Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Ching Hai Legfelsőbb Mester
Austin, Texas, USA 1994
(eredetileg angolul)

Garson, a japán zen mester, így tanította a tanítványát: sokan az ölés ellen vannak, mert azt mondják, hogy meg akarják menteni az összes érző lényt, beleértve az állatokat és a hangyákat is. "Rendben, ez jó dolog. - mondta a mester. - Ez helyes. Védenünk kellene az állatokat, még a rovarokat is. De azok, akik a vegetáriánusságról beszélnek, és védik az állatokat meg a rovarokat, stb; ők más dolgokat ölnek meg. Például ölik az időt, ölik a vagyonukat, és ölik a világ gazdaságát. Ölnek a politika területén, például ölik a politikai jóakaratot." És ezt bárhol láthatjuk. Nem kell bebizonyítani.
Azt is mondja: "Túl mindezeken, aki mindig az idealizmusról vagy vallási témákról beszél és prédikál - anélkül, hogy valódi megvilágosodást ajánlana az embereknek -, az ilyen ember megöli a vallásokat." Ebben az esetben, ebben a könyvben az áll, hogy ezek az emberek - akik a megvilágosodás, a megvilágosodás felajánlása nélkül beszélnek - megölik a buddhizmust. Ő egy buddhista szerzetes, így csak a buddhizmusról beszélhet.
Szóval, sokfajta ölés van. Ilyen rövid a történet, de hosszabbá tehetjük, megnyújthatjuk. Ha egy ember öli (magyarul: lopja, agyoncsapja) a saját és a mások idejét - mindig ostobaságokat beszél, hosszú ideig telefonál, folyton értelmetlen beszélgetésekbe, vagy értelmetlen tettekbe rángat másokat, vagy sok olyat tesz, amire nincs szüksége a testnek, a beszédnek vagy a léleknek, és nincs szüksége rá másnak sem, néha pedig még káros is -, nos, ez az ember szintén öl.
Sokan ölik a világ gazdaságát is. Például rengeteg ennivalójuk van. Túl sokat termesztenek, és sokat aratnak. Azután pedig, mivel az árat magasan akarják tartani, mindent a tengerbe dobnak. Még az állatokkal sem etetik meg, és a szegényeknek sem adják oda. Csak azért, hogy a pénzt, az árakat magasan tartsák. És ez ostobaság. Mindenki, aki zöldséget vagy ennivalót termel, mindig Istenhez fohászkodik jó termésért, és amikor megkapják, Isten azért adja nekik, hogy megosszák azt. Ők viszont eldobják. És azután megint panaszkodnak. "Hogyan lehet Isten ilyen igazságtalan?" Legközelebb nincs több termés. "Ó, miért nincs víz, miért nincs eső?" Értitek?
Éppen úgy, mint Texasban, csináltak egy nagy tavat, csak azért, hogy halat tenyésszenek. És emiatt rengeteg vizet vonnak el Austinból, a földalatti vizekből. Például ez is emberölés. Ha a föld nem képes arra, hogy elég gyorsan teremjen, ha nincs elegendő eső, akkor itt minden ember meghal. Nincs elég víz, nem fognak nőni a fák, nem lesz aratás, nem lesz ennivaló, és a gyerekek meg fognak halni. Például, nem mondanám, hogy ezt ti csináljátok, de talán egy vagy kettő még mindig így folytatja.
Ezért ilyen esetben a vegetáriánus táplálkozás nem olyan nagy segítség, mert a testeteket is megterhelitek, akkor az elmétek nem lehet tiszta, azután pedig eredmény nélkül meditáltok. Azután jöttök, és engem zavartok. Mert nem tudtok odafigyelni arra, amit mondok, nem tudjátok felfogni, és nem tudtok egyek lenni velem belül, azután például kételkedtek a tanításomban. Mellesleg másokban is kétséget ébresztetek. Néhányan még gyengék, és a ti segítségetekre szorulnak, azután félreviszitek őket, mert ti magatok nem vagytok elég stabilak. Ezért a vegetáriánusság nemcsak tofuevést, és a hústól és haltól való tartózkodást jelenti, hanem "ahimszát", aminek a jelentése: erőszakmentesség. Ez sok nézőpontot magában foglal, amint azt Garson mester az imént említette.

Belső meditációval hozzuk el a békét

Nem kell tovább kifejtenem. Valószínűleg meg fogjátok érteni. Sokfajta ölés van. Ha valaki a belső nyugalmat gyakorolja, de ahová csak megy, mindenhová zajt visz, akkor ő is gyilkos, mert bárhová megy, megöli a nyugodt légkört. Idegessé teszi az embereket. Kellemetlenül érzik magukat a társaságában, és nem akarják majd látni őt. Így nem számít, mennyi káposztát és tofut gyömöszöl le a torkán, az nem jelent különbséget. Állat marad. Tudjátok, hogy értem? Mert egy igazi ember, egy igazi emberi lény békét és boldogságot visz mindenhová, ahová csak megy. Ilyen egy igazi emberi lény.
Nem kell Buddha földjéről, Isten Országáról vagy bármi másról beszélnünk, mielőtt megtalálnánk saját benső békénket. Ezt nekünk kell elvinnünk mindenhová. Ezt belül kell fejlesztenünk, hogy mindenhol, ahová csak megyünk, ezt képviseljük. Mi vagyunk a béke, mi vagyunk Isten Országa, mi vagyunk az angyal, mi vagyunk a Buddha. Nem kell mindig egy másik Buddha földjére törekednünk, mialatt zavart keltünk ezen a bolygón; ami az egyetlen, amelyen jelenleg éltek, és az egyetlen, amelyre a fejlődésetek érdekében támaszkodhattok élelemért, útmutatásért és támogatásért. Tehát nincs jogunk arra, hogy bajt okozzunk, bárhová is megyünk. Mi csak békét, felajánlásokat és áldozatokat hozhatunk. Így tesz egy gyakorló. Nem kell elmennetek sehová, és azt mondanotok az embereknek, hogy ti vegetáriánusok vagytok és meditáltok. Mi haszna van, ha belül nem meditáltok, ha belül nem vagytok vegetáriánusok? Értitek, mire gondolok?
Rendben. Hagyok időt arra, hogy változzatok, de nem túl sokat. Nem két, három vagy négy évet. Két, három hónap elég! Azt várjátok el a gyermekeitektől, hogy már olyan fiatalon ismerjenek mindent, amit mondtok, és engedelmeskedjenek minden utasításotoknak, ugye? "És te, neked gyorsan meg kellene értened, légy zseni, légy első az osztályban." És csinálják a házimunkát, úgy, ahogyan ti akarjátok. És legyenek pont olyanok, mint a felnőttek. De ti magatok, olyan öregek vagytok, és nem tudtok megváltozni pár hónap alatt. Hogyan tudjátok így tanítani a gyerekeiteket? Ha ti ilyenek vagytok, jobb, ha egyszerűen elfelejtitek. Jobb, ha csak letérdeltek a gyerekeitek elé, és azt mondjátok: "Bocsánat, hogy megszidtalak." Nem vagytok erre méltók. Lennünk kell valamivé, mielőtt másokhoz szólhatnánk. Ha nem így van, akkor ez csak üres beszéd, senki sem fog ránk figyelni. Bár esetleg figyelnek, belül viszont érzik, hogy ez nem igaz.

A mennyországokat és a poklokat mind az elme teremti

Van egy másik japán zen is. Ő egy zen szerzetes. Egy templomban él. És egyszer eljött egy szamuráj, hogy meglátogassa őt. Tudjátok, ki az a szamuráj? Aki a karddal gyakorlatozik. Eljött, hogy meglátogassa a mestert, és megkérdezte őt: "Meg tudod nekem mondani, hogy valóban van-e pokol és mennyország?" És a mester szólt: "Igen, vannak mennyországok, és vannak poklok." A szamuráj nem hitt neki. "Be tudod ezt bizonyítani nekem? Be kell bizonyítanod, különben hogy hihetnék neked?" A mester megkérdezte: "Miért bizonyítsam be neked?" "Ha nem bizonyítod be, akkor nem hiszed neked." - felelte a szamuráj.
És a mester elkezdte szidni őt. Azt mondta: "Nézz magadra. Ki vagy te, hogy így fenyegetsz engem? Eh! Az arcod úgy néz ki, mint egy gyenge, piszkos koldusé odakint, és azt gondolod, hogy félek tőled. És te meg tudsz engem arról győzni, hogy szamuráj vagy? Az arcod olyan csúf, olyan pocsék. És olyan gyengének nézel ki. Áh! Azt hiszed, meg tudsz ijeszteni?"
Erre a szamuráj kirántotta a kardját, és azt mondta: "Be fogom neked bizonyítani." A mester mosolygott, és így szólt: "Rendben, most kinyithatod a pokol kapuját, ha akarod." És ekkor a szamuráj megrezzent. Ráébredt, hogy a mester ily módon akarta őt tanítani. Így hát eltette a kardját. A mester ismét mosolygott, és azt mondta: "Itt nyitod ki a mennyország kapuját." Nos... (Taps.)
Úgy sejtem, hogy ezt a történetet néhányan, vagy sokan közületek már ismerik, de ezt csak egy példának mondom. Igen! Mi határozzuk meg azt a mennyországot, és a poklot is. Értitek? Bármikor, amikor megyünk valahová, és boldogságot, békességet és harmóniát viszünk másoknak - ez az, amikor mennyországot teremtünk. Amikor pedig bármerre járva az embereket felzaklatjuk, felmérgesítjük, és nem akarnak minket látni, vagy zavart és viszálykodást keltünk - ilyenkor poklot teremtünk. Ez nagyon egyszerű.
Szóval, minden egyes alkalommal, mindennap ellenőrizzétek saját belső országotokat, hogy merre nyíltok. Mindig két oldalunk van, a yin és a yang, a pozitív és a negatív. A kettő között kell lennünk, mindig egyensúlyban. Különben, ha túlságosan a negatív felé hajlunk, akkor minden cselekedetünk, gondolatunk és a beszédünk is negatív lesz. Ha túlságosan a pozitív felé hajlunk, akkor is kizökkenünk az egyensúlyból. Mivel még mindig ezen a világon élünk, gyakorlatiasnak is kell lennünk. Nem lehetünk mindennap, 24 órán át csukott szemmel szamádiban, még autóvezetés közben is. (Nevetés) Ezt nem javaslom.

Legyetek vegetáriánusok szóban, tettben és gondolatban

Olyan sokfajta vegetáriánus van, ezt meg kell értenetek. Van egy Au Lac (vietnámi) mondás. Azt mondják, az a legjobb, ha a szívünkben vagyunk vegetáriánusok. Miért mondják ezt? Azért, mert a cselekedeteinknek, a beszédünknek és a gondolatainknak egységet kell alkotniuk; mi nem csak egyszerűen vegetáriánus módon étkezünk. Az csak a cselekvés módja. Amikor pedig beszélünk, úgy beszélünk, mintha olló vagy kő lenne nálunk, és mindenfelé vagdalkozunk; ez nem vegetáriánus beszéd.
Ha azt mondjuk, hogy vegetáriánusan táplálkozunk, de a gondolataink nagyon erőszakosak és durvák, nem törődünk mások érzéseivel, mindig önzők vagyunk, és először mindig mindent magunknak próbálunk megszerezni, bármi áron, mások kényelmének és érzéseinek az árán - akkor ez nem jó. Ez nem jó nekünk, nem jó a családunknak, és egészében véve nem jó a nemzetnek és a világnak sem.
Ezért mondják a kínaiak: "Először saját magunkat kell fejlesztenünk - a nagy Ént, a Bölcsességet -, és csak azután törődhetünk a családdal, majd a nemzettel, és azután tudunk békét teremteni az egész bolygón." És ez így igaz.
De a legtöbb ember csak a bolygón akar békét teremteni. Tudjátok, vágtatva, gyorsan, gyorsan! Különben: "Ó, törődjünk magunkkal? Ezt már tudom." "Törődjek a családommal? Ó, a feleségem meg tudja ezt tenni." "Vigyázzak a nemzetre? Ó, ezt Clinton elnök megteszi. Én az egész világra vigyázok a legjobban." Így gondolkoznak. Jobb lenne saját magunkkal kezdeni.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok