Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Article Index

 

<< Tartalomjegyzék

 

Ma a legfélelmetesebb, de elkerülhetetlen dologról szeretnék beszélni: a halálról. A születés, öregedés, betegség és halál közül az utolsó az, ami minket a legjobban megrémít. És ez elkerülhetetlen, így van? Arról fogok beszélni, hogy mi történik a legtöbb emberrel, miközben meghal.

Hallottuk, hogy testünk a fém, fa, víz, tűz és föld öt elsődleges alkotóeleméből és lélekből áll. Azt hallottuk, hogy amikor meghalunk, a lélek kilép, eltávozik a fizikai testből, amit az öt elem alkot. Továbbá, hogy az öt fizikai alkotóelem elválik egymástól, tovább nem elegyedik egymással, mert amikor a lélek jelen van, az mágnesként működve tartja össze az öt alkotóelemet. Úgy, mint ahogy a rózsafüzér fonala köti össze egymással a gyöngyöket. Ha eltávolítom a fonalat, a gyöngyök a földre esnek. Ugyanez történik, mikor meghalunk. De mi nem rózsafüzér vagyunk, mert vannak érzéseink. Miért olyan fájdalmas esemény a halál? Mindenekelőtt azért, mert nem akarjuk elhagyni ezt a világot, rokonainkat, barátainkat, férjünket, feleségünket, gyerekeinket, apánkat és anyánkat, stb. Másodsorban, mert félelemmel tölt el minket, hogy nem tudjuk, hogy hová megyünk, miután ezt a világot elhagytuk. Harmadsorban, mert nem készültünk fel, nem tudjuk, mit tegyünk, mikor meghalunk. Egyébként a halál egy nagyon boldog pillanat. Nincs benne semmi, amitől félni kell.

Sokan, sok mindent tanítanak nekünk ezen a világon: a szüleink megtanítanak enni, járni. A tanárok megtanítanak, hogy kell írni és olvasni és sok egyébre. Az orvosok és a bábák megtanítják a leendő anyákat, hogyan szüljenek, például hogyan vigyázzanak magukra, és hogyan lássák gondját a csecsemőnek, hogy a szülés könnyebb legyen, és ne legyen olyan fájdalmas. De senki nem tanítja, mit tegyünk, mikor meghalunk. Semmit nem említenek. Megtanulhatjuk, hogyan szüljünk, és hogyan részesülhetünk nyugdíjellátásban és biztosításban, amikor megöregszünk. Az orvosok gyógyítják a betegségeinket és megtanítják, hogyan kerüljük el a betegséget, vagy hogyan csökkentsük az esélyét. De senki nem beszél a halálról, és ez nem jó. Ezért holnap megtanítom nektek, hogyan kell "meghalni" (a beavatás során).

A test összes működése leáll abban a pillanatban, amikor a lélek elhagyja a fizikai burkát. Csak gondoljatok bele, időnk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy erre a testre figyelünk, és keveset, vagy egyáltalán nem törődünk Valódi Énünkkel, ami a mi örök "Szerelmünk". Ezért kell megkülönböztetnünk az igazi embert az árnyékától.

A világ nem örökkévaló. Még ha meg is tanulunk sok mindent, nem fog sokat segíteni. A nagy tudósoknak is meg kell halniuk, a leghíresebb géniusznak is el kell hagynia ezt a világot, és mindenki üres kézzel fogja ezt megtenni. Ezért hangsúlyozza az összes vallásos szentírás, hogy nem kellene úgy ragaszkodnunk ehhez a világhoz. Miért? Mert, ha csak erre a világra gondolunk, akkor vissza kell ide jönnünk, és ha Istenre gondolunk, akkor a Mennyországba kerülünk. Minden vallás ezt tanítja nekünk, de Istenre gondolni nem könnyű.

Látjátok, jól felkészülünk egy gyerek születésére, de a halálunkra, ami a legfontosabb dolog, arra miért nem? Amikor kisbabánk lesz, sokan jönnek, hogy törődjenek velünk. Ha meghalunk, senki nem lehet velünk, bár ez az a pillanat, amikor a legmélyebb magányt és szenvedést érezzük. A halál fájdalmas élménnyé válik, mert nem vagyunk rá felkészülve.

A testünknek kilenc "ajtaja" van, mint a szemek, fülek, orr, stb. Ezek közül az ajtók közül bármelyiket használhatjuk a test elhagyására, de amikor meghalunk, újra vissza fogunk térni az alacsonyabb birodalmakba. Vegyünk például egy házat. Ha nagy sietségben egy ablakon keresztül távoztok, lehet, hogy tele lesztek zúzódásokkal. Ehelyett inkább a bejárati ajtót kell használnotok. De nem mehetünk ki rajta, ha nincs nyitva. Csak egyetlen ajtó van, amin keresztül a magasabb birodalmakba juthatunk. Ez a fizikai szemeinkkel láthatatlan, csak a nagy mesterek tudják kinyitni. Mivel mi magunk nem tudjuk kinyitni, meg kellene kérnünk valakit, aki már kinyitotta saját ajtaját, és nekünk is megmutatja, hogy hogyan kell. Aztán mindennap gyakoroljuk a kinyitását és becsukását, és azon a napon, mikor eltávozunk, a kijutással nem lesz gondunk.

Beavatás közben megtanítom nektek, hogyan kell meghalni, és ezután mindennap gyakorolnotok kell. Ha nem teszitek, akkor el fogjátok felejteni, mert túlzottan ragaszkodtok, hozzá vagytok szokva ehhez a világhoz. Az összes gondolatotok a férjetek, a feleségetek, a munkátok és a főnökötök körül fog mozogni. Csak pihenjetek le egy kicsit és figyeljétek meg, hogyan jönnek azonnal, hogy megzavarjanak, és aggódásra késztessenek. Ezért mindennap két és fél órát kell félretennünk, hogy gyakoroljuk a "meghalást". Beavatás közben a mester elkísér, és azonnal magával visz magasabb régiókba, nem lesz időtök arra gondolni, hogy mit hagytatok magatok mögött. Amit felemelkedésetek közben látni fogtok, az attól a szinttől függ, amit elértek, mikor meghaltok.

Kérdés: Mester, miért nem emlékszünk előző életeinkre és halálainkra?

Mester: Mert túl sok lenne ezzel megbirkózni, túl nagy teher. Elég tennivalónk van ma, az adókkal, a háborúkkal, a gyerekekkel, az azonnali gondokkal és a karmával. Ha tudnád, hogy korábban ez és ez voltál, nagyon rossz vagy nagyon jó, vagy nagyon nemes egy előző életedben, ez még zavaróbb lenne, és nem tudnál úrrá lenni az ebben az életben utadba kerülő gondokon. Úgyhogy Isten, a természet törvénye, leeresztett egy függönyt. Tudni fogod, amikor ez szükséges. Idővel tudni fogod. És néha meditációban is tudod, ha ez szükséges a fejlődésedhez. Ha nem, akkor nem fogod tudni. Jézus is mondta "Ne aggódjatok a holnap miatt. Elég, ha a mával törődünk." (Máté 6.34) Úgyhogy, ha nem akarunk tudni a holnapról, ami hatással lesz ránk, ami fontos nekünk, mennyivel kevesebbet kellene tudnunk a múltról, ami már elmúlt? Érted?

K: Hogyan illenek bele a halálközeli élmények a filozófiádba?

M: A halálközeli élmények is valódi halálélmények, azzal a különbséggel, hogy még nem szakadt el az úgynevezett ezüstfonal, ami a lelkünket összeköti az úgynevezett fizikai testünkkel. Úgyhogy, nekik valódi halálélményük van. Azok, akik erényesek, és az életben jó a lelkiismeretük, világos fényt fognak látni és sok szép dimenziót. Ez egy igaz történet. Ez ugyanaz, mint amikor meditálsz, az egyetlen különbség, hogy ezt az élményt meghosszabbíthatod vagy tetszésed szerint újra megkaphatod és kiterjesztheted magasabb és magasabb dimenziókra. Úgyhogy a meditáció is egy halálélmény. Ezért mondta Szent Pál: "Naponta meghalok." (Korintus 15.31) Elhagyod a testet, és eltávozol egy magasabb, szépséges szintre, és visszajöhetsz tetszésed szerint, némi gyakorlással, rövid időn belül. Néhány ember ezt beavatáskor azonnal eléri, és aztán örökkön-örökké folytatja.

K: Mi van a karma és halál körforgásán túl?

M: A legnagyobb bölcsesség és a legeslegnagyobb áldás, amit csak valaha is megismerhetünk. Ez a mi igazi Birodalmunk, mert a "vetés és aratás" törvényén túl van a Szeretet Törvénye. Csak szeretet és a mennyei boldogság. És ha áttörünk a karma körforgásán, akkor ebbe a dimenzióba jutunk, ahol nincs élet, nincs halál, nincs karma, csak boldogság, csak elégedettség. Ha csak beszélünk erről, mint most, úgy érzem, hogy valamennyire lealacsonyítjuk, mert az emberi nyelv könnyen félrevezető és nagyon korlátozott. Még a férfi és nő közötti hétköznapi szerelmet is, hogy tudod azt leírni?

K: Mi történik azzal az emberrel, aki öngyilkosságot követ el? Miben tér el ez azoktól, akik természetes halállal halnak meg?

M: Igen. Van egy nagy különbség. A legtöbb ember, aki öngyilkosságot követ el, a tudatosság nagyon alacsony szintjén és mély depresszióban van. A világ nyomása túl sok nekik. Amikor ilyenfajta tudati állapotban halunk meg, akkor ilyenek is maradunk hosszú időre. Ez nem jó a lelkünknek. Amikor nyomott hangulatban vagy, meg akarsz szabadulni a depressziótól. Azonban, mivel megölöd magad, sokáig nyomott hangulatban maradsz.

K: Hogyan kezeljük a halott testet, hamvasszuk el, vagy temessük el?

M: Ez a környezettől függ. A halottnak már van egy másik lakóhelye, úgyhogy a legjobb a testet elhamvasztani és beleszórni a tengerbe, ahová tartozik.

K: Miért kell egy gyereknek meghalni, amikor ő olyan tiszta?

M: Mert már nem kell tovább élnie. Talán a Mennyországba ment. Az még tisztább. Néha van valami dolgunk, amit el kell intéznünk. Például nekem itt csak három vagy négy napig kell maradnom, mert ennyi idő kell, hogy a dolgomat itt be tudjam fejezni. Úgyhogy négy napra jövök. És ha újra jönnöm kell, akkor újra jövök. Néhány léleknek kevés tennivalója van ezen a fizikai világon, ezért idejönnek egy időre, aztán elmennek. Néha a szüleiktől kell elvenniük egy kis karmát, és aztán el kell távozniuk.

K: Ha az az élet célja, hogy emlékezzünk arra, hogy kik vagyunk, mi a halál célja?

M: A test arra teremtődött, hogy csak egy bizonyos ideig tartson. Aztán amikor elhasználódik, egy másik testet kell használnunk, tanulásunkhoz alkalmasabbat.

K: A halál csak a test halála, vagy a léleké is?

M: Nem, a lélek soha nem hal meg. Csak ruhákat cserélünk. Miután két napig ugyanazt a ruhát hordjuk, az piszkos lesz, úgyhogy ki kell mosnunk. Ha nagyon elhasználódnak, eldobod őket és veszel néhány újat. Úgyhogy ez minden . Csak ruhákat cserélünk.

K: Szóval megvan a tudatunk és irányító képességünk még akkor is, amikor a halálunkon vagyunk?

M: Igen, de nem lehet irányító erőnk, amíg meg nem világosodunk, és vissza nem szerezzük nagyságunkat.

K: Megtapasztaltad a halált? Emlékszel egy halálélményedre?

M: Igen, mindennap megtehetem. Meghalok és visszajövök.

K: Én megtehetem?

M: Meg, és megtanítalak rá, hogyan. Azt hiszem Szent Pál volt, aki mondta, "Naponta meghalok." (1. Korintus. 15.31) Amikor szamádiban vagy, akkor néhány órára elvághatod a kötelékeket ezzel a világgal, aztán újra felveszed a kapcsolatot. Visszajössz, mert nincs itt az ideje, hogy elmenj. Újra vissza kell jönnünk, és a munkánkat be kell fejeznünk.

K: Miért akarsz olyan sokszor meghalni?

M: Nem akarok meghalni. Csak meg kell halnom, hogy élhessek.

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok