ami az időnk egy tizede arra, hogy újra feltöltsük az életerőnket és összpontosítsuk az energiánkat, és akkor lesz elegendő, hogy költsük a nap hátralévő részében. Pont úgy, ahogy van időnk pénzt költeni, kellene hogy legyen időnk meg is keresni. Napi nyolc órát dolgozunk, hogy fedezzük a 24 órán át lévő költségeinket.

Mi most két és fél órát teszünk félre a meditációra, hogy fedezzük a 24 órányi fogyasztásunkat és én nem hiszem, hogy ez ésszerűtlen lenne. Tulajdonképpen, szerintem ez túl kevés is. A beavatás tehát nem jelenti azt, hogy mindent teljesítettél; utána még mindig haza kell menned és folytatnod kell a munkát. Beavatást kapni olyan, mint munkára jelentkezni egy gyárban: a főnök szerződtetett, de ez nem jelenti azt, hogy meg fognak fizetni minden hónapban. Oda kell menned és dolgoznod kell minden nap; felelősnek kell lenned a főnököd felé, és akkor meg fognak fizetni minden nap, amikor dolgozol. Hasonlóképpen, minden nap meditálunk, hogy megszerezzük a bölcsességünket és erőnket, és akkor még hihetetlenebb eseményeknek leszünk szemtanúi. Ez nem varázserő és nem is áldásos jutalom; ez az az energia, amit te takarítottál meg. Felbukkan és sok problémát megoldhatsz, amelyek egykor lehetetlenek voltak. Ez nagyon logikus!

Azelőtt gazdagok voltunk, de ostobán költekeztünk megvásárolva bármit, amit megláttunk, még akkor is, amikor nem volt szükségünk rá. Olyan dolgok megvételére költöttük a pénzünket, aminek a tárolására már nem volt szobánk. Lassanként ezek zavaró tényezőkké váltak.

Túl sok dolgunk volt és nem is volt szobánk, ahol tárolhattuk volna, ezért nyomorogtunk és kényelmetlenül éreztük magunkat. Most hogy eladtuk mindezeket, többé nem veszünk dolgokat ostoba módon. Most több szobánk van és több pénzünk maradt. Később amikor látunk valami nagyon fontosat, nagyon szépet és kényelmeset, ami megfelel az ízlésünknek, meg tudjuk venni a megtakarított pénzünkből. Amikor megvesszük, tudjuk, hogy valóban tetszik nekünk. Kellemesen érezzük magunkat, a pénz jól lett elköltve és a dolog jó, ezért azt hisszük ez hihetetlen. " Hogy lehet az, hogy ezt soha nem tudtam megvenni? " Esetleg még azt is gondolhatjuk, hogy a mennyországból hullott a házunkba. Egyáltalán nem. Ez a mi pénzünk. Sok pénzt takarítottunk meg, ezért most meg tudjuk venni ezt az értékes dolgot. Azelőtt túl sok életerőt és energiát pazaroltunk el azzal, hogy kifelé néztünk azt gondolva, hogy ez hoz nekünk vigaszt és szerez kényelmet. Az igazság az, hogy csak frusztrációt hozott. Olyan volt ez, mint amikor ostobán vásároltunk túl sok dolgot, otthonunkat olyan zsúfolttá téve, hogy számunkra már nem is maradt hely. úgy éreztük megfulladunk tőlük és összenyomnak bennünket. Sok dolog van, amivel nem tudunk bánni, karmikus akadályok, amiket nem tudunk kiküszöbölni, vagy ok és okozat, ami elől nem tudunk elmenekülni. Az általunk összegyűjtött hatalmas erő segít nekünk, hogy bánni tudjunk az előzőleg kezelhetetlen karmával, hogy lecsökkenjen egy kicsit és kellemesebben érezzük magunkat, vagy más módon hagyja, hogy kezeljük. Ezért az életünk gyakran kellemesebbé válik, ahogy haladunk a spirituális gyakorlásban.

Azonban valóban igaz őszinteséggel és a szívünkkel kell gyakorolnunk. Az őszinteség segít nekünk összpotosítani; ha nem vagyunk őszinték a gyakorlásunk átlagos, rest, vagy estleg nem is csináljuk. Ez nagyon logikus. Egy világi példát kell idéznem, hogy megérthessétek. Amikor például őszintén szerelmes vagy valakibe, nem félsz semmilyen akadálytól. Nem számít milyen messze van az otthona, akkor is elmész, hogy lásd őt; nem számít milyen a hangulata, elfogadod őt. Bármit elviselsz csakhogy összeházasodhass vele. Ha nem vagy őszinte vele kapcsolatban, úgy látod őt, mintha nem látnád , nem érzel semmit. Nem hiányzik vagy nincs kedved látni őt. Azt sem érzed, hogy össze szeretnél házasodni vele vagy hogy meg szeretnéd nyerni a szívét. Mivel nem teszel meg minden tőled telhetőt, természetesen nem fogod megkapni őt, mert nem azt akarod. Az a legvalószínűbb, hogy te valami mást akarsz. Talán szabadságra akarsz menni, vagy szórakozni akarsz. Nem hiányzik neked. Természetesen nem fogod megnyerni őt. Másrészt ő sem törődik veled. Mivel nem vagy őszinte, nem vonzod őt vagy érinted meg a szívét.

Ugyanígy van ez a bölcsességünkkel és a hihetetlen erőnkkel. Csak amikor igazán akarjuk ezeket, fogunk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy megszerezzük. Az elménk és a lelkünk küzdeni fog, hogy megszerezze ezeket. Ha nem akarjuk akkor nem fogjuk megkapni őket. Hát nem logikus. (De) Csak akkor összpontosítunk arra, hogy megszerezzünk valamit, amikor igazán akarjuk azt. Egyébként nem törődünk vele, hogy jön-e vagy sem. Ezért az a legfontosabb, hogy őszinték legyünk a spirituális gyakorlásunkban. Ne mutogasd ezt másoknak. Ez nem azt jelenti, hogy eltitkolod a tényt, hogy meditálsz, hanem azt, hogy tartózkodnod kell attól, hogy kérkedj vele.
Miért nem kellene feltárnod a belső élményeidet másoknak

Amikor az emberek megkérdezik, hogy mit gyakorolsz, azt kellene felelned: " A Quan Yin Módszert gyakorlom és nagyon jól érzem magam tőle. Ennyi órát meditálok minden nap, és vegetáriánus vagyok." Csak az élményeidről ne beszélj nekik. Hogy miért? Ha elmondod nekik, akkor lehet, hogy nem hisznek neked. Esetleg kigúnyolnak. A legtöbb ember ezen a világon nem hinne neked! Amikor tegnap más bolygókról beszéltem, az emberek megkérdeztek: " Hogyan tudod bebizonyítani, hogy azok a bolygók léteznek? Lehet, hogy ez a képzelődésed? Az újságokban és a TV-ben olyan sok tudósítás volt UFO-król és földön kívüliekről, az emberek mégsem hisznek bennük. Képzeljétek el, mit fognak gondolni, amikor a belső élményeinkről beszélünk nekik. Mivel nem tudunk mutatni nekik egy UFO-t (a Mester nevet) hogy tudnánk rávenni őket, hogy higgyenek nekünk?

Nekem abban a "balszerencsében" van részem, hogy kiválasztottak arra, hogy Megvilágosodott Mesterként szolgáljak, ezért beszélnem kell mindenről és bolondot kell csinálnom önmagamból. Valakinek áldozatot kell hoznia! Mivel Isten már ezt a megbízást vagy "üzletetü adta nekem, csinálnom kell. Egyébként amikor feltárjuk a belső tapasztalatainkat és spirituális szintünket, nagyon gyakran nevetség tárgyává tesszük magunkat és ez ellentétes hatást fejt ki. Beszélünk, mert azt akarjuk, hogy mások higgyenek nekünk és spirituális gyakorlást folytassanak, ehelyett lehet, hogy kinevetnek és megtámadnak bennünket. Ez rongálja a hitünket. Amikor az emberek ismételten mondják, hogy ez a képzelődésünk, akkor talán fokozatosan elkezdjük elhinni, hogy az valóban a képzelődésünk. Következésképpen, esetleg abba is akarjuk hagyni, ami kellemetlen lehet! Nem rossz számunkra, hogy ilyen dolgokról beszéljünk, de nagyon gyakran nem lesz több belső élményünk miután beszéltünk, és akkor vissza fogunk fejlődni a spirituális gyakorlásunkban. Ezért jobb megtartani a spirituális élményünket önmagunknak és tartózkodjunk attól, hogy bármilyen Buddha vagy fény látványáról beszélünk, vagy arról, hogy bármilyen hangot hallottunk. Ha az emberek kérdeznek, azt mondhatnád nekik : "Nos, közülünk azok, akik gyakorolják a Quan Yin Módszert, néhányan látják a fényt és néhányan hallanak bizonyos hangokat." Adj nekik egy általános megjegyzést ahelyett, hogy elmondanád nekik, hogy te vagy az, aki hallja a hangot. Esetleg mondhatod azt "Nekem is van néhány ilyen élményem. Természetesen van néhány élményem ezek közül, de nem beszélhetek erről." Ez elég lesz. Nem kell teljesen lepecsételnünk a szánkat. Ha nem mondunk semmit, akkor hogyan szereznének tudomást az emberek a Quan Yin Módszerről és a gyakorlásából származó hasznokról? Mondd el, amit el kell mondanod, de ne beszéljétek meg a belső tapasztalataitokat és a beavatáskor adott részletes útmutatásokat. Nem szabad nyilvánosságra hoznod ezeket az engdélyem nélkül, mert nem tanultad meg jól. Haszontalan dolog ezekről beszélned. Ha például az angol ábécé első néhány szavát épp csak megtanultad, és azután kimész, hogy taníts másokat, mi haszna lehet annak? Ez az ok. Nem tiltom meg nektek, hogy bármit is tegyetek. Rejtélyt sem teremtek ebből. Van azonban valami amiről nem szabad megfeletkeznetek: Amikor valamit csinálunk ezen a világon, hogyha hencegünk vele, akkor több mint valószínű, hogy nem járunk sikerrel. Ha ez igaz a világi tettek esetében, akkor az is helyes, ha a spirituális gyakorlásunkat titokban tartjuk. Ez a világ a Mayához tartozik (az illuzió királyjához) és az ő szolgái mindenhol ott vannak, készen arra, hogy megtámadják és akadályozzák a spirituális gyakorlókat. Amikor meghallják, hogy egy kincs van bennünk, kellemesség, jó érzések és olyan dolgok, mint a nirvana, akkor meg fognak próbálni gátolni minket. ők féltékenyek és nem gyakorolnak spirituálisan, mert nem akarnak. Mivel tudják, hogy nagyon hasznos számunkra ennek a Módszernek a gyakorlása, biztos, hogy meg fognak támadni bennünket. így van ez ezen a világon.

Ha van pénzed és rangod, az emberek gyűlölni fognak, vagy ha sikerrel tanítasz embereket és bőven van tanítványod, akkor is meg fognak támadni. Konfliktusok és viszályok vannak minden vallásban, mert a támogatók nem gyakorolnak jól. Tehát ahelyett, hogy Isten gyermekeivé válnának, Maya rabszolgáivá lesznek. Ezért kellene ügyelnünk a spirituális utunkon azokra a nehezebb pontokra; ez minden! Nem szabok ki rátok semmilyen szigorú tiltást vagy szabályzatot. Nem, nem teszem ezt! Ezek egyszerűen csak titkos trükkök, amiket ismernünk kell ahhoz, hogy megvédjük magunkat a spirituális úton.

Utazás más bolygórendszerek világába a lélekkel

Természetesen az rendben van, hogy lefekszünk, amikor meditálunk, de elaludni is könnyebb így. Még akkor is elalszunk, amikor felülünk, képzeljétek mi történik majd, ha lefekszünk. Nekem ugyanez a gondom, mert én is elalszom, amikor lefekszem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alvás haszontalan; szükségünk van elegendő alvásra.

A testünknek szüksége van újra feltöltődésre, és a lelkünknek pihennie kell. Válasszatok ki egy alkalmas időpontot a meditálásra, egy időpontot, amikor nem vagytok túl fáradtak. Hogy miért részesítjük előnyben a reggeli és esti meditálást? Jobb reggel meditálni, amikor eleget aludtunk. Természetesen vonakodunk felkelni, de jobb lenne, ha felkelnénk, mert az a legjobb idő a meditálásra. Persze ez bátorságot és őszinteséget kíván, különben nehéz csinálni!

Néha, amikor alszol fel leszel húzva. Rendszerint nem vagy tudatában, amikor ez történik. Esetenként tudatában vagy, de ez csak gondot okoz. Tegnap például egy gyakorlótárs azt mondta nekem: " Mester, amikor alszom nagyon gyakran kilép a lelkem és látom magam, ahogy ott fekszem. Mondom magamnak, hogy ez a fizikai testem; és megijedek és azután visszajövők."

Azt mondtam neki, hogy mivel állandóan a test fogságában vagyunk, mulatság lenne kilépni egy időre. A fizikai test nem fog elfutni, amíg nem vagyunk ott. Csak akkor futkos, amikor benne vagyunk. Mi vagyunk azok, amik futkosnak, és nem a test. Mákülönben, amikor valaki halott, a test változatlan marad és a szemek és fülek még mindig ott vannak, hát miért nem futkos a test? Nem fog sikítani, amikor megütöd és nem fog válaszolni, ha megszidod. Ez azt mutatja, hogy a test nem tud működni önmagában. Csak akkor tud mozogni, amikor benne vagyunk. Tehát amikor kilépsz, és látod, hogy ott a tested, az óriási. Nem fog elmenni, ne aggódj. Ha meg vagy ijedve, akkor kérd a segítségemet. " Mester, kérlek védj meg! " Nagyszerű lenne, ha hagynátok, hogy felvigyelek benneteket. Ezért nem hozom a tudomásotokra, amikor kiviszlek benneteket néha alvás közben. Ez bajos, ha a tudatában vagytok. Nem tudlak kiráncigálni titeket. Csak rohadt, bűzös hús, mégis minden erőddel csüggesz rajta. Ebben voltál egész életedben, és csak egyszer lépsz ki hosszú idő után, mégis szorosan csüggsz a testeden. Ki hinne neked, amikor esküszöl, hogy " Valóban meg akarok szabadulni az élettől és a haláltól, " ha még ezt a rothadó húst és bőrt sem bírod elengedni; hová mehetnél egyáltalán?

Sok bolygó van a világegyetemünkben. Effelől ne legyen kétségetek. Tudjátok ezt, amikor felnéztek az égre és látjátok a csillagokat! Vannak bolygók, amelyek közül néhány lakott, mások nem. Némelyik magasan fejlett, mások elmaradottak. A Földünk nem lehet az egyetlen bolygó az egész világegyetemben, ez olyan nagy pazarlás lenne! A Teremtő olyan ostoba lenne, hogy csak ezt a Földet teremti? Megszámlálhatatlan bolygó van. Mostanában a tudósok kutatásokat végeztek odafenn és úgy tűnik, van rá bizonyíték, hogy néhány bolygó lakott, csak nem tudnak bejutni. Némelyik úgynevezett spirituális bolygó lakosainak nincs olyan testük, mint nekünk, így nem látunk embereket ott. Ez nem jelenti azt, hogy nem is léteznek.

Ezek a spirituális bolygók felette állnak a mi Földünknek és más földeknek. Amikor azt mondjuk " föld " az olyan bolygókra utalunk, mint a mi Földünk, a mi bolygónk. Ezeket az anyagi bolygókat " földeknek " hívjuk, mert ott minden anyagi, látható, tapintható, kézzelfogható. A másik fajtát "spirituális bolygóknak" hívom, mert nem tudom hogyan megnevezni ezeket a spirituális világokat. A magasan fejlett spirituális lények dimenziójában nekik nincs fizikai testük. Fel kell emelnünk a rezgésünket, hogy , hogy összeilljen a szintünkkel pontosan azelőtt, hogy éreznénk vagy látnánk a létezésüket. Nem látjuk őket, mert túl durvák vagyunk.

Ne a felsőbb világokról beszéljünk, hanem inkább vegyünk egy a mi világunkhoz közelebb álló példát. Néhány ember képes látni a halott emberek lelkét, míg mások nem, mert az ő rezgéseik eltérnek a mi fizikai testünkétől. Még mindig van testük, csak másféle. Egy sátor olyan mint egy ház, de az anyaga eltérő. Könnyedén szét tudjuk hasítani egy késsel, sőt még a puszta kezünkkel is. A faházak más anyagból készülnek és szilárdabbak, a cementből épített házak pedig még erősebbek.

Hong Kong-ban az emberek üvegből építenek házakat, ami gyönyörűen néz ki világos és kényelmes. Nagyon kellemes belülről kifelé nézni. Ha Hong Kong-ban mindent cementből építenének olyan magasra, és nyers módon, attól tartok azt senki sem bírná elviselni. A szűk tér őrületbe kergetné az embereket és úgy éreznék magukat, mintha fogva lennének tartva. Tehát a Hong Kong-i épületetek nagyon közel állnak a civilizáltabb világokéihoz. Néhány világban a házak kristályból épülnek. úgy tűnik, hogy a ház ott van, de nincs az az érzésed, hogy korlátozva lennél. Az emberek át tudnak sétálni a falon, mert ezek nem léteznek igazából annak ellenére, hogy ott vannak; puhák és nagyon kényelmesek. Nincsenek magas bekerítő falak, hogy elzárják a kilátást. A beltér nagyon tetszetős hála a megfoghatatlan falaknak. A nagy üvegablakos épületek, amelyeket építünk, közelebb álnak azokhoz, amik a magasabb civilizációkban találhatóak, Bár ezek a civilizáltabb világok nem feltétlenül spirituális világok. Nem azt mondom, hogy ezek a legmagasabb világok, mondhatjuk azt, hogy ezek a világok a mennyei birodalomhoz tartoznak. Csak az ebben a birodalomban élő emberekakarnak építeni ilyen házakat és szeretnek ezekben élni. Közelebb áll ahhoz a fajta világhoz, ez minden. Tudat alatt emlékeznek rá, hogy vannak olyan épületek a világban, ahol ők szoktak élni. Más helyek emberei nem gondolnak arra, hogy ilyen fajta házakat építsenek; még csak nem is gondolnának ezekre, és még kevésbé építenék meg. Csak az ilyen fajta civilizált világokhoz közel álló emberek fognak efféle házakat elképzelni és megépíteni és szeretnek ezekben élni. Ezt azonban csak az egyszeü logika példájaként idéztem. Akárhol is élnek a spirituális gyakorlók, az rendben van. A kristály épületek nem a legmagasabb szint. A Házak nem fontosak. Amikor bevégeztük a spirituális gyakorlásunkat, megépíthetjük a saját házunkat. Bármilyen házra is gondolunk, az megtestesül majd. A képzeletünktől és az építésztehetségünktől függően bármit megépíthetünk. A ház megépül még mielőtt felszállnánk abba a birodalomba. Az áldásos jutalmaink fogják meghatározni, hogy milyen fajta házunk van.

Amikor Shakyamuni Buddha élt az unokatestvére egyike volt a szerzetes tanítványoknak. ő nem gyakorolt jól, ehelyett inkább belemerült a világi gyönyörökbe. Igen gyakran hazalopódzott, hogy lássa a csinos feleségét. Shakyamuni Buddhának megállt az esze azon, hogy a szerzetes nem hallgatott a tanácsára. Egyik nap, amikor ez a szerzetes aludt vagy meditált, egy gyönyörű világban találta magát, ahol sok istennő és angyal üdvözölte őt. édes zene szólt, gyönyörű táj és dicső paloták voltak ott. Behívták egy palotába, ahol istennők vártak rá, szórakoztatták őt tánccal és énekkel, és a mennyország legjobb borát és ételét szolgálták fel neki. Megkérdezte az istennőket: " Kié ez a palota? Olyan szép! és ti gyönyörű hölgyek melyik családból származtok? "

Az istennők azt mondták neki: " Ez a palota Shakyamuni Buddha unokafivére részére van fenntartva, akinek ez és ez a neve." úgy tettek mintha nem tudnák ki ő. " Ha jól gyakorol ide fog feljönni és itt fog élni. Mi vagyunk a szolgálói." Nagy örömmel vette tudomásul, hogy ezek a szolgálólányok százszor sőt ezerszer szebbek voltak a feleségénél. A bor és az étel ízletes volt; a barackok és más gyümölcsök csodálatosak voltak, sokkal nagyobbak, mint azok, amik a mi világunkban vannak. Azt kérdezte: " Itt maradhatok mától fogva? én vagyok az a személy, és ez a ház valamint ti mindannyian hozzám tartoztok. No hát, azért jöttem, hogy maradjak."

A válasz így szólt:" Nem, nem lehet. Nem fejezted be a spirituális gyakorlásodat. Csak akkor jöhetsz és maradhatsz itt, ha így tettél. Mi várni fogunk rád. Ma csak megmutatjuk neked milyen lesz a jövőbeli lakhelyed." Olyan volt ez, mint megnézni egy házat, hogy lássuk, tetszik-e vagy sem, mielőtt eldöntjük, hogy megvesszük-e. Most, hogy láttad az álomházadat, visszajöhetsz a Későbbiekben, és mi várunk majd rád. Nem tart soká, csak pár napig."

" Micsoda?! Csak pár napig? Nem azt mondtátok, hogy pár évtizedig kell gyakorolnom odalent?" - kérdezte. Erre azt felelték:" Ez így van! Itt egy pár nap megegyezik pár évtizeddel odalent! " (a Mester nevet) Nagyon kiábrándultan hirtelen lezuhant. Nem tudott ott maradni, mert nem gyakorolt eleget, hogy stabil maradjon a szívében. Emellett még nem is jött el az ő ideje.

Nagyon fel volt zaklatva, mert valóban hiányzott neki az a hely. Shayamuni hirtelen lelökte a pokolba egy látogatásra. épp most tért vissza a mennyországból, és most a pokolban volt. Rengeteg szörnyűséges szellemet látott ott, hosszú agyarakkal, nagy orral, sötét szemekkel, borzalmas hajjal és olyan arccal, ami rémítőbb volt minden képzeletnél. Esetleg láttátok őket a moziban. Úgy büntetik meg az embereket, hogy darabokra fűrészelik őket, megsütik tűzön, és még sok rettentő módon. Azok, akiket kínoztak hangosan üvöltöttek a fájdalomtól.

A démonok odavitték a fivért egy óriási üsthöz tele fortyogó olajjal. Azt kérdezte:" Miért üres ez az üst? Senki sincs benne." Azt a választ kapta, hogy ez az üst Shakyamuni Buddha unokafivére számára van fenntartva, akinek ez és ez a neve! Azután megmutatták neki azt a sok eszközt, amit egy ember felvágására, fűrészelésére és szeletelésére használnak, mielőtt belerakják az üstbe, hogy főjön. Elmagyarázták neki a bonyolult folyamatot lépésről lépésre, hogy mit csinálnak majd a testével, melyik rész lesz kisütve, melyik lesz a frissensült, és hányszor kell keresztülmennie rajta. Felolvastak egy teljes nagy étlapot, amitől égnek állt a haja. Felkiáltott: " ó! Nem! Nem akarok ide jönni! én nem ide tartozom! én a mennyországba tartozom!" Azt a választ kapta, hogy :" Keményen kell gyakorolnod, hogy a Mennyországba mehess, de a pokol bármikor szívesen lát." Az unokafivér most már szerfelett megrémülve hangosan felüvöltött. Akkor Shakyamuni Buddha hazavitte.

Mennyország és pokol tehát, mind a mi kezünkben van. A döntés a miénk. Ne hibáztassunk senkit, amiért rossz hozzánk, vagy hibáztassuk Istent, amiért nem ment meg bennünket, mert mi vagyunk Isten, ez a saját énünk. Ha mi nem akarjuk megmenteni magunkat, akkor ki fog? Nincs senki más! A világmindenségben minden személy egy független lélek. Tudatában vagyunk a jóságunknak és a gonoszságunknak; tudjuk mit kell és mit kellene tennünk. Senki sem fog törődni velünk. Ha jó tetteket hajtunk végre, akkor jó gyümölcsöket fogunk szüretelni. Ha gonosz tetteket cselekszünk, rossz következményeket kapunk majd. Ez kristály tiszta; mi vagyunk önmagunk mesterei és mi határozzuk meg a jövőnket.

Ne bánkódj azon, ha hibáztál a múltban; más jövőt választhatunk kárpótlásként a múltért. A mai beavatás után megtisztítottam a sok előző életből származó karmátokat. Ez láthatatlanul történik, mintha egy számítógép gombját nyomnánk meg, hogy aktiváljuk a törlést. Ha azonban ismét elkövetjük ugyanazt a hibát, újból fel lesz jegyezve. Ahhoz, hogy megelőzzük bármilyen karma létrehozását a jövőben, be kellene tartanunk a szabályokat és a vegetáriánus étrendet, hogy így elkerüljük a nemkívánatos ismeretségeket az érző lényekkel. Nekünk magunknak jó az, ha jó tetteket cselekszünk. Amikor szeretetet adunk és törődünk a szenvedő emberekkel, az olyan mintha önmagunkat szeretnénk és vele törődnénk, azáltal hogy jó karmát teremtünk. Azonban minden jó és rossz karma ellenére, ha nem ragaszkodunk hozzájuk, akkor el tudunk menekülni az általuk okozott következmények elől. Legyen a karma akár jó akár rossz, még akkor is vissza kell jönnünk. A legjobb mód az, hogy ne legyen se jó se rossz karmánk, és akkor visszamehetünk a Mennyek Országába.

Érd el anélkül, hogy elérnéd

Nagyon hosszú ideig ültetek itt anélkül, hogy nyugtalanok lettetek volna. Biztosan megtapasztaltátok a békesség erejét. Persze Isten vagy Buddha ereje nem fog úgy megrázni titeket, mint egy áramütés. "Jé! Jön! Jön az áldás!" (Mester az áramütés hatását utánozza.) [Mindenki nevet] Ez nagyon békés. Mivel ez a mi saját erőnk, ezért nem idegen a számunkra. Ez olyan kényelmes és természetes, hogy még tudatában sem vagyunk. Tudatában vagyunk-e a saját létezésünknek? Természetesen nem! Hozzá vagyunk szokva önmagunkhoz! Csak akkor érzünk valami különbséget a légkörben, amikor egy idegen van jelen.

Ezért nagyon gyakran nem vagytok tisztában a meditációból származó hasznoknak. Ezek annyira természetesek és finomak, hogy nagyon figyelmesnek és összpontosítottnak kell lenned ahhoz, hogy tudd mit értél el. Amint a Szív Szutrában áll, nincs semmi, amit el kell érni. Konfuciusz könyvei szerint azonban "el fogjuk érni". Tulajdonképpen ugyanarra a dologra utalnak; nincs nézeteltérés a kettő között! Nincs nézeteltérés a Szív Szutra és a Great Learning (Nagy Tanulás) között azt kivéve, hogy a kifejezések eltérőek. Mindkettő helyes, amikor azt mondja, hogy "van valami, amit el kell érni" vagy "nincs mit elérni". Ez a "tárgy, amit el kell érni" nem olyan dolog, amit ki tudnánk számítani vagy meg tudnánk mutatni másoknak, ezért nem beszélhetünk az "eléréséről".

Ez nem egy érzékelhető érzés, úgy mint egy áramütés vagy egy szörnyűséges rémület; bár néha az. Ha nehéz a karmánk vagy rossz a légkör körülöttünk megrázkódunk, amikor Isten áldásai jönnek, hogy elpusztítsák a negatív erőt. Akkor érezni fogjuk az áramütést, mert az egy furcsa jelenség. Isten ereje és Maya teljesen idegenek, mert az utóbbi egy külső erő vagy lény. A saját erőnk idegennek érződik ettől. úgy érezzük majd az áramütést, mintha egy harcon mentünk volna keresztül. Egyébként, ha nem nehéz akarnánk vagy nem vagyunk megszállva külső lények vagy energiák által, akkor nagyon kellemesek fogjuk érezni magunkat, mintha semmi sem történt volna. Ez tökéletesen nyugodt és alig felfedezhető. Amikor látjuk a fényt vagy halljuk a hangot akkor úgyis észlelni fogjuk ezt.

Néha, amikor halljuk a hangot azt várjuk, hogy valami érzékelés történjen. Például, amikor a beavatáson azt mondják nektek, hogy hallhatjátok a mennydörgés hangját, egyre csak azt várjátok, hogy jöjjön a mennydörgés. "Hogy lehet, hogy én még mindig nem hallom a mennydörgést? " Az tökéletesen jó, ha más hangokat hallasz! Sőt a belső mennydörgés hangja nem olyan megrázó, mint a kinti mennydörgésé. Ez egy hangos morajló hang, ami nagyon hasonlít a mennydörgésre, de nem ugyan olyan. Nem lehet összehasonlítani a világi hangokkal. Egyébként eltűnődhetsz: "A mennydörgés hangját említette, vajon ez az?" A kétségeid megszakítják a koncentrálásodat és a mennydörgés is el fog tűnni! [a Mester és mindenki nevet] Egy gyakorlótárs épp most mondta, hogy semmit sem hallott az "Ohm..." hangján kívül. Nem egyike ez a hangoknak? De az ! Néha túl sokat vártok!

Csak lassan! Ez csak az első nap. Rengeteg még csodálatosabb dolog fog történni az eljövendő napokban. Ahogy szorgalmasabban gyakoroltok és több energiátokat őrzitek meg, sok hihetetlen dolog történik majd. Meg fogjátok tapasztalni az "ellenállóvá válást a tűz általi megégésre és a kard általi meggyilkolásra" - jelenséget, amint az az Egyetemes Ajtó fejezetben említve van. értitek majd, mit jelent ez. Esetleg ismételgetitek ezt a mondatot minden nap, de könnyedén megégtek a tűztől, és azonnal meghaltok egy kardtól. Sohasem tapasztaltátok meg valójában. Ez tulajdonképpen egy jelképes jelenség, amit nem lehet szavakban kifejezni.

Az ókori emberek azért írták le, mert ők ezt maguk megtapasztalták. Mi itt egyre csak ismételgetjük ezt a mondatot a Quan Yin Bodhisattva Egyetemes Ajtó fejezetből: "Ellenállóvá válni a tűz általi megégésre, és a kard általi meggyilkolásra", de ez igazából nem történik meg! Mivel ez nem a mi élményünk, hogy ismételgethetjük ezt egyre és egyre? úgyis haszontalan. Az más emberek élménye volt csak. Például valaki süteményt eszik és azt mondja:" Ezek a sütemények nagyon édesek és ropogósak. Valóban kitűnőek!" Nem lenne nevetséges az, hogy ismételgetjük a szavait? ő megette azokat, ezért tudja és leírja, hogy kifejezze az érzéseit. Mivel mi még nem ettük meg, semmit sem tudunk róluk. Mit fejezhetünk ki? Mi haszna van más emberek élményét ismételgetni? Az ismételgetés tehát hiábavaló.

Most hasznos lesz számotokra az Egyetemes Ajtó fejezet ismételgetése, mert értitek a benne rejlő jelentést. Először is leírja a Quan Yin Bodhisattva láttát és más csodálatos víziókat, és megemlíti a Quan Yin Bodhisattva érdemeit. Azután tovább folytatja leírva Brahma hangjainak, szökőáraknak, és túlvilági és más fantasztikus hangoknak a megtapasztalását. Az első rész a fényen való meditálást írja le, míg a második rész a hangon való meditálást írja le; ez egy tiszta és részletes beszámoló a belső élményekről. Később azonban az emberek csak ismételgették a szavakat, anélkül hogy tudnák mit jelent. Ez a testvér például épp most beszélt arról, hogy látta a manifesztációs formámat. Látott tegnap álmában egész éjszaka, és nagyon korán akart jönni ma reggel. Most a beavatás alatt míg meditált ismét látta a sugárzó manifesztációs formámat, ami nagyon hasonlóan nézett ki, mint a külső fizikai Mester, csak szebb volt, és csinosabb ruhákat hordott. (Taps) Mielőtt idejöttem látta a fényképeimet, és azt gondolta, hogy már látott azelőtt csak más ruhában. Pirosban látott engem, de akkor az előadáson sárgát viseltem, ezért úgy érezte, hogy valami nincs rendben. Most, ma ezeket a ruhákat viselem, és ő emlékszik! Ezek voltak azok a ruhák amiket látott. Sok különböző ruhám van változatos színekben, némelyik nagyon sokkoló, hogy megfeleljen a különböző emberek ízlésének. Néha különböző formában látnak engem belül. A ruhák nem fontosak, de hordom őket, hogy az emberek felismerhessenek. Nagyon gyakran látnak engem belül, mielőtt még találkoztak volna velem. Ha nem hordok bizonyos ruhákat, nem tudnak felismerni, vagy kapcsolatba lépni velem és elfelejtik az ismeretséget, ami az elmúlt életükben megvolt velem. Amikor ezekben a ruhákban látnak emlékeznek tudat alatt és gyorsabban és állhatatosabban gyakorolnak. Sok ilyen történet van, de egy elég; itt nincs időnk meghallgatni olyan sokat. Tételezzük fel, hogy nem látjuk a fényt, de kellemesen és nyugodtan tudunk itt ülni, mintha samadhiban ülnénk, akkor az is nagyon jó élmény. Napról napra fejlesztjük a szeretetünket, az intelligenciánkat és a bölcsességünket és az életünk stabilabbá válik, ahogy támogatva érezzük magunkat, magabiztosan és biztonságban; ez is egy fajta spirituális gyakorlásból származó élmény és haszon. Nem csak azért folytatunk spirituális gyakorlást, hogy lássuk a fényt. A fény csak annyiban szolgál minket, hogy biztosít bennünket, hogy a spirituális úton vagyunk, és megfelelő az összeköttetés, hogy így meglegyen a lelki békénk. Ha nem láttuk a fényt, mégis megvan a lelki békénk és tudjuk, hogy biztonságban vagyunk és van hová mennünk, akkor az nagyon jó élmény.

Nincs szükség arra, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal. Ezért én azt tanácsolom nektek, hogy ne tárjátok fel a belső tapasztalataitokat másoknak, még beavatott társaknak se, hacsak nem mondom azt, hogy az rendben van.