Article Index
Az életünk olyan, mint egy álom, amiből nem ébredtünk fel, és amikor a lelkünk felébred, felfedezzük igazi természetünket, nem számít, hogy előtte meddig aludtunk. Megvilágosodás közben a létezés magasabb szintjeire jutunk, és az életet egészen más szögből látjuk. Minden nagyon gyorsan történik, dráma vagy erőfeszítés nélkül. Mint egy filmben: ha valaki meghal, tudjuk, hogy az csak film.
Mi mind filmsztárok vagyunk, és a világ egy nagy színpad. Szerepeket játszunk az egymást követő életekben, néha mint egy férj, egy feleség, egy miniszter, vagy egy királynő és néha kevésbé kívánatos szerepeket. Játsszuk őket tudatlanul, kérdezve magunktól, hogy miért kell ezeket eljátszanunk, miért ez és ez van a trónon, miközben én csak titkár vagyok. Azok, akik felébredtek tudják, hogy a világ csak egy színpad, azért, hogy tanulhassunk, hogy vágyainkat és szükségleteinket kielégíthessük, és közelebb juthassunk a tökéletességhez.
Az a mód, ahogy a legtöbb ember az életét éli, nem teljes, nem ideális a boldogság és bölcsesség megszerzésére. A létezésnek több szintje van: az első szint a fizikai. A legtöbb ember ezen a síkon éli az életét, ahol az érzéki örömök keresése a fő cél, legyen az evés, alvás, vagy a fizikai boldogság összes többi formája. Hajlamosak vagyunk lustálkodásra is. Csak azért dolgozunk, hogy megéljünk, de az eszményeinket, a szívünket nem adjuk bele. Általában nem szeretünk dolgozni, hacsak az nem kapcsolatos a jólétünkkel, és nehezünkre esik az emberiségért, mint egészért dolgozni.
A második az, amit mi az érzelmi szintnek nevezünk. Ezeknek az embereknek nagyon határozott a véleményük, és azt mondhatjuk, hogy ezek az emberek zsarnokiak és tekintélyelvűek. Mindig igazuk van, és elvárják, hogy mások is azt tegyék, amit ők. Sok diktátor, vagy szélsőséges mozgalmak úgynevezett "nagy vezérei" tartoznak ehhez a szinthez. Még akiknek a szándékai jók, azok se ismerik be, ha hibáznak, és nem tesznek kísérletet a hiba kijavítására. És a veszély itt van, a rugalmasság hiánya miatt.
A harmadik szinten az értelmen belül élünk, a fizikai tudatban. Sajnos, el kell mondanom, hogy ez csak egy számítógép. Egy kiváló számítógép, ami intelligencia és mérlegelés nélkül mindent tud rögzíteni és osztályozni. De a lélek intelligenciája nélkül a tudat csak egy automata. Ezen a szinten az emberek általában befelé fordulnak, és bármilyen eszménybe beletemetkeznek. Megakadtak ezen az úton, nem törődve azzal, hogy mi történik a világban, igazi vágy nélkül, arra hogy jobbá tegyék a világot vagy megváltoztassák magukat. Azt gondolják, hogy tökéletesek úgy, ahogy vannak, és sokan hibásan ezt megvilágosodásnak tekintik.
A következő szint a léleké, az önfelismerésé, mert azonosítjuk magunkat a lélekkel. Tudjuk, hogy mi magunk és a lelkünk az összes ihlet és boldogság forrása, az egy és ugyanaz, és tudjuk, hogy mi nem a test vagyunk. Megpróbálunk a világon és magunkon segíteni. De ez nem a legmagasabb szint, mert az egónk még mindig megvan, erejének tudatában. Még akkor is, amikor azt mondjuk: "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10,30), és ez kettőt jelent, még mindig túl zsúfolt! (nevetés)
Aztán jön Isten szintje, Isten felismerése és tudatossága. Isten nem más, mint saját magunk. Az előző szinten még azt gondoltuk, hogy Isten tőlünk el van választva. Ezt nem könnyű elmagyarázni, de most először gondolkodás nélkül cselekszünk, anélkül, hogy egyáltalán tudnánk, hogy mit csinálunk. Mindennek a szerzőjévé válunk anélkül, hogy karmát gyűjtenénk. Erről beszélt Jézus, mikor azt mondta "Nem én, az Atyám cselekszik."
Azért kapta mindegyikünk az emberi életet, hogy Istent felismerjük. Ha ezt a kötelességet nem teljesítjük, soha nem leszünk boldogok ebben az életben, és a további életeinkben sem. Az igazat megvallva ez, és semmi más, az emberi szenvedés egyetlen oka. Ha felismernénk, hogyan küzdöttünk az anyaméhben, hogyan bántuk meg előző életeink hibáit, és hogyan ígértük Istennek mielőtt megszülettünk, hogy ezt a jelen életünket nagyon értelmes módon az Ő szolgálatának fogjuk szentelni, akkor soha nem vesztegetnénk egy másodpercet sem semmi másra, minden erőnket csak Isten felismerésére fordítanánk!
De amint megszületünk erre a világra, mindent elfelejtünk. Mert az az anyagi világ törvénye, hogy az emberek ezt elfelejtsék. Ezért kell, hogy egy mester jöjjön és emlékeztessen minket újra, újra és újra, amíg csak nem emlékszünk arra, hogy mit ígértünk Istennek édesanyánk méhében. Nem emlékezhetünk a fizikai agyunkkal, de a lelkünk, a bölcsességre való képességünk emlékezni fog.
Mert Isten a Földet rajtunk keresztül akarja megáldani, ezért jöttünk le kapocsnak a menny és a Föld között. De mivel a hosszú idő alatt kimerültünk és elfáradtunk, ezért elfelejtettük a nagy küldetésünket. Ezért jön időnként egy mester, hogy emlékeztessen minket igazi természetünkre. Ezért vagyunk mi itt.
Egyszer, ha őszintén folytatjuk a beavatáskor tanított gyakorlatokat, akkor egyensúlyba kerülünk a föld és a menny között, képessé válunk egy időben a földi kötelességek ellátására és Isten Országának felismerésére. Mivel különböző földi kötelességeink vannak, ezeket teljesítenünk kell, amennyire csak lehetséges. Azonban legelső kötelességünk, az hogy áldást hozzunk a földre, hogy Paradicsommá válhasson, azért, hogy minden élőlény kellemes életet élhessen, miközben egyidejűleg lépésről lépésre fejlődnek magasabb tudatállapotok felé. Más szavakkal, a világegyetem evolúcióját szolgáljuk, felébresztjük és használjuk a bennünk levő Isteni Erőt.
Ez az az ok, amiért az azonnali megvilágosodáshoz vezető beavatást igényeljük, mely megadja nekünk azt az erőt, amit közvetlenül használhatunk a világ leghatékonyabb szolgálatára. Pusztán testi vagy fizikai erő kifejlesztése és felajánlása a világ számára nem elegendő. Ezért maradt a világ olyan, amilyen ma is, habár az egész emberiség vágyakozik egy magasabb fejlettség és jobb világ után. Itt az ideje annak, hogy amilyen hamar csak lehet, fedezzük fel magunkban ezt a leghatalmasabb erőt, azért, hogy életünk a földön jobbá váljon, és a jövő nemzedékek egy jobb környezetben nőhessenek fel. Amikor világunk jelenlegi siralmas állapotát figyeljük, az azonnali megvilágosodás abszolút szükségességét nagyon fontosnak találhatjuk. Nem csak magunk és saját nemzedékünk hasznára, hanem mert ez a legjobb örökség, amit az utókorra hagyhatunk. Így működik az igazi szeretet.
Mindenki aggódik a világvége miatt. Valójában ezt néhányan jósolják, és ezzel sok embert aggódásra késztetnek. Még akkor is, ha eljönne a világvége, a megvilágosodott emberek soha nem nyugtalankodnának, mert tudják, hogy mi is ez a világ, és hogy ennek egy napon vége lesz. De az örökkévaló élet mindig folytatódik, és semmi nem hathat rá. Az örökkévaló élet mi vagyunk, a bölcsesség a mi tulajdonunk, a szeretet a mi természetünk, és ezt nem lehet elpusztítani semmilyen bombával sem. Tér és idő nem korlátozhatja. A mesterek ezért avatják be a tanítványokat a tér és idő korlátai nélkül. A mestereknek nem kell mindig ott lenniük, ahol a tanítványok vannak, de így is tudják segíteni és áldani őket. A tanítványok mesterré felnőve maguk is ezt fogják tenni.
A gondok és katasztrófák jelenlegi korszakában a reményünk is nagy, mert Isten elrendelte, hogy sok szent jöjjön a mi világunkba majdnem azonos üzenettel. Azt mondják, hogy Isten Országát kell először keresnünk, és azután minden más a helyére kerül. Mi általában a világi problémákat próbáljuk először megoldani, a kezünkbe vesszük a dolgokat, megpróbáljuk irányítani a világegyetemet, de aztán mindig nagyon csalódottak vagyunk. A legjobb politikai vezető is csak ideiglenesen tudja az embereket kielégíteni, és tud valamilyen anyagi jólétet biztosítani számukra. De nem viselhetjük gondját az egész világnak pusztán politikai tudásunkkal, vagy bármilyen egyéb képességünkkel. Ez itt a probléma. Nem számít, milyen jók a szándékaink, először Isten Országát kell keresnünk, a legfelsőbb hatalmat magunkban, amellyel összeköttetésben vagyunk. Ezért van a mondás is, "Teremté pedig az Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára." (Mózes 1.27) A képmás nem az arcunkat, a testünket, vagy az életmódunkat jelenti. Ez a képmása annak a láthatatlan erőnek, amiből vagyunk.
Még ha megvilágosodtunk is, a világot nem tudjuk megváltoztatni. Csak érvelhetünk, és így késztethetjük az embereket saját maguk megváltoztatására. Így hát magunkkal kell kezdenünk. Nem ülhetünk csodákra várva. Senki nem változtathatja meg a világot, még Buddhák ezrei vagy Jézusok milliói sem. Megtették volna, ha megtehették volna. A csodák nem így történnek ott, ahol a karma törvénye hat. Nekünk kell magunkat megtisztítani. Nekünk kell magunkat tisztára mosni. A legjobb doktor is csak odaadhatja nekünk a gyógyszert, de nem veheti be helyettünk.
Azért, hogy megmenthessük a világunkat, ahhoz újjá kellene formálni az életmódunkat, ahelyett, hogy másokat ölnénk meg saját túlélésünkért. Erkölcsös életet kellene élnünk, vegetáriánusnak kellene lennünk, szellemileg és fizikailag fejleszteni kellene magunkat, és azonnal meg lesz az eredménye. A világunk azonnal meg fog változni! Ha mindenki fát ültetne, ahelyett, hogy kivágná őket, hamar megmenekülnénk. Tíz éven belül a világ végleg megváltozna, minden gond nélkül. Tényleg van remény, de csak akkor, ha mindenki közreműködik.
Ezért azt remélem, hogy a világ népei hamar felébrednek. Szeretném, ha ezt az üzenetet, hogy a földet megmenthetjük együtt, mindenkinek eljuttatnátok. Különben mit csinálhatnánk? A menny csak az erkölcsös embereket fogadja be. Ha a Föld már nem létezik, hova menjen az összes "nem annyira jó" ember? Tehát erőfeszítéseket kell tennünk a kevésbé "kívánatos" emberek érdekében. Ez a Földbolygó nagyon értékes. Ha Isten meg akarná büntetni, el akarná pusztítani, akkor sem tehetnénk egyebet, mint engedelmeskedünk az akaratának. De ha még meg lehet menteni, akkor meg kellene mentenünk. Azért, mert ez a világ egy nagyon jó iskola, ahová sok lélek jöhet tanulni és növekedni.
Isten munkatársai vagyunk. Még nem értük el az isteni bölcsességet, így hát tisztelnünk kellene az Ő tervét és az Ő szándékát, mert Ő a "Legfelsőbb Főnök". Ő tudja, hogy mit kell megtartani, mit kell elvenni, mit kell megjavítani, és mit kell lerombolni. Még ha Ő le is rombol valamit, újra teremti; de ha mi lerombolunk bármit is, nem tudjuk újra teremteni. Ez a probléma. Mert mi nem vagyunk elég bölcsek és elég hatalmasak. Ha egy napon eljutnánk Isten felismeréséig, akkor talán beszélhetnénk a saját kezünkkel végzett rombolásról és teremtésről.
Isten valójában csak vigaszt nyújt. Ha ebben a pillanatban Ő némi bánatot okoz, az csak azért van, hogy emlékeztessen ennek a világnak a múló voltára, és hogy emlékeztessen arra, hogy vissza kell térnünk Isten Országának biztonságos erődítményébe. Bármikor, ha Istent újra elfelejtjük, Ő emlékeztetni fog minket. Először szelíden fog emlékeztetni, és ha nem hallgatunk erre a szelíd tanácsra, akkor kicsit erőteljesebben fog figyelmeztetni, míg végül nagyon nyomatékosan figyelmeztet. Úgyhogy, ha Isten még nem figyelmeztet nagyon nyomatékosan, kérlek ne várjátok meg azt, amíg beleerősít; és ha már erőteljesen teszi, kérlek, gyertek vissza gyorsan Isten Országába, és élvezzétek mindazt a kényelmet, amit Ő ajánl belül.
Kérdés: Néhányan azt mondják, hogy látják, ahogy a világ nagy katasztrófák felé közeledik, és emberek milliói fognak elpusztulni. Ez valóban igaz? Mi erről a véleményed?
Mester: Ez igaz lesz, ha a világ lakosai nagy számban nem ébrednek fel, és nem használják saját belső védő erejüket. Isten életmentő erőt adott nekünk, de legtöbbünk ezt nem használja. Természetesen minden teremtett dolog a megfelelő időben el is fog pusztulni. Ha nincs elég teremtő erőnk, hogy helyreállítsuk, akkor elpusztul. Pont úgy, mint egy ház. Felépült, de ha nem tartjuk karban, habár minden szerszámunk megvan hozzá a házban, minden festék és eszköz, csak mi nem használjuk őket, akkor a ház be fog omlani vagy más módon sérül meg. Na most ebben az esetben, még ha beomlik vagy megsérül is, van vészkijárat. Ha nem tudunk róla, és nem tudjuk használni, akkor persze veszélyben leszünk. Ezért szeretném nektek felajánlani a lehetőséget legalább saját magatok megmentésére, ha annak eljönne az ideje. De vajon hányan fognak engem meghallgatni? A dolog olyan egyszerű és feltétel nélküli. Csak ülsz ott és ellazulsz, pont úgy, mintha aludnál, és minden erő hozzád fog áramlani, a múlt összes emlékének ismerete a tied lesz, az élet összes képességét birtokolni fogod, és ez olyan egyszerű.
De hányan szívlelik ezt meg? Folyton-folyvást a világvégéről kérdeztek. Számunkra mindenképpen vége lesz, ha meghalunk. Úgyhogy akár meg is menthetnénk a lelkünket, és ha a világot akarjuk megmenteni, akkor hozzá kell járulnunk az erőnkkel, a legfelsőbb erőnkkel. Vissza kell szereznünk ezt az erőt, és használnunk kell, különben ki más tudja megtenni? Az angyaloknak megvan a saját világuk, saját kötelességeik. Jézus valahol másutt tanít, valahol a mi földünknél fejlettebb helyen. Buddha a Buddha földjére távozott, hogy tegye a dolgát. Csak mi vagyunk itt, hogy megmentsük saját magunkat. Ha félsz a katasztrófáktól, akkor világosodj meg, javítsd ki a házadat, állítsd helyre a világot egy magasabb erkölcsi színvonal szerint, egy felvilágosultabb bolygóvá. Akkor nem fognak katasztrófák sújtani minket. Különben, még ha nem is tudnék semmit a jövőről, azt mondhatnám, hogy bármi megtörténhet. Ha a világ egy annyira rothadt hellyé válik, hogy alkalmatlan az életre, akkor Isten le fogja rombolni, és teremt egy másikat.
K: Hogyan segíthet egy megvilágosodott lény, aki egy konfliktusban lévő társadalomban él, hogy ez a konfliktus megszűnjön?
M: Ez nagyon nehéz. Csak a magunkban levő konfliktusokat tudjuk eltávolítani. Ha ezt mindenki megteszi, nincs több megszüntetendő konfliktus. Ezért, habár Jézus olyan nagy volt, és Buddha olyan hatalmas, mégsem tudták eltávolítani a konfliktusokat saját környezetükben, és a katasztrófák néha a saját életükre is kihatottak. Azért, mert a világ népeinek többsége nem békében élt, és nem voltak megvilágosodva. Tehát egyedül a megvilágosodás szükséges ennek a világnak az összes bajára, háborújára és konfliktusára. Semmi más nem kell hozzá.
K: Mester, zavarban vagyok, hogy mit tegyek, amikor háborúban vagy megszállás alatt álló országokat látok, vagy visszaéléseket és kínzásokat nőkön és gyerekeken. Mit tanácsolnál?
M: A kérdésed egy, az aggódó és együttérző emberek sok kérdése közül. De nincs rá gyógymód, ha az emberek nem gyógyítják meg magukat. Ismered a karma törvényét. Tegyük fel, sikerül megölnöd a gyilkosokat és megvédened a nőket. Hogyan tudod ezt az egész világon megtenni? Néha az ártatlan nem is olyan tiszta, és nem a gyilkos az egyedüli felelős. Az egész társadalom, az egész világ felelős. Úgyhogy mit tehetünk? Börtönbe csukhatod azt az embert, de jön majd egy másik. Nem változtathatjuk meg a világot, ha az emberek nem akarnak változni, de meg kell próbálnunk. Ezért a mesterek az életüket kockáztatva mennek az emberek közé és mondják nekik, hogy meg kell változniuk. Miért nem csatlakozol hozzájuk és gyújtasz meg még egy fáklyát, ahelyett, hogy ott ülsz és sajnálkozol? Tegyél valamit. Talán meg tudsz menteni tizet, ők talán meg tudnak menteni húszat, és apránként megmenthetjük az egész világot. Az emberek megváltoztatásának nincs más módja, mint elmondani nekik, hogy hogyan változtassák meg az életmódjukat. Nem csak egyedül az "áldozatot" kell megváltoztatni, hanem az egész társadalmat. És ha nem tudjuk megállítani az egész borzalmat, legalább néhány részét meg tudjuk fékezni, és már ez is szép teljesítmény.
K: Hogyan ítéled meg a béke megvalósíthatóságát ezen a bolygón?
M: A bolygó akkor lesz békés, amikor mindenki újra a saját Istenszerű természetéhez fordul: minden tette jó, minden gondolata jó, minden szava jó.
Különben, nincs megoldás. Más lény nem adhat neked békét. Nekünk kell ráhangolódni a békére, békés életet élnünk, és a béke mintaképévé válnunk. Ha egy "élő békévé" válunk a földön, akkor nem kell tovább arról beszélnünk, hogy hogyan valósítsuk meg a békét.
A mi világunk néha elviselhetetlenné válik. Ez a mi saját művünk. Hogy ezen javítsunk, hogy megjavíthassuk a világot vagy a házat, a nagy házat, amiben élünk a sok szobával, amik a nemzetek, ahhoz tudnunk kellene, hogy a gonosz elkerülhető. Kerüljük el a gonoszt jó tettekkel, betartva a parancsolatokat, és szeretve felebarátainkat.
De a tudatunk annyira hozzászokott a "szemet szemért, fogat fogért" elvéhez, hogy ezért nehéz megtennünk azt, amiről tudjuk, hogy meg kellene tennünk, vagy nehéz másokat nagyon szerető módon megközelítenünk. Ezért szükségünk van egy nagyobb erő segítségére, hogy kirántson minket a szokás hatalmából.
Ezen a világon valójában minden jó nekünk, még a rossz dolgok is. A mi hibánk a gonoszság. Ez rendben van. De nem kell a hibáinkat örökre megtartanunk. A hibáink legalább egyfajta sokkot okoznak. Amikor a hibáink hatását érzékeljük, a sokk hatására rádöbbenünk, hogy az nem egy helyes cselekedet. Szenvedést és boldogtalanságot okoz nekünk. Ezért megfordulunk. Az összes szép és élvezetes dolog ezen a világon mind azért van, hogy emlékeztessen minket az igazi boldogságra önmagunkban, az igazi otthonunkra.
Ezért nem bűn élvezni azokat a dolgokat, amiket Isten nekünk teremtett. De ha mindig, nagyon ragaszkodunk hozzájuk, akkor Isten emlékeztetni fog, hogy ez nem helyénvaló. Ezért néha boldogtalanságot tapasztalunk, vagy szenvedünk azoktól a dolgoktól, amiket a legnagyobb becsben tartunk.
Nem jó megtagadni a világot. De nem helyes folyton mélyen belemerülni sem. Mert elveszítjük az élet jobbik felét, ami a lélek, ami élvezetesebb mint bármi, amit ez a világ nyújthat. Ezen a világon minden csak egy emlékeztető az igazi boldogságra, az igazi ragyogásra és az igazi életre, amit élnünk kellene, és amiről tudnunk kellene, azért mert elfelejtettük.
Sokan kérdeznek engem nők és férfiak viszonyáról, szexuális élvezetről és hasonlókról. Azt kérdezik, hogy ez vajon bűn-e. Azt mondom: "Nem az." De tudnotok kellene, hogy sokkal több élvezet létezik, mint ez. A szexuális élvezet csak egy másolata az igazi élvezetnek, amikor egybeolvadsz magaddal, amikor egyesül a benned lévő mindkét erő, a nőies és férfias aspektus. A nő és férfi egysége ennek csak egy másolata.
Tehát Isten nem küld minket Isten Országára emlékeztető eszközök nélkül ebbe a világra. Csak az történt, hogy mi elfelejtettük, hogy ezek csupán emlékeztetők. Mi csak a másolatot szeretjük, és megfeledkezünk az eredetiről. Ez teszi az életünket nyomorúságossá. Ekkor még a másolatot sem élvezhetjük igazán. Ezért sok férfi és nő viszonya zökkenőkkel teli, a közöttük levő szexuális kapcsolat nem olyan szent, nem olyan kölcsönös tiszteletet adó, hanem néha kizsákmányoló, csak a frusztráció felszabadítására szolgáló egyfajta eszköz. Ezért, ha igazán élvezni akarjuk ezt az életet, élveznünk kellene az igazi életet, ami százezerszer jobb, mint az az élet, amit a földön ismerünk. Azt az életet ismerve, ezt az életet is élvezhetjük.
Sok gyakorló, talán azért, mert nem ismernek egy mestert, vagy nincsenek beavatva, vagy nem helyesek az elképzeléseik, vagy még nem megfelelő a gyakorlásuk, ezért tévesen úgy gondolja, hogy gyakorlónak lenni azzal jár, hogy mindent el kell fojtanunk magunkban, és minden kapcsolatban hűvösnek kell lennünk. Ez nem igaz, ez nem igaz. Ezért mondja Lao-Ce a Tao Te Ching-ben, hogy "Hétköznapi tudat a Tao". Mikor eléred a megvilágosodást, vagy Tao-t, akkor minél jobban megvilágosodsz, annál ellazultabb leszel, és annál szeretetteljesebb. Talán nem igényelsz fizikai kapcsolatot más emberrel, hanem csak normálisan viselkedsz és teszed a dolgodat. Akárhogy is, nehéz ezt megérteni, de idővel meg fogod. Isten nem olyan szűk látókörű, hogy megtiltaná, hogy úgy szeressük a férjünket vagy feleségünket, ahogy szoktuk. Isten nem olyan kegyetlen, hogy elválasztana egy szerető párt azért, hogy Őt elérhessék. Meg kell nagyobbítanunk a szívünket, hogy szeressük Istent, és más lények is beleférjenek, a saját családunk tagjait is beleértve. Ha képesek vagyunk szeretni tőlünk távolálló lényeket, idegeneket, akkor miért ne szerethetnénk családunk tagjait, közvetlen szeretteinket? Csak egyszerűen légy természetes, szeretetteljes, jobban, mint eddig bármikor, és így megőrizzük a családi harmónia teljességét. Különben, ha a társunk boldogtalan, mi is nehezen lehetünk boldogok.
Általában, mikor férfiak és nők megházasodnak, azt nemcsak egyedül a fizikai kapcsolatért teszik, hanem a melegségért és gondoskodásért is, és a meditáció nevében nem szabad elhanyagolnod a társadat, semmilyen kifogással sem. Mert az a te kötelességed, hogy a szeretetedet és gondoskodásodat kimutasd a másik emberi lény iránt, és elkötelezted magad mellette, tehát meg kell tenned. A másik embert szeretni megtiszteltetés, ez egy fejlődés, nem pedig egy lealacsonyító folyamat. Érted? Szeretnetek kell egymást ugyanúgy, ahogy egy mester szeret téged, akár fizikai kapcsolatban, akár anélkül." 35
Kérdés: Sok keleti vallásban megvan az a tendencia, hogy a húst vagy a testet szinte szemétként eldobandónak tekintse. Én úgy érzem, hogy mikor ebbe a testbe beköltöztem, aláírtam egy szerződést, hogy legjobb tudásom szerint gondját viselem, hogy alkalmas legyen az életre ebben a birodalomban. Az emberben a tudat ereje és Isten ereje is megvan. De nem kíván-e ez egy kiegyensúlyozott szemléletet, megpróbálva jól élni mindkét birodalomban, amíg ezekben élünk?
Mester: Igen, ennek így kellene lennie. Kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie. Amit a vallási szövegek jelentenek, az az, hogy nem kellene túlzottan elmerülnünk a test élvezeteiben és vágyaiban, és elfelejtenünk a lelket. Ezt néha, egy adott pillanatban csak egy személynek vagy csak egy csoportnak mondták, akiknek ezt a kijelentést hallaniuk kellett. Azután ez általános útmutatóvá vált, és elvesztette értelmét. Amikor elhangzott, abban a pillanatban nagyon erős és helyénvaló volt. De később feljegyezték, és más csoportoknak is elmondták és így már nem korrekt. Szóval, tégy úgy, ahogy jónak látod, de ne ess túlzásokba a testi vágyakban. Hogyan felejthetnéd el a testet? Nem éheztetheted a testet, és meditálsz. Fenn kell tartanod a tested, ami azt jelenti, hogy nem kellene mindig úgy a testtel törődnöd, hogy nem jut időd a lélekre. Néhányan ezt teszik, ezért ez a kijelentés nekik szól. Jézus is azt mondta, hogy mondj le a testről a lélek javára, de ő evett és a testének is gondját viselte, amennyire szüksége volt rá. 30
K: Hogyan menekülhetek el a testemtől, a szerelemtől, az ellenkező nem iránti vágyamtól?
M: Ne menekülj el előle, különben nem lesz több gyerek. Csak maradj higgadt, és egyszerre csak egy legyen. (nevetés) Csak egy partnered legyen, rendben? Ha van egy lelki társad, akit úgy találsz, hogy jó neked, és háromdimenziós a szerelem, fizikai, érzelmi és tudati, az rendben van. És aztán, az úgynevezett testi vágy veszíteni fog valamit a rád gyakorolt hatalmából, ha szabályozod egy állandó kapcsolattal, vagy a házasságon belül. Úgyhogy ne aggódj, ez csak a kezdet.
K: Kell-e a szexuális energiával törődnünk vagy dolgoznunk rajta, ha el akarjuk érni a megvilágosodást?
M: Nem, nem, csak engedd el magad. (nevetés) Az összes energiának és küzdelemnek, amit a szexuális vágyaddal harcolva felhasználsz, több hasznát veszed meditációban. Miért kellene a testedet olyan sokat igénybe venned? Ez egy természetes jelenség, és idővel csökkenni fog az intenzitása. Ha házas vagy, minden , még a szenvedély is csökkenni fog. Minél többet meditálsz, annál több mennyei élvezetet fogsz találni. A szex, én mondom neked, csak a mennyei boldogság egy pótléka. És mivel legtöbbünk nem részesül a valódi örömből, ezért ragaszkodunk az alacsonyabb rendű pótlékhoz. De ha egyszer megismerjük a valódi élvezetet, a másik veszít varázsából. Ugyanúgy, mint amikor felnövünk, és az összes játék, műanyag autómodell többé már nem sokat jelent. Mert van egy Mercedesünk, van egy Rolls Royce-unk, egy Cadillac-ünk, vagy valamilyen más autónk. Tudjuk, hogy gyorsabban megy és hasznosabb. Úgyhogy ne aggódj a szexuális gondok miatt, csak világosodj meg.
Ne félj, hogy megvilágosodás után mindent elvesztesz. A dolgokat csak intenzívebben élvezed, de tudod, hogy mikor és hogyan, és nem fogod rosszul használni az élvezeted erejét, mint ahogy megvilágosodás előtt tetted. Lehet szexuális kapcsolatod most és ezután is, ha akarod és élvezed. De a megvilágosodás az életed fő célja, és a beavatás után ez soha nem fog elhagyni. Ez egyre hajtani fog, egyszerűen nem tudsz nem előre haladni, nem lehetsz újra tudatlan. Még ha most és ezután is, van is egy kis tornagyakorlatod a feleségeddel, akkor mi van? Isten nem törődik ezzel olyan sokat! (nevetés) Túlságosan félsz mindentől. Még egy kis szex is megrémít. Semmi sem olyan rémisztől.
K: Mit gondolsz az abortuszról? Mit gondolsz, mikor lép be a lélek a testbe?
M: Oh, nem szabadna, hogy abortuszod legyen. Nem az a kérdés, hogy a lélek mikor lép be a testbe, hanem a kérdés a gonosz gondolat, az ölési hajlam. Érted? Ez az, amit meg kellene szüntetnünk, az ölési hajlamot. Nem kell, hogy azt kérdezd tőlem, hogy mikor lép a lélek a testbe. Amikor abortuszt akarsz, a gyilkolási hajlam már benned van, és ez az, amit gyökerestől ki kell irtani. Együttérzést és bölcsességet kell gyakorolnunk, és nem szabad a természetünk negatív oldala felé hajolnunk. Minél inkább arra hajlunk, annál jobban lealacsonyodunk, az annál inkább lehúz minket. A meditációt is gyakorolnod kellene, és aztán egy napon tudni fogod, hogy a lélek mikor lép be az anyaméhbe. Nincs meghatározott ideje, belép, amikor belép. El is hagyhatja, és aztán visszatér! Úgyhogy soha nem tudod, hogy a lélek ott van-e, vagy nincs. Még ha a lélek még nincs is ott, az ölési hajlam bennünk már megvan, saját testünk és vérünk megölésére, és ez nem jó. Ha egy ellenséget ölsz meg, vagy egy vérengző vadállatot, legalább megvan a mentséged, hogy önvédelemből tetted. De ha megölsz egy ártatlan lelket, ne kérdezz. egy ártatlan lélek megölése nem jó. Kérlek, ne legyen ilyen gondolatod, ez saját magad lealacsonyítása. Bármilyen nehéz helyzet áll elő, úrrá tudsz rajta lenni. Imádkozz Istenhez, találj megoldást, vagy add a gyereket egy árvaházba. Sok házaspár van a világon, akik gyerekeket akarnak, ők befogadhatják a gyereket. Úgyhogy ne legyen ilyen gondolatod.
K: Lehetséges egyszerre teljesen isteninek és teljesen emberinek lenni?
M: Igen, egy teljesen isteni személy az egy teljesen emberi lény. Egy teljesen emberi lény az egy teljesen isteni személy. Most mi csak fél emberek vagyunk. A dolgainkat habozva tesszük, az egónk által, és nem hisszük el, hogy Isten mindent elrendezett az élvezetünk és élményeink céljából. Szétválasztunk bűnöket és erényeket. Mindenből nagy ügyet csinálunk - és ettől szenvedünk, a saját magunk korlátai miatt - eszerint ítéljük meg magunkat, másokat, és azt, hogy ki Isten, és mit kellene tennie.
Valójában Isten bennünk van, és mi korlátozzuk Őt. Szeretnénk élvezni az énünket, de nem tudjuk, hogyan. Azt mondjuk magunknak, "Nem kellene azt tennem." De miért legyünk vegetáriánusok? Egyszerűen azért, mert a bennünk lévő Isten ezt akarja. Ez szemben áll azzal az alapelvünkkel, hogy nem akarunk megölettetni. Mi saját magunk nem akarjuk, hogy megöljenek, vagy ellopják a tulajdonunkat. Most, ha mi tesszük ezt más lényekkel, ez azt jelenti, hogy magunk ellen cselekszünk, és ez nekünk okoz szenvedést. Például nem kellene verni vagy éheztetni magunkat. Ugyanez a helyzet az öléssel. Nem kellene ölnünk, mert ez ellentétes az élet alapelvével, és így nekünk okoz szenvedést, tehát nem tesszük. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen módon korlátozzuk magunkat. Ez azt jelenti, hogy az életünket kiterjesztjük mindenféle életre, nem csak emberi lényekre, hanem állatokra is. Az életünk nem fog erre a testre korlátozódni, hanem kibővül az összes állatra és minden egyéb lényre is. Ez fog minket naggyá tenni, és ez fogja visszaadni a nagyszerűségünket.
A szeretet mindent eltöröl, minden rosszat megsemmisít, felold minden határt. Ez az, ahogy Jézus megtisztította tanítványainak bűneit, szeretettel. Amikor a földön volt, ez a szeretet benne lakozott. Amikor Buddha élt, benne lakozott ez a szeretet, a mi örömünkre, és így megtanultunk úgy szeretni, ahogyan Ő, megtanultuk fejleszteni a szeretetünket, felismerni és eltüntetni az összes korlátot, azért, hogy szeretetünk ismét szabaddá váljon.
Vagyis ők mutattak egy példát. Ezért szeretik az emberek a mestereket. Nincs semmi egyebük, lehet, hogy nem is néznek ki jól, vagy nem fiatalok. Értelmetlen azt mondani, hogy egy mesternek egy bizonyos módon kell kinéznie. Lehet púpos, de a testen belül a szeretet mégis tökéletes. Ez az, ami vonzza az embereket. Azért, mert ez a szeretet megvan bennünk. Amikor mi valami hasonlót látunk nagyobb mennyiségben, szeretünk benne megmártózni, ledörzsölni magunkat benne. Ha be vagytok avatva ebbe a tudományba, fel fogjátok ismerni saját határtalan szereteteteket. Ha keményen gyakoroltok és van hitetek, Isten akaratából és kegyéből olyan lesz a szeretetetek, mint Jézusé volt, és hozzá hasonlóvá váltok. Jézussá válhattok miniszoknyában és magas sarkú cipőben is!
Jézus jött, és azt tanította nekünk, hogy szeretnünk kell felebarátainkat, és még inkább ellenségeinket. Buddha, Mohamed, Szókratész, Lao-Ce, mind ugyanazt tanították. Úgyhogy eljöttem ebbe az országba, hogy én is emlékeztesselek titeket ugyanarra az ősi üzenetre: Hogyan fejlesszétek ki ezt a nagy szeretetet magatokban, hogy szerethessétek felebarátaitokat.
Ez a szeretet láthatatlan, de olyan hatalmas, hogy érezhetjük, és szándékunk szerint használhatjuk. Miért hívják ezt a belső, nagy erőt szeretetnek? Mert megbocsátja, és megtisztítja az összes bűnünket. Nem számít, hogy miféle rossz dolgokat cselekedtünk ezelőtt. Olyan tiszták vagyunk, mint a csecsemő, ha kapcsolatba kerülünk ezzel a szeretettel, és ismerjük ezt a szeretetet. Ezért hívják szeretetnek. A szeretet nem ismer bűnt, nem ismer határt, nem ismer múltat, csak a jelent ismeri. Jézus ezt a szeretetet használta tanítványai bűneinek megtisztítására. Buddha ezt a szeretetet használta, hogy visszavigyen embereket Buddha földjére. És Indiában Krisnát India népei még mindig szeretik, és hálát adnak neki, mert birtokolta ezt a szeretetet.
Kérdés: Mit tudsz mondani a szeretetről, a képességről, amivel, mint emberek rendelkezünk?
Mester: Az igazi szeretet, az isteni szeretet? Arról nem beszélhetünk, kivéve, ha ismerjük Istent. Csak, ha úgy szeretünk, ahogy Isten szeret, az az igazi szeretet. Különben ez csak annak egy töredéke. Isten szeretetének egy töredéke bontakozik ki férfi és nő között, köti őket össze, teszi őket boldoggá. Isten szeretetének egy része valósul meg anya és gyermeke között, és hoz létre bennük egy nagyon különleges kötődést. Hasonlóan, ennek a szeretetnek egy töredéke jön létre bármiféle emberi vagy nem emberi lény között, és összeköti őket, és boldoggá teszi őket. El tudjátok képzelni az egészet, ahogy kisugárzik a teljes világra? Ezért érzik kellemesen magukat az emberek, a mesteren keresztül áradó, ilyenfajta Isteni szeretet jelenlétében.
Ezért imádták ősidők óta az emberek az ilyenfajta mestereket. Ezért követte mindenki Jézust, a megtorlások ellenére is. Ezért rajongott mindenki Buddháért. Amikor az emberek elég magas szinten voltak ahhoz, hogy teljes szeretetét megkaphassák, fürödtek benne, élvezték, és nem akartak távozni. Úgyhogy minden alkalommal, mikor látták Őt, nem tudták a szemüket levenni róla. Ez amiatt a szeretet miatt van, ami mindenkiben megvan, csak mi a saját felfogásunkkal korlátozzuk ezt. Amint minden előítélettől mentesekké válunk, a szeretet kivirágzik.
Ha már nincs többé egónk, olyan szeretetteljessé válunk, mint Jézus vagy Buddha, és emberek ezreit fogjuk vonzani, akik soha nem akarnak minket elhagyni. Közben ők is kifejlesztik saját képességüket, saját szeretetük felismerésére, értitek? Azelőtt csak azt szerették, aki megáldotta őket Isten szeretetével. Ezért szeretik a mesterüket, csak emiatt a szeretet miatt. A szeretet teljessége lakozik a mester testében. Ez az, ahogy az összes csoda történik, mert a szeretet törvénye minden más törvény felett áll, beleértve a karma törvényét is. Ezért a mester mindenkit megszabadíthat, aki hisz Benne, megnyithat minden mennyet, elpusztíthat minden poklot.
