Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Article Index

<< Tartalomjegyzék

 

Az életünk olyan, mint egy álom, amiből nem ébredtünk fel, és amikor a lelkünk felébred, felfedezzük igazi természetünket, nem számít, hogy előtte meddig aludtunk. Megvilágosodás közben a létezés magasabb szintjeire jutunk, és az életet egészen más szögből látjuk. Minden nagyon gyorsan történik, dráma vagy erőfeszítés nélkül. Mint egy filmben: ha valaki meghal, tudjuk, hogy az csak film.

Mi mind filmsztárok vagyunk, és a világ egy nagy színpad. Szerepeket játszunk az egymást követő életekben, néha mint egy férj, egy feleség, egy miniszter, vagy egy királynő és néha kevésbé kívánatos szerepeket. Játsszuk őket tudatlanul, kérdezve magunktól, hogy miért kell ezeket eljátszanunk, miért ez és ez van a trónon, miközben én csak titkár vagyok. Azok, akik felébredtek tudják, hogy a világ csak egy színpad, azért, hogy tanulhassunk, hogy vágyainkat és szükségleteinket kielégíthessük, és közelebb juthassunk a tökéletességhez.

Az a mód, ahogy a legtöbb ember az életét éli, nem teljes, nem ideális a boldogság és bölcsesség megszerzésére. A létezésnek több szintje van: az első szint a fizikai. A legtöbb ember ezen a síkon éli az életét, ahol az érzéki örömök keresése a fő cél, legyen az evés, alvás, vagy a fizikai boldogság összes többi formája. Hajlamosak vagyunk lustálkodásra is. Csak azért dolgozunk, hogy megéljünk, de az eszményeinket, a szívünket nem adjuk bele. Általában nem szeretünk dolgozni, hacsak az nem kapcsolatos a jólétünkkel, és nehezünkre esik az emberiségért, mint egészért dolgozni.

A második az, amit mi az érzelmi szintnek nevezünk. Ezeknek az embereknek nagyon határozott a véleményük, és azt mondhatjuk, hogy ezek az emberek zsarnokiak és tekintélyelvűek. Mindig igazuk van, és elvárják, hogy mások is azt tegyék, amit ők. Sok diktátor, vagy szélsőséges mozgalmak úgynevezett "nagy vezérei" tartoznak ehhez a szinthez. Még akiknek a szándékai jók, azok se ismerik be, ha hibáznak, és nem tesznek kísérletet a hiba kijavítására. És a veszély itt van, a rugalmasság hiánya miatt.

A harmadik szinten az értelmen belül élünk, a fizikai tudatban. Sajnos, el kell mondanom, hogy ez csak egy számítógép. Egy kiváló számítógép, ami intelligencia és mérlegelés nélkül mindent tud rögzíteni és osztályozni. De a lélek intelligenciája nélkül a tudat csak egy automata. Ezen a szinten az emberek általában befelé fordulnak, és bármilyen eszménybe beletemetkeznek. Megakadtak ezen az úton, nem törődve azzal, hogy mi történik a világban, igazi vágy nélkül, arra hogy jobbá tegyék a világot vagy megváltoztassák magukat. Azt gondolják, hogy tökéletesek úgy, ahogy vannak, és sokan hibásan ezt megvilágosodásnak tekintik.

A következő szint a léleké, az önfelismerésé, mert azonosítjuk magunkat a lélekkel. Tudjuk, hogy mi magunk és a lelkünk az összes ihlet és boldogság forrása, az egy és ugyanaz, és tudjuk, hogy mi nem a test vagyunk. Megpróbálunk a világon és magunkon segíteni. De ez nem a legmagasabb szint, mert az egónk még mindig megvan, erejének tudatában. Még akkor is, amikor azt mondjuk: "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10,30), és ez kettőt jelent, még mindig túl zsúfolt! (nevetés)

Aztán jön Isten szintje, Isten felismerése és tudatossága. Isten nem más, mint saját magunk. Az előző szinten még azt gondoltuk, hogy Isten tőlünk el van választva. Ezt nem könnyű elmagyarázni, de most először gondolkodás nélkül cselekszünk, anélkül, hogy egyáltalán tudnánk, hogy mit csinálunk. Mindennek a szerzőjévé válunk anélkül, hogy karmát gyűjtenénk. Erről beszélt Jézus, mikor azt mondta "Nem én, az Atyám cselekszik."

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok