Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde,
3 napos nemzetközi elvonulás
Fokváros, Dél-Afrika, 1999. november 28.
(Eredetileg angolul)

Amikor Afrikáról hallunk, akkor izzadságra, a bőrt egy óra alatt megégető, perzselő napsütésre, mindenfelé kószáló oroszlánokra és hasonlókra gondolunk. Ez ténylegesen gyönyörű. Az országotok olyan gyorsan és olyan hatékonyan fejlődik. Amikor áthaladtunk a városon, azt hittem, hogy New Yorkban, vagy Los Angelesben vagyunk. Most már tudjátok, hogy azért hoztalak ide titeket, hogy ne féljetek többé attól, amit Afrikáról regélnek. Nagyon furcsán reklámozzák az országotokat. Az összes Afrikában készült filmben ezt látjuk- mindig csak dzsungel, oroszlánok, Tarzan. Ez valóban csodálatos. Voltam már korábban is Afrikában, azok az országok is meglepőek voltak, de ez még inkább. Dél-Afrika tényleg modernizált, túlságosan is. Nos, legalább van itt egy mini dzsungel, hogy amelykőtök Afrikát dzsungelnek képzelte, az ne legyen túl csalódott.

Az örök élet titka

Itt minden szép és kellemes. A fák oxigénjétől jól érzed magad, és jól néz ki a bőröd. Ma fiatalabbnak nézek ki. [Taps] Örökké élhetnénk ebben a fizikai testben. Igen, gyakorlatilag tudnánk, mert Isten ezt a fizikai testet nagyon tartósra teremtette, az örökkévalóság számára. Arról van szó, hogy rongáljuk a környezetünket, ártunk a testünknek azzal, hogy túlhajszoljuk, különböző mámorítószerekkel mérgezzük, felesleges tevékenységekkel elfárasztjuk. A tudatunkat kifárasztjuk mindenféle értelmetlen tervezgetéssel és a negatív gondolkodással. Amikor ilyen jó környezetben ilyen jó levegőn vagy, és a sok fa oxigént termel, akkor érzed, hogy a bőröd jobban néz ki. Nézz magadra. A bőröd fiatalabbnak, simábbnak néz ki és a pórusaid finomabbak. A bőröd kisimul, és a ráncaid eltűnnek. Frissnek, energikusnak, erőteljesnek érzed magad itt, a bőröd is simább, fiatalabbnak nézel ki, egyszerűen csak jól érzed magad. Úgy érzed, mintha épp megfürödtél volna, vagy elixírt vagy, valami hasonlót vettél volna be. Már magában ettől is jól érzed magad, és ha meditálsz, akkor persze még sokkal jobban érzed magad. Tényleg élhetnénk örökké, még ebben a fizikai testben és ezen a fizikai világon is. Ezért van az, hogy olvassuk a régi történeteket, hallhatjuk, hogy néhányan 800 évig élnek, meg hasonlókat. Kínában Peng Cu négy vagy ötszáz évig élt. Néhányan még most is addig élnek a világ eldugott területein, ahol nincs túl sok környezet- és levegőszennyezés, az életük egyszerű és az életmódjuk kiegyensúlyozott. Minden nap esemény és stressz nélküli, kevéssé igényesek és nagyon elégedettek, tehát többé-kevésbé a mennyek országában vannak a fizikai testben, ezért tovább élnek. A Himalája eldugott területein élő néhány ember még most is négy vagy ötszáz évig él. Nem túl sokan, de vannak néhányan. És néhol még a sík és közönséges helyeken lévő országokban is, néha olvasod az újságban, hogy néhányan kb. 200 évig élnek. Igen, vannak kivételes lények, akik olyan sokáig élnek.

A nagyanyám, édesapám anyja száz évnél tovább élt. 105 éves volt, mikor meghalt és még mindig egészséges volt. Még mindig erős volt, mikor eltávozott. Mikor 100 éves volt, lefényképezték, és odaadták nekem a képet. Gyönyörű ruhákat viselt, olyat, amilyet egy láma visel. Olyan jól nézett ki, és olyan ragyogó mosolya volt. Emlékszem, hogy nagyon egyszerű életet élt, és tizenhárom gyereke volt. El tudjátok hinni?

A nagyanyám jó volt, de nekem azt mondták, hogy a nagyapám egy nagy pillangó volt. Szerette a virágokat, a mozgó, szaladgáló virágokat; tehát lehet, hogy több rokonom van, mint akiről valaha is tudhatok. Magas rangú hivatalnok volt, kerületi polgármester, vagy tartományi kormányzó (elfelejtettem ellenőrizni), úgyhogy sokan szerették, különösen a nők. A régi időkben, ha hozzámentél egy magas rangú kormányhivatalnokhoz, vagy a szeretője lettél, akkor "valaki" voltál, nagy presztízzsel, ezért persze nem hibáztathatod a nagyapámat. Nem arról van szó, hogy ő akarta; ők ajánlották fel. És a régi időkben, ha sok feleséged volt, az rendben volt. Az egy másfajta hagyomány volt, mint most. A régi időkben matriarchális rendszer volt, mint most a zulu népnél. Még mindig megvan itt ez a rendszer? (Hallgatóság: a hagyományőrző népeknél) A hagyományos népeknél a legtöbb ember még mindig hagyományőrző? (Hallgatóság: nem) Nem, most modernné váltak; patriarchálissá váltak. Ez rossz; ez a legsúlyosabb hiba, amit elkövethetnek, tényleg. Abban reménykedtem, hogy a világ némely zugában még mindig megmaradt a matriarchális rendszer, mert a bolygónk számára ez a lehetséges legjobb rendszer.

A régi társadalom rendje

A régi időkben mindenütt megvolt ez a rendszer. A nők voltak hatalmon; ők foglalkoztak az államügyekkel; ők döntöttek az ország fontos eseményeiről; ők döntöttek a házban a család és a gyerekek összes fontos dolgáról. És a férj csak ott lebzselt és segített, segített gyerekeket gyártani. A régi időkben ez volt a dolgotok (A Mester a férfi tanítványokhoz beszél), nem csinálni semmit, csak beporozni, megtermékenyíteni, szaporítani az emberi lények fajtáját.

Valamikor később, sok-sokezer évvel később, bölcsebbek lettetek; nem igazán bölcsebbek, de megtanultátok a feleségetektől - az okos asszonytól - hogyan kell kormányozni, koncentrálni a kezetek ügyében levő dolgokra, az államügyeket igazgatni. Nem akarlak titeket megsérteni, fiúk. Ne legyetek rám mérgesek. Csak történelmi dolgokat mondok nektek. Nagyon tudatában vagyok a törékeny férfi egótoknak. Csak próbálok nektek egy darab tisztán objektív információt adni abból, amit tudok. Ha olvassátok a történelmet, tudni fogjátok, hogy amit mondok, az igaz.

Nem ismerem a kultúrátokat vagy az európai kultúrát, de az én kultúrámban, az Aulac kultúrában, a régi időkben a nők voltak hatalmon. Azt hiszem, hogy elszórtan néhány országban, mint például Tibetben ez még mindig megvan, még megtartották ezt a matriarchális rendszert. Itt, a ti országotokban ez megmaradt néhány hagyományőrző zulu törzsnél, és ez jól van így. Ha tanulmányozzátok a férfiak és nők genetikai rendszerét és viselkedését, és azt, ahogy férfiak és nők a dolgokkal törődnek, akkor megértitek, hogy miért. A nők kifinomultabbak, jobban ügyelnek a részletekre, és bármit is csinálnak, azt pontosabban, kifinomultabban, és a részletekre figyelve teszik. Ezért bízta Isten az anyaság legnagyobb és legnemesebb feladatát a nőkre. Az egy nagyon nehéz munka. Ha a férfiaknak kellene kilenc hónapig kihordaniuk egy gyereket, nem tudom, hogy kibírnák-e. Nagyon nehéz munka gyerekeket nevelni.

Tehát a régi időkben ez a másfajta rendszerünk volt, ahol a nők viselték gondját mindennek, ami az egész család és állam fizikai kényelméhez fontos volt. A férfiak pedig fizikai munkát végeztek, például segítettek a nőknek a nehéz munkákban, bármit, ami izmot és erőt igényel, azt ők csináltak. A férfiak képesek erre, ezért látod mindig azt, hogy a férfiak jobban fejlettek. Genetikai értelemben mindig erősebbek a nőknél, nagyobbak és izmosabbak. A nők pedig mindig kifinomultabbak, odafigyelőbbek, és jobban koncentrálnak bármire, amit csinálnak. Manapság még van is egy ezt elismerő mondás, "Minden hatalmas férfi mögött van egy jelentős nő." Még most is. [Taps]

A férfiak és nők természetes jellemvonásai

Hosszú idővel ezelőtt a férfiak és nők nagyon elégedettek voltak az egymás mellett éléssel, természetesen elvégezve bármit, ami éppen adódott. A nők kifinomultabbak és eszesebbek lévén intellektuális dolgokkal foglalkoztak, a férfiak pedig izmosabbak, erősebbek és védelmet nyújtók, és képesek a nők petesejtjét megtermékenyíteni. Gond nélkül együtt dolgoztak és nem volt semmi probléma. A világ sokkal jobb állapotban volt. Nemcsak a fizikai kényelemre gondolva, hanem spirituális és érzelmi értelemben is a világ akkor egy jobb lakóhely volt, mert a nők több józan ésszel és szeretettel uralkodtak. A nők voltak a szeretet jelképei, és még most is azok. Ezért írták dalok ezreit az anyának címezve, és szinte semmit az apának. És az összes - a halálba előremasírozó katonákat bátorító - háborús éneket a férfiaknak írták. A legtöbb háborút férfiak kezdték. Csak azóta vannak háborúink, mióta a férfiak kezdtek el uralkodni. Visszapillantotok a történelemben és meg fogjátok látni, hogy igazam van. Akárhogy is, nem azért mondom, mert lenézem a férfiakat, vagy valami hasonló. A férfiak ma mások; csak azt mondom, hogyan változtak a dolgok e történelmi időkön át, és hogyan változott meg a világ is.

Eleinte Istenre mindenki, mint anyára gondolt, mert ez nagyon egyszerű, a nők szülik a gyerekeket és ezért mindannyiunk számára egyszerű volt úgy gondolkozni, hogy a mi Istenünk egy anya. Az is rendben van, ha ő férfi, ki törődik vele?

De ezen azt értem, hogy a régi időkben Istent automatikusan Anya Istennőként imádtuk. És ezt a férfiak is elfogadták; mindenki azt mondta, hogy "Istenanya", de ahogy az lenni szokott, a férfiak néha makacskodnak, féltékenyek és én-központúak, és elkezdtek gondolkodni azon, hogy miért kellene mindent a nőknek uralniuk, miért lenne a nő egy felsőbbrendű fajta. Pont úgy, mint ahogy most a nők csodálkoznak, hogy miért kellene a férfiaknak felsőbbrendűeknek lenniük, és manapság a társadalomban miért másodrangúak a nők, például alacsonyabb szintű munkát kapnak vagy ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést. Ez megtörtént ezelőtt is, csak fordítva; a régi időkben a férfiakat nem fizették, és a nők törődtek mindennel. A férfiak csak segítettek abban, amiben éppen kellett, többnyire a nehéz munkákban. Nos, néhány férfi ezzel nem volt megelégedve, különösen azok, akik nem néztek ki olyan jól, és nem volt nő, aki szerette volna őket, vagy utánuk futott volna. Azelőtt a nők futottak a férfiak után. A nő volt az, aki ajánlatot tett, aki például kiválasztotta, hogy ki lesz az, aki megtermékenyíti a petesejtjeit. Kiválasztott egyet, férjül vette, és megadott neki mindent, amire szüksége volt ahhoz, hogy boldog legyen--hozományt, ékszereket, szerszámokat, lapátokat, hogy építsen neki házakat-- ugyanúgy, mint ahogy most a férfiak teszik ezt a nőkkel.

Elégedetlenség a Paradicsomban

Néhány férfi elégedetlenkedni kezdett és uralkodni akart, ezért különböző eszközökkel elkezdtek araszolni a hatalom felé és végül sikerrel jártak. Azóta egyfolytában háborút folytatnak a nők ellen, keményen megpróbálják beléjük beszélni, hogy rosszak, alacsonyabb rendűek és nem sokra képesek - például még Buddhává sem válhatnak. Még a Buddhaságban is ők a felsőbbrendűek. Nem tudom, miért van ez így, és közülünk sokan ezt még mindig elhiszik, nőket is beleértve. Ez egy nagyon értelmetlen elmélet. De mindenesetre a társadalmunk és világunk spirituálisan, érzelmileg és erkölcsileg rosszabbá vált e hit és megkülönböztetés miatt; mert azt mondják, hogy a férfiak jobbak a nőknél, vagy akár a nők jobbak a férfiaknál.

A régi időkben a férfiakra bízták a nehéz munkát, mert fizikailag alkalmasak voltak rá, és ez jól van így. A nők kifinomultabbak voltak, inkább gondolkodásra valók, ezért övék volt az intellektuális munka; ez is rendben van. De akkor nem helyes azt mondani, hogy a férfiak jobbak, mint a nők, mert még kémiai értelemben is ugyanabból vagyunk, és ugyanaz az agyunk. De legtöbbször a nők kifinomultabbak, mélyebben és részletesebben gondolkodnak, és több bennük a józan ész. Ez normális, mert a férfiak más módon fejlődnek, mint a nők. Isten a férfiaknak erőt és izmot adott, a nőknek pedig értelmet, így teremtve egyenlőséget. Mivel a nők már amúgy is gyengék, ha nincs intelligenciájuk és nagyobb értelmi képességük, akkor nagyon, nagyon hátrányos helyzetben lesznek. Tehát, ha a férfiak és nők egyesítenék azt, amiben erősek, akkor tökéletesen passzolnának. Nem arról van szó, hogy bárki is jobb a másiknál, csak másfajta munkát végez; mint például valakire irodai munkát bíznak, a másikra pedig - aki erősebb és több tehetsége van az építkezéshez -, arra külső, házépítő munkát. Mindenkinek kell csinálnia valamit. Nem attól lett a világ rosszabb, mert a férfiak uralkodtak; csak túl erősen próbálták elnyomni a nőket, és nem felhasználni a nőies beállítottság intelligenciáját. Ezért szenved a világ hiányt sok mindenben. Ahelyett, hogy lenéznénk és elnyomnánk a nőket, a társadalmunknak bátorítani kellene őket, felhasználni a tehetségüket, az értelmük erejét és a szeretetüket --a nőből áradó szeretet végtelen erejét--, hogy gondját viseljük a bolygónknak. Akkor a világunk egy sokkal-sokkal jobb lakóhely lenne. A nők a férfiaknál tehetségesebbek és kitartóbbak, a nehézségeket és nehéz helyzeteket jobban viselik, és jobb megoldásokat találnak, mint sok férfi. Egyszerűen ilyennek születnek, míg a férfiak erősebbnek, védelmet nyújtónak és adónak. Mindegyik más, ez minden, és alkalmanként újra és újra válhatunk férfivá vagy nővé. Ez nem azt jelenti, hogy ez a különleges fajta mindig nő, és az a különleges fajta örökké férfi lesz. Nem kell azt mondani, hogy a nők jobbak a férfiaknál, vagy azt, hogy a férfiak jobbak a nőknél. Amikor csak férfi testben születsz meg, akkor ilyen leszel, és amikor csak női testben születsz meg, akkor olyan. Több fordulóban fogod megtapasztalni az értelem erejét, vagy az izom erejét.

Valójában tehát mindannyian "mi" vagyunk, férfiak vagy nők. Csak az egó az, ami közénk áll. Közbejön a férfi egó most és a régi időkben is. A férfi, lévén erős, védelmet adó és izmos, rosszul érzi magát, mikor egy kis nő megmondja neki, hogy mit csináljon, úgy érzi, hogy neki kellene megmondania a nőnek, hogy mit tegyen. De erre képtelen, mert nem tud túl sok mindent egyszerre csinálni. Valakinek szervezni kell, és valakinek végre kell hajtania az utasításokat; ez jobb lenne így. Így hát a fizikai erővel gyengén álló nő jobban koncentrálna a gondolkodási folyamatra, és így több jó gondolattal állna elő.

A dolgok mozgatásával, házépítéssel, a gyerekek védelmével, a medvével és tigrissel való küzdelemmel elfoglalt férfiaknak persze nincs idejük gondolkodni, ezért ezen a területen nem sokat fejlődnek.

Isten a férfinak erőt adott ezekhez a dolgokhoz, védelemhez és építőmunkákhoz. A gyenge nők pedig otthon maradnak és gondolkodnak egy terven, hogy mit kellene csinálni, azután a férfi használja az erejét a kivitelezéshez, és így minden tökéletesen működik. Most a férfiak az ellenkezőjét akarják tenni, ők akarnak gondolkodni. Akkor ki fogja cipelni a terheket, ki épít házakat, ki fog a tigrissel küzdeni? Látjátok, hogy ez milyen nevetséges?

A gyengeségeinkre építünk az erősségeink helyett, és most a nőknek kell a tigrissel küzdeni, a gyerekeket megvédeni, és a barlangot őrizni, miközben a férfi ott ül, gondolkodik, és az izmai veszendőbe mennek.
Így a világ a feje tetejére állt. A dolgok nem úgy történnek, ahogy történniük kellene.

Az elveszett paradicsom

Talán el tudjátok képzelni, hogy lassan, lassan a világunk visszafejlődött. Hallottatok az "Aranykorról. " Az volt az Aranykor, mikor a dolgokat Isten akaratának engedelmeskedve hajtották végre. De ne bánkódjatok, ez rendben van; a férfiaknak is lehet hatalmuk, de nem kellene alábecsülniük a nők finomságának és értelmének az erejét. A nők segítik legjobban a férfiakat, és a férfiak segítik legjobban a nőket; nem élhetünk egyik vagy a másik nélkül.
De most túl késő, és csak remélem, hogy a világ megjavul, és újra visszatérünk az Aranykorba. Tán több királynőnk lesz, elnök asszonyunk, miniszterelnöknőnk. Néhány országot lenézünk, mint például Pakisztánt vagy Nicaraguát - mint harmadik világbelit, alulfejlettet, de náluk már volt női miniszterelnök és elnök. És Pakisztán egy mohamedán ország. Nem tudom elhinni! Egy mohamedán ország női miniszterelnököt választott! Ez minden csodák csodája ezen a világon. Követnünk kellene azt a példát. A mohamedán országokban általában a nőket nagyon szigorúan kezelik - el kell takarnod magad, sehova sem mehetsz férfi nélkül, nem teheted ezt meg azt -, mégis megválasztottak egy nőt miniszterelnöknek! Ő csodálatos; több ilyen kell. Akárhogy is, ez nem a férfiak és nők közti versengésről szól. Csak azért mondom nektek, hogy lássátok, hogy nem kellene változtatnunk Isten akaratán, és akkor az életünk mennyország lesz. Most miért változott meg minden, mióta a férfiak uralkodnak?

Nemcsak fizikailag változott meg a világunk és a bolygó, hanem a szándék, a gondolkodási folyamat is megváltozott. Isten-anya Isten-atyává változott. Az atya egy szigorú atya, aki büntet, törvényeket hoz, szabályokat és parancsolatokat ad, és megteremti a poklot - ahogy az apák, a férfiak csinálják. A férfiak szigorúbbak és keményebbek; inkább uralkodnak, mint tanítanak és bátorítanak. A nők toleránsabbak, inkább tanítanak és bátorítanak. Ha a gyerekek valami rosszat csinálnak, a nők általában türelmesebbek, újra és újra és újra időt szakítanak rá, és elmondják a gyereknek, hogy mi a rossz, és soha nem mondanak le róla. A férfiakban általában nincs meg a türelemnek ez a képessége. Így teremtett meg minket Isten. Nem vagytok hibásak, senki sem hibás ezért. Isten a férfiakat és a nőket másféle dolgokra, másfélének teremtette. Csak arról van szó, hogy fordítva csináljuk; most a gyengeségeinkre építünk az erősségeink helyett. A nők gyengesége az izom; a férfiak gyengesége az értelem és a türelem. De most a férfiak használják az értelmüket és türelmüket a világ irányítására, és a nők próbálják az izmaikat használni arra, hogy menjenek, dolgozzanak és versenyezzenek a férfiakkal. Ezért természetesen a világunk nem lehet olyan, mint amilyennek lennie kellene.

Azonban nemcsak erről van szó; a gondolkodás az, ami mindent megváltoztatott. Ahogy azt már tudjuk, amit gondolunk, azt előbb vagy utóbb megkapjuk. Mindent a gondolkodás teremt meg, csak azért, mert mi vagyunk Isten. Ha Isten azt akarja, akkor úgy lesz. Isten úgy gondolja, ezért megvalósul. Ezt mondja minden szentírás. Most a gondolkodási folyamat drámaian megváltozott, mert a férfiak a saját módjukon akarták uralni a világot. Megpróbálták fokozatosan, több százezer év alatt egy férfitársadalommá változtatni. Sokféle módon megpróbálták elnyomni a nőket és elhitetni velük, hogy alacsonyabb rendűek, olyannyira, hogy ma a nők ezt így is gondolják. Sok nő még mindig azt hiszi, hogy a férfiaknál alacsonyabb rendű. Ezt még az összes vallásba is belefoglalták. A vallást használják, hogy ezt a kisebbségi komplexust biztosan beadhassák a nőknek és elnyomhassák őket. És e miatt az ártalmas gondolkodás miatt világunk az Aranykorból az általunk most tapasztalt szintre alacsonyodott le.

A gondolkodás nagyon fontos; a gondolat nagyon fontos. Mikor például azt gondoljuk, hogy Isten egy anya, ez automatikusan azt a benyomást kelti bennünk, hogy Isten toleráns, Isten örökké szerető, úgy, mint egy anya. Az apák mindig nagyon, nagyon szigorúak voltak a gyerekekhez, és még mindig azok. Egyszerűen csak ilyenek vagyunk. A legtöbb gyerek ezért áll közelebb az anyjához, mint az apjához. Egyszerűen csak ilyenek vagyunk. Mikor visszatérünk, és nőként reinkarnálódunk, akkor mások vagyunk. Senki sem lehet mindig tökéletes, vagy mindig nő. Semmi szükség itt féltékenységre, de az emberek ezt nem tudták, és még most sem tudják. Mindenki a hatalmat próbálja megragadni, és a férfiak erősebbek és izmosabbak lévén, ezt teljes mértékben kihasználták arra, hogy a nőket az ellenőrzésük alá vonják, és szolgasorba hajtsák. Azóta ezt a rendszert nem változtattuk meg. Talán nem kell ezen változtatnunk, de magunk mellett be kellene vonni a nőt, tisztelnünk kellene a bölcsességét és használnunk az értelmének az erejét. Jobb lenne a számunkra.

Amiben hiszünk, azt kapjuk.

A politikai rendszer megváltozása óta inkább egy férfi Istenben hittünk, és azóta lesüllyedtünk, mert elvesztettük a hitet egy mindörökké szerető Istenben. És amiben hiszünk, azt kapjuk meg. Hiszünk egy büntető Istenben; hiszünk a pokolban az élet után; hiszünk a bűnben; és hiszünk egy nem toleráns Istenben. Azelőtt ez nem így volt. Isten embernek teremtett minket, és megengedte, hogy leereszkedjünk erre a világra, és azt tegyük, amit teszünk, hogy megtanuljunk újra Istenné válni, és Istent újra megbecsülni. Ezen a fizikai világon és ebben a fizikai testben erőtlenné válunk. Már eleve nagyon reménytelenek vagyunk, már eléggé szenvedünk, tehát nem kellene még több büntetésnek lennie, nem kellene egymást tovább gyilkolnunk, egymással tudatilag és érzelmileg visszaélnünk. Semminek sem kellene rosszabbnak lennie annál, mint az, hogy már ebben a fizikai testben vagyunk, és a túlélésért küzdünk. De mivel megváltoztattuk a rendszert, ezzel megváltoztattuk a hitet is.

A félelmet használjuk egymás irányítására. Úgy értem, hogy félelmet használják azok, akik hatalmon vannak, akik negatívak, rosszak és elégedetlenek. Ők egy bosszúálló Istent teremtettek, hogy a férfiakat is beleértve az embereket az ellenőrzésük alatt tartsák. Nem mondhatják, hogy Isten csak a nőket bünteti, tehát azt kell mondaniuk, hogy Isten megbüntet, ha rossz vagy, és így a férfiak is hisznek benne. Elvesztettük a pozitív gondolkodás erejét; elvesztettük a hitünket egy feltétel nélkül, örökké szerető Istenben, amilyen Ő valójában. Mert azt gondoljuk, hogy Isten félelmetes, Isten poklot tartogat a számunkra, megbüntet minket és így tovább. Ezért ez valóra válik az életünkben. A félelmünk miatt félünk, és bűntudatunk van minden tettünk után, ami állítólag rossz, vagy valaki azt mondta rá, hogy rossz, és aztán aggódunk. Azt gondoljuk: "Rendben, meg leszek büntetve, a pokolra kerülök, ez és ez lesz a részem," és ezért van az, hogy ezt meg fogjuk kapni, és ezért van az, hogy ezt mindig is megkaptuk.

Visszaélés a szabad akarattal

Minél több ember fél, annál jobban besűrűsödik ez a negatív gondolkodás, és az ördög annál nagyobb lesz. Nagyobb ereje van, habár az elején egyáltalán nem létezett. Most mindenkiben ott van az ördög is, az Isten mellett. Ő egy szükséges figura volt a rend fenntartására, és arra, hogy fizikai erő lehessen ezen a bolygón.
Láthatjátok, így vesztettük el a mennyországot. Ezért volt olyan nehéz újra visszajutni a Paradicsomba. Egy maroknyi egocentrikus, elégedetlen férfi visszaélt a szabad akarattal, és ők megváltoztatták a világot. Ezért, ha panaszkodunk bolygónk mai borzalmas állapota miatt, tudnunk kell, miért van ez így. Nem Isten teremtette. Ő szabad akaratot adott nekünk, aztán ezzel néhányan visszaéltek, megfordították a dolgot, és az egész bolygót negatív gondolkodásra és Isten teljes elfelejtésére kényszeríttették.

Amikor csak az ördög létezésében hiszünk, akkor megtagadjuk Istent. Minden alkalommal, mikor azt hisszük, hogy bűnösek vagyunk és meg leszünk büntetve, akkor megtagadjuk Istent. Amikor csak azt hisszük, hogy mocskos vagy nem tiszta bármi, amit Isten teremtett, a szexet is beleértve, akkor megtagadjuk Istent. Nem a szexszel való visszaélésre gondolok, hanem ahogyan két ember szereti egymást.

De azt tanították nektek, hogy még az is rossz. Ezzel irányításuk alá vonnak minket. Ez az emberiség legnagyobb erejű élménye, tehát rosszá teszik, hogy irányíthassák az embereket.

Hogyan nyerjük vissza a Paradicsomot?

Nem könnyű feladat ezt a világot újra paradicsommá változtatni, de most legalább tudjuk, hogy mi a rossz. Egymás között meg tudjuk változtatni. A nőnek Istennőként és a család útmutatójaként kellene magára tekintenie; a férfinak, pedig mint a gyengék és a szeretettek védelmezőjeként. És nem kellene alacsonyabb rendűnek éreznie magát azért, mert képtelen a dolgok olyan apró részletein gondolkodni, mint a nők. A nőt nem kellene arra kényszeríteni, hogy fizikai ereje miatt féljen a férfitól, hanem hogy szeresse őt, és a szeretetével meg is védje, védje az érzelmeit és az érzéseit, és elfogadtassa vele, hogy olyan férfiként szeresse magát, amilyen. Mindketten emberi lények vagyunk, mindketten intelligensek, és különböző módon mindketten bölcsek és erősek. Egymás mellett kellene dolgoznunk, ahelyett, hogy a felsőbbrendűségért versengenénk, mint ahogy ezt néhány család teszi.

Amint egy férfi elvesz egy nőt, akkor annyi! Azt gondolja, hogy felsőbbrendű nála, nem tudom miért. Tegyük fel, hogy nem hiszünk abban, hogy a nők a dolgok intézéséhez több értelemmel és intelligenciával vannak megáldva. Tegyük fel, hogy ebben nem hiszünk. Legalább abban hinnünk kellene, hogy a férfiak és nők egyenlőnek lettek teremtve. Ha egy férfi azt hiszi, hogy magasabb rendű a nőknél, akkor nem tudom, hogy mi köztük a különbség. Csak egy kis különbség van, nem nagy, és manapság azt is meg tudjuk változtatni. [Nevetés] Elmehetünk egy műtétre és férfit csinálhatunk a nőből vagy nőt a férfiból. Úgyhogy nem tudom, miért van mindez a megkülönböztetés munkahelyekkel és egyebekkel kapcsolatban. Sok országban a nőknek manapság még mindig kevesebbet fizetnek, mint a férfiaknak. Ennek nem kellene így lennie. A nőket mindenütt valahogy lenézik. A világunk e miatt a gondolkodás miatt nem olyan jó, mint amilyennek lennie kéne. Remélem, hogy mától legalább magunk között emlékezni fogunk arra, hogy Isten mindent-megbocsátó. Legyen Ő akár férfi akár nő, nem bánom. Nincs olyan, hogy bosszúálló és féltékeny Isten. Ha egy Isten ilyen, akkor nem kell imádnunk. Nem vagyunk-e már mi magunk is ilyenek? Kell-e neked egy másik féltékeny emberi lényt imádnod? Nem!

A gondolatok az egész bolygóra hatnak. Ezért, bár a csoportunk kicsi e világ népességéhez képest, a gondolataink nem kicsik. Változást érhetünk el együtt, ha a gondolataink ugyanabban az irányban összpontosulnak. És a gondolati erőnek ez a fajta összpontosítása segíthet a másik, negatív erő legyőzésében, és akkor jobbá tehetjük a világot. Ez is a célja a mi jelenlétünknek itt az elvonuláson, mert megváltoztathatjuk a jövőt. Nem számít, hogy milyen rossz a jelen, változtathatunk, mert megvan a szabad akaratunk a jövő megváltoztatására.

A sors csak a jelenre vonatkozik, és még itt is manőverezhetünk, hogy megváltoztassuk, hogy csak az álmokban és illúziókban jelenjen meg. Ez Isten varázslata, nem pedig a fehér vagy fekete mágia; ez az illúzió megváltoztatásának varázslata. Nem azért, hogy a ritka levegőből egy képzelt tárgyat vagy bármi hasonlót alkossunk, hanem hogy megváltoztassuk a létező illúziót. Megvan bennünk ez az erő, pusztán azzal, hogy elgondoljuk, csak hogy tudjuk, hogy az úgy lesz. Ez időbe telik. Néhányunk számára ez könnyű, néhányunk számára még nagyon nehéz, de megtehetjük.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok