Ching Hai Legfelsőbb Mester
London, UK, 2005. december 31.
(eredetileg angolul)
Kérdés: Hogyan lehetek motivált és boldog ebben a társadalomban élve? Mert belül, én csak szeretnék elmenekülni, és csak Rád összpontosítani. De azután azt mondom magamnak, hogy olyannak kell lennem, mint Te, erősnek kell lenni, és kibírni ebben a társadalomban és a spirituális gyakorlást is folytatnom kell.
Mester:Igen, így van. Az erőssé tesz majd. Hány éves vagy? (22.) Csak 22. Sok dolgod van. Ne aggódj. Csak folytasd.
K. Köszönöm az áldásodat. Tudom, hogy velem vagy.
M. Olyan fiatalnak és szépnek látszol. Maradj odakint, és legyél ragyogó példa. Ha mindenki engem követne vagy elbújna a hegyekben, akkor senki sem tud semmi másról. Neked kell a szememnek, a fülemnek, a kezemnek, a kiterjesztetett áldásomnak, a szeretetemnek lenni. Mikor az emberek téged látnak, akkor engem látnak. És követni fognak téged. Így áldjuk a világot. Ezért gyakorlunk.
K. Köszönöm.
M. Szívesen. Én nem menekülök el sehova. Csak van, amikor a Menny azt mondja, hogy nem. Akkor valami mást kell tennem spirituálisan. Néha anyaginak látszik, de az is spirituális. Különböző időkben különböző dolgokat csinálok. Nem szaladunk sehova, egyáltalán sehova sem menekülünk. Ha menekülünk, akkor oda felmegyünk, a Mennybe, az utolsó pillanatban. (A Mester nevet.) Nem futunk el sehova, itt maradunk.
K. És erősek leszünk.
M. Olyan fiatalnak és szépnek látszol. Maradj odakint, és legyél ragyogó példa. Ha mindenki engem követne vagy elbújna a hegyekben, akkor senki sem tud semmi másról. Neked kell a szememnek, a fülemnek, a kezemnek, a kiterjesztetett áldásomnak, a szeretetemnek lenni. Mikor az emberek téged látnak, akkor engem látnak. És követni fognak téged. Így áldjuk a világot. Ezért gyakorlunk.
K. Nagyon büszke vagyok Rád, hogy Te vagy a Mesterem.
M. Sok dolog miatt, amit teszek, nagyon büszkék lesztek! (Nevetés.) De nem mondom el nektek. Mert legtöbbször csendben teszem, úgy, mint ti. Az évek során vagy ebben az évben olyan sok katasztrófa van. És olyan büszke vagyok rátok, és nagyon elégedett vagyok, hogy mindnyájan az egész világon kiterjesztettétek a szeretetemet a világ minden sarkába, ahol erre szükség volt. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy vígasztaljuk az élőket, és megmentsük a halottakat. Úgy értem a lelküket; az fontos, hogy a lelkük biztonságban legyen, nem a testük. Úgy értem, jó, ha meg tudjuk menteni a testet, azt is megtesszük. De ha nem lehet, a lélek fontosabb. Amikor a lélek elhagyja a testet, mi gondoskodunk róla. Ez fontosabb még a segélynyújtásnál is. De mindkettőt végezzük.
Az a legjobb mód. Annál, mint amit most teszünk, nem tudok semmi jobbat kigondolni hogy a társadalomnak adjunk. Segítünk spirituálisan, csendben könyvekkel, szalagokkal, beszédekkel, a szép energiátokkal, és anyagi segélyt is nyújtunk. Nem hiszem, hogy ennél bármi jobbat tehetnénk. Nem hiszem, hogy bárki ezen a bolygón jobbat tesz annál, mint amit mi teszünk. Úgyhogy nagyon büszke vagyok rátok. És nektek is köszönöm, mindnyájatoknak odakint (A Mester egyenesen a kamerába néz, és az összes tanítványnak szól az egész világon)
...amiért ilyen jó példát mutattok.
K. Köszönöm Mester.
M. Nekünk amúgy is van hova Haza mennünk. Erről van szó. Csak itt tartózkodunk egy ideig. A legtöbbünknek nem tart sokáig, igaz? (K: Igen.) Nem, te még fiatal vagy. Te itt maradsz! Neked nem olyan gyors. Gyors vagy nem gyors, az ugyanaz. Néhány évvel több, vagy néhány évvel kevesebb, és készen vagyunk. De akkor hátrahagyjuk az örökséget. Miután eltávozunk a világból, miután eltávozunk erről a bolygóról, nem hagyjuk itt ezt a fizikai testet, de itthagyunk egy gyönyörű spirituális örökséget a következő nemzedéknek. Ez a legjobb ajándék, amit ennek a bolygónak adunk. Sokan nem értékelik, de mi nem azért tesszük, hogy kivívjuk az elismerésüket. Épp úgy, ahogy segítünk a fizikai katasztrófában, akkor sem kérünk semmit cserébe. Ez ugyanaz.
