Article Index
Nemrég azt kérdezte tőlem valaki, "Isten olyan hatalmas, miért idéz elő mégis oly sok szenvedést?" A szenvedést nem Isten idézte elő, a saját emberi fejünk az, ami mindezt okozta. Nem Isten készít fegyvereket. Isten soha nem készített atombombákat. Mi vagyunk azok, akik mindezt a saját kezünkkel csináljuk. Úgyhogy, ha ezt abbahagyjuk, nem lesz több szenvedés. Mi vagyunk azok, akik nem osztjuk meg a javainkat a szegény szomszédunkkal. Mi vagyunk azok, akik nem vagyunk elég szorgalmasak az igazság terjesztésében, a szeretet, a jótékonyság, a kitartás, a türelem, és az együttérzés üzenetének terjesztésében, hogy ezeket mások is meghallhassák.
Isten csak szépséget teremt. Isten nekünk teremtette a virágokat, hogy nézzük őket. Ő teremtette a napot, hogy melegítsen minket, hogy fényt sugározzon a világra. Ő teremtette az esőt, hogy megtermékenyítse a vetésünket. Isten soha nem készít romboló eszközöket. Saját cselekedeteink, saját negatív légkörünk az, amely mindezeket a katasztrófákat ránk hozza.
Ha egyszer megértjük, mitől szenvedünk, meg tudjuk változtatni. Csak, ha nem értjük, akkor folytatjuk. Hasonlóan, mint mikor az orvos diagnózist állapít meg és tudja, hogy mi a baj, akkor meg tudja gyógyítani. De a legfontosabb az, hogy magának a betegnek kellene tudnia, hogyan élje az életét, hogy sokáig egészséges maradjon. Ahhoz, hogy testileg egészségesek maradjunk, ismernünk kellene néhány higiéniai szabályt. Tudnunk kellene, hogy milyen ételt együnk, milyen gyakorlatokat folytassunk, hogy megelőzhessük a legtöbb betegséget. Ahhoz, hogy lélekben egészségesek maradjunk, tudnunk kellene, hogy mi Isten törvénye, mi a Természet törvénye. Ezt tudnunk kellene, hogy egészségesek maradjunk bölcsességben és "Isten-szerűvé" váljunk, mert Isten az embert a maga képmására teremtette.
Sokszor elfogultak vagyunk, sok előítélettel rendelkezünk az életről, a megvilágosodásról, a vallásról és arról, hogyan kellene élnünk, hogyan kellene a vallásos embereknek viselkedniük, hogyan kellene élnie egy megvilágosodott mesternek, hogyan kellene öltözködnie, ennie, sőt még beszélnie is. Nekem is sok előítéletem volt azelőtt, és még a megvilágosodás után is. Azelőtt természetesen több, aztán egy kis megvilágosodás után kevesebb, és minden nappal egyre kevesebb lesz. Isten mindennap egyre szerényebbé változtatott, amíg Isten gondolatát kivéve nem maradt saját gondolatom. Teljes mértékben azt kell tennem, amit Ő akar. A hibáimból kellett tanulnom, ugyanúgy, mint nektek.
Minél többet tudunk, annál kevésbé értjük meg. Nem értjük meg az igazi bölcsességet, mert túl sok evilági tudást gyűjtünk össze. Szóval ez a mi mozgalmas létezésünk. Túl büszkék vagyunk az egyetemi doktori fokozatunkra, vagy bármely tudásra, amit ezen a világon szerzünk meg, és elfelejtjük, hogy mi ennél sokkal-sokkal nagyobbak vagyunk. Valójában, mikor túl büszkék vagyunk, az azt jelenti, hogy lenézzük saját magunkat, mert mi ennél még többek vagyunk. Természetesen ennek a világnak az ismerete nem akadálya a spirituális bölcsességnek, de ha ragaszkodunk hozzá, akkor bajba kerülünk.
Ahogy lelki érettségünk növekszik, úgy válunk egyre nyugodtabbá és higgadtabbá gondolkodásunkban és életfelfogásunkban. Úgyhogy, az emberek csak jönnek hozzánk és kérdeznek. Mindig megteszek minden tőlem telhetőt, hogy kielégítsem őket. És néhányuknak mégis nehéz megértenie a válaszokat, mindkettőnk legjobb szándéka ellenére is. Azért, mert korlátozott felfogó képességünket próbáljuk arra használni, hogy megértsünk valamit, ami túl van ezen. Azelőtt nekem is megvoltak ezek a kérdéseim, úgyhogy nagyon jól megértem, bárki jön hozzánk ezekkel. Úgy tűnik, hogy soha nem elég nekik a válaszokból. Ez az, ahogy a tudatunk működik. Mindig kíváncsinak érezzük magunkat, mert a tudatunk mindig kíváncsi. Sok információt összegyűjt naponta, akár jót, akár rosszat, mert a tudatnak nincs meg a megkülönböztető ereje. Ettől a kíváncsi tudattól származik a legtöbb szenvedésünk, elégedetlenségünk, előítéletünk és az, hogy sokszor különbözőnek tekintjük magunkat az élet egyéb dolgaitól. Ez a tudat minden információt befogad, birtokol és sajátjának tekint.
Úgyhogy óvatosnak kellene lennünk, hogy mit olvasunk és mit hallgatunk, mert ha nem válogatunk, használva az ítélőképességünket, akkor minden második ember ötlete és filozófiája, - ami néha nem korrekt - berögződik a tudatunkba, és a sajátunkká válik. Azt gondoljuk, hogy mi vagyunk azok, akik így gondolkodunk, akik ezt elfogadjuk. Később, amikor más információ jön, ami pontosabb és a javunkra válna, elutasítjuk, vagy kételkedünk benne, mert korábban már rögzítettünk egy elméletet, ami az utóbbival ellentétesnek tűnik. Úgyhogy mielőtt bármit is befogadnánk, de legkésőbb azután meg kellene vizsgálnunk, vajon ezeknek az elméleteknek, tanításoknak és ideáloknak van-e bármi haszna a mindennapi életünkben, vagy lelki fejlődésünkben. Különben nagyon sok gondunk lesz az elképzelések, csoportok, és különböző gondolkodási rendszerek közti küzdelemben.
Ha azt gondoljuk, hogy már jók vagy kiválóak vagyunk, lehet, hogy a tudatunk csap be. A tudat szereti a dicsőséget, szereti a dicséretet, szeret képzelődni, azt gondolja, hogy jók vagyunk. Ezzel szemben, a tudat le is alacsonyít minket. Depresszióba és kisebbrendűségi komplexusba süllyeszthet, és a dicsőségünket is elcsenheti tőlünk.
Néha azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cselekvők ezen a világon, és ezért minden terhet a vállunkra veszünk. Így aztán kifulladunk és semmit sem fejezünk be. Ha a megvilágosodás birtokába jutunk, tudjuk, hogy mire használjuk. Ha tudjuk, hogy hogyan használjuk a legnagyobb erőt, - ami már bennünk van, amiből származunk, és amibe vissza is térünk, amiben éljük az életeinket, - akkor kevesebb kétségben lesz részünk, minden nappal egyre kevesebben, amíg semmi kétely nem marad a szívünkben, csak teljesítjük a Mindenható akaratát. Jézus Krisztus is említette, hogy "Én cselekszem, igen, de nem én, hanem az Atya bennem, aki cselekszik" (János 14.10). És a hinduizmus mindig említi, "Nem én, hanem Ő".
Megvilágosodás előtt persze a tudatom tele volt kritikával. Rokonszenv és ellenszenv volt bennem, hogy másoknak hogyan kellene élniük az életüket. Megvolt a véleményem sok mindenről ezen a világon, habár ez nem az én dolgom volt, engem nem bántottak, és abszolút semmi közöm nem volt hozzájuk. Még azt is megkockáztattam, hogy kritizáltam őket, megpróbáltam a dolgokat a helyükre tenni. Ez az, ahogy elfoglaljuk magunkat, a saját életünkkel. Miután így elfáradtam a világ kritizálásában és abban, hogy megpróbáltam a többieket megjavítani, ráeszméltem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek jobbá kell válnia, és minden más rendben lesz. Isten úgy rendezte el, hogy a saját hibáinkon, leckéken és más emberek példáin keresztül tanuljunk. Azt hiszem, ezért mondja a régi kínai közmondás, hogy amikor két vagy három emberrel sétálunk, közülük egy, legalább egy, a tanítónk lesz, vagy érdemes arra, hogy a tanítónk legyen. Ez az az igazság, amit mostanáig megtanultam. Mert más emberek hibái is előhoznak valamit az emlékezetünkből. Emlékeztetnek minket valamire, amit talán a múltban tettünk, és amit soha nem lenne szabad elfelejtenünk. Tanulnunk kellene belőlük, hogy jobbá váljunk, és soha nem lenne szabad másokat kritizálnunk.
De azt mondom neked, bocsáss meg magadnak. Mindenkor bocsáss meg magadnak. Bármit is teszel, csak ajánld fel Istennek, és hagyd, hogy úgy legyen, bármi is az eredmény. Mert mi egyébként sem a test vagyunk. Nem mi cselekszünk. Mi semmit sem végzünk el ezen a világon. Még ha mi lennénk is: tegyük fel, hogy mi vagyunk, akkor is meg kell bocsátanunk magunknak. Meg kell magunknak bocsátanunk, amikor hibát követünk el, vagy amikor nem tudunk uralkodni a szokásainkon, például: idegességünkön, néha kapzsiságunkon, vagy kéjvágyó gondolatainkon. Ezek a dolgok a körülményekből is fakadnak. Ez nem a valódi önmagunk, ez nem igazán a lélek, aki mindezeket kívánja. Úgyhogy amikor mérgesek vagyunk magunkra, csak a szokásainkra kellene haragudnunk, a felhalmozódott szokásainkra. Vagy a helyzetet is hibáztathatjuk, de nem a legfelsőbb bölcsességet, valódi önmagunkat, mert valódi önmagunk soha nem téved, soha nem követ el semmi hibát.
Kérdés: Hogyan szabadíthatjuk meg magunkat a szenvedéstől, a fájdalmas érzésektől, akkor, ha nagyon meg szeretnénk szabadulni a minket körülvevő életektől, körülményektől? Olyan nehéz ezt átlátni az emberek miatt, akikhez ragaszkodunk. Még ha tudjuk is, hogy az élet több, mint csak saját magunk és valakinek a szeretete, akit nem tudunk elereszteni.
Mester: Csak bocsáss meg magadnak és próbáld meg újra. Néha, bizonyos körülmények között uralkodni tudunk magunkon, de csak nagy erőfeszítések árán. Máskor nem akarunk, vagy nem tudunk uralkodni magunkon. Mindenesetre csak tedd azt, ami neked abban a pillanatban jó. Ne aggódj sokat az érzelmeid miatt. Azok csak hullámok az óceán felszínén. Az nem az óceán hibája. A szél, a föld forgása az, ami a hullámokat gerjeszti. Úgyhogy az óceán nem hibáztathatja folyton saját magát, mondván, hogy ő hozza létre a hullámokat, és így gondot okoz a hajóknak és az embereknek. Nem tud változtatni rajta.
K: Te hogyan szabadulsz meg a rossz gondolatoktól?
M: Igen, ez nehéz. Használnod kell a veled született erőt. Gyakorolnod kell a Quan Yin módszert, és akkor természetesen, tisztává válsz. Aztán már nem kell úgy küzdenünk. Mindennap a fényt és a hangot használjuk, hogy megtisztítsanak, hogy megfürdessenek. De van egyfajta ellenőrzés is, egy spirituális napló. Naponta megvizsgálod magad, hogy mennyivel lettél tisztább aznap beszédben, testben és tudatban. Látod a saját fejlődésedet.
K: Mi az idegesség, miért forrong bennünk, és hogyan vezessük le?
M: Néha segít, ha kifelé vezeted le. Néha férj és feleség, vagy szülők és gyerekek között van egyfajta feszültség, és miután ezt együtt tisztázzátok, ezzel a levegőt is megtisztítjátok. Ez szintén hasznos. Bármi, ami természetesen jön, csak hagyd, hogy megtörténjen. Ha nem tudsz ellenőrzést gyakorolni felette, vagy nem tudod teljesen uralni, csak próbáld meg, hogy ne légy gyűlölettel teli. Csak fejezd ki a tőled telhető legjobb módon, amit érzel. Mert a túl sok lenyelt idegesség a testben néha betegséget szül. Úgyhogy,a legjobb az, ha először is megszerezzük az isteni erényeket, aztán az összes szenvedély, mint idegesség, kapzsiság, vagy ragaszkodás, majd lassanként alábbhagy.
K: Hogyan magyaráznád, vagy határoznád meg a félelmet?
M: A félelem oka az Istenben való hit hiánya. Ha mindig érzékeled Isten jelenlétét mindenhol és minden helyzetben, akkor nincs benned félelem. 22
K: Hogyan kezelted az egó elvesztésével járó félelmet?
M: Nem emlékszem, hogyan kezeltem. Csak természetesen eltűnik. Istennel kapcsolatba lépve és vele eggyé válva, természetszerűen egyre kevésbé vagy saját magad. Lassan, lassan az egó el fog távozni. Ez minden . Nem foglalkozom vele. Ha foglalkozni kell vele, az nehéz ügy, mert az egó nagyon nagy. Ezért hadd foglalkozzon vele Isten. A mi módszerünk gyakorlása után egyre kevésbé vagy saját magad, és aztán egyre nagyobbá és nagyobbá válsz. Ez egy Istentől származó ellentmondás, ami nem azért van, hogy mi megértsük.
K: Kedves Mester, mindig elkövetem ugyanazokat a hibákat, amiket nem akarok elkövetni. Úgy érzem, hogy belül kettő van belőlem, egy jó és egy rossz. Hogyan állíthatom ezt meg?
M: Nos, talán ez az a kiegyensúlyozott arány az életedben, amit meg kell tanulnod. Valójában nem lehetünk folyton-folyvást túl jók. Össze fogsz omlani! Láttad az embert a cirkuszban, ahogy a kötélen sétál? Egyszer az egyik oldalra kell dőlnie, aztán a másikra. Érted, mire gondolok? Egyik pillanatban erre az oldalra hajlik, a másik pillanatban a másik oldalra dől. Különben, ha csak úgy megy, le fog esni. Akárhogy is, ennek az életnek két oldala van, az egyik a pozitív és a másik a negatív; az egyik a boldogság, a másik a szenvedés. Néha nem tudjuk kikerülni, hogy ne hajoljunk az egyik oldalról a másikra. Ez van! Bocsáss meg magadnak. Próbálkozz, ha tudsz. Ha nem, bocsáss meg magadnak.
K: Miért van részünk olyan sok balszerencsében és nehézségben? Isten által van ez így elrendezve?
M: Nem, hanem, azért mert mi ezen a világon élünk, ahol van hatás és ellenhatás. Kiváltunk egy egyedi okot és hatást, emellett van kollektív hatás az egész társadalom részéről, és a teljes légkör által. A negatív energia baleseteket, katasztrófákat, természeti csapásokat, betegségeket stb. vált ki. A negatív energia hibás gondolatainkból, hibás cselekedeteinkből, hibás beszédünkből származik. Minden energiát hordoz. Ezért beszédben, cselekedetben és gondolkodásban tisztának kell lennünk. Ezért javasoljuk az Öt szabályt és a vegetáriánus étrendet, hogy tisztítsuk a környezetünket.
K: Hogyan magyarázod a nemi erőszakot, a rákot, a baleseteket?
M: Karma, ok és okozat. "Amint vetsz, úgy aratsz" (Galata. 6.7). Nem látunk nagyon messze a múltba. Ezért hibáztatjuk a jelent. Semmi sem történik ok nélkül, még ha néha nem is teljesen a mi hibánk. Ez a világ nagyon szomorú. Ezért kell megtalálnunk a kivezető utat. Épp úgy, mint mikor az autópályán vezetsz, és ha nem találod meg a kijáratot, az autódból kifogyhat a benzin, vagy balesetet szenvedsz, mert valaki beléd szalad.
K: Ha valaki behatol a mi lelki életünk területére, mikor adjuk meg magunkat, és mikor harcoljunk ellene?
M: Mindenkinek megvan a joga a saját életterére fizikai értelemben éppúgy, mint lelki téren. Senkinek nem lenne szabad mások lelki területét megsérteni. Ha mégis megtörténik, komolyan szólítsd fel a távozásra. Kérd a benned levő Isteni erőt, hogy segítsen. Védd magad a vallásodban való hiteddel, de legyen elég hited és légy erős. Egyébként, a mi beavatásunk érted van. Használd a legnagyobb erőt, és akkor minden távozni fog. A király jelenlétében más, zavart keltő lényeknek nincs helye.
K: Hogyan védhetjük meg a gyerekeket a modern élet szennyezéseitől, a televíziótól, a kábítószertől, a lustaságtól, az arroganciától, stb., ugyanakkor tiszteletben tartva úgynevezett szabad választási jogukat?
M: Segíthetsz nekik azzal, hogy kiválasztod, ami a legjobb a televízióban és a környezetükben, így megmarad a szabadságuk, hogy televíziót nézzenek, de arra nem, hogy rossz programot válasszanak. A szabadság nem mindig a legjobb azoknak a gyerekeknek, akik még nem elég intelligensek a választáshoz. Amikor felnőnek, nagyobb szabadságot adhatsz nekik. De mindenekelőtt, ha erényes, jóságos és szép életet élsz, követésre méltó példa leszel a gyerekeid számára.
K: Miért van a kábítószereknek olyan hatása az emberekre Amerikában?
M: Sok oka van, néhány látható, mások láthatatlanok. Egy nyilvánvaló ok, hogy az amerikaiaknak az anyagi jólétük megvan, de a mélységes magányt mégis érzik. Némely területen sok-sok mérföldet vezethetsz anélkül, hogy egyetlen lelket látnál, csak autópályák és erdők vannak. Elszórtan láthatsz néhány eldugott házat, és majdnem úgy érzed magad, mint a sivatagban, nagyon magányosan. A szomszédokkal való kapcsolat szinte nem létezik, úgyhogy elveszettnek érzed magad. Az idő csak nem akar múlni, és nem tudod, mit kezdj magaddal. Az élet, és a halál lényegének megismerésére irányuló vágyad emészti a lelkedet, és a fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy a kábítószerekhez nyúlsz, amelyek átmeneti megkönnyebbülést nyújtanak és lehetővé teszik, hogy elfelejtsd a valódi életet. Azok az emberek, akik isznak, kábítószert vagy más mérgező anyagot szednek, mind ugyanazért teszik. Úgyhogy én soha nem ítélem el a kábítószerezőket. Csak segíteni szeretnék nekik, és ezért vagyok itt, hogy megoldásokat ajánljak.
Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy, ha nincs egy igazi barátod, aki feltétel nélkül szeret téged, akkor mindig fordulhatsz hozzám. Mindig kapcsolatban leszünk, és mindig tudni fogod, hogy van egy barátod. Még azt is megláthatod, hogy megjelenek, ha ezt szeretnéd és elég őszinte vagy. Örök barátot nyersz, egy vezetőt, akivel mindig megoszthatod az örömeidet és gondjaidat, és aki mindig segít neked, érdeked szerint, a legjobban. Nem kell ezeket az olcsó pótlékokat használnod, hogy megnyugtasd a lelkedet. Jobb dolgok vannak a Mennyországban, amelyek a beavatás után a tieid lesznek.
K: Jogos-e a tettem, ha megölök egy gyilkost azért, hogy megakadályozzam abban, hogy más emberi lényeket megöljön? Ha nem, mit kellene tennem?
M: Mondd el a rendőröknek, mert ha megölöd, akkor te vagy a gyilkos, és a rendőrség a te nyomodban lesz. Mondd el a rendőröknek, hogy végezhessék a dolgukat. Ez nem a te dolgod, igaz? De ez a személy még megbánhatja bűneit, úgyhogy adj neki egy esélyt. Amikor a börtönben van, mindent megbánhat, vagy olvashat egy könyvet az azonnali megvilágosodásról (nevetés), és megfordíthatja az életét. Soha nem tudhatod, hogy mi tesz valakit gyilkossá. Sok bonyolult helyzet lehetséges. Lehet, hogy egy nagyon zavaros társadalmi rendszer, vagy valamiféle csapda az, amibe beleesett és nem tud belőle kikeveredni. Érted mire gondolok? Nem vehetjük az igazságszolgáltatást csak úgy a kezünkbe anélkül, hogy figyelembe ne vennénk az illető hátterét, a különböző emberek közötti kapcsolatokat, sok előző életből származó karmikus hálókat. Úgyhogy néha igazságtalanul ítéljük meg őt. A gyilkos lehet, hogy azért jött, hogy megölje azokat, akik azelőtt gyilkoltak. És ha most megölöd, következő alkalommal visszatér, hogy téged öljön meg, és az ördögi körforgás soha nem ér véget. Tehát jobb, ha kegyetlenségre nem válaszolunk kegyetlenséggel.
K: Szóval nem létezik teljesen reménytelen lény? Nem számít, hogy valaki mennyi rosszat követett el?
M: Minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője. Senki sem reménytelen. Csak nem tudják, hogy milyen hatalmasak, hogy hatalmasak lehetnének újra. Ha találnak valakit, aki rá tud mutatni a nagyságukra, akkor mindenki meg tudja tenni. Még az is, aki 99 embert ölt, és Buddhát is megpróbálta megölni, hogy meglegyen a száz, az is Allajan-ná, Boddhiszattvá-vá vált, miután Buddha elfogadta és beavatta a rendbe.
Kérdés: Van-e megoldás az agresszivitásra és a kegyetlenségre?
Mester: Nem, nekem nincs. Neked van! Mindenkiben megvan ez a képesség. Ha abbahagyjuk az állatok megölését, ha beszüntetünk minden erőszakos cselekedetet, a világ egy Paradicsommá fog válni. Ez nem csak az én felelősségem, ez mindenki számára felelősség. Nem gondolod? Mert ha egy mester, bármelyik mester meg tudná ezt tenni, Jézus és Buddha is megtette volna már régen.
K: A sötét erő gondolata az a mi tudatunkban létező valami?
M: Igen. Szabad akaratunk van, tudod. Feketében és fehérben gondolkodunk és a sátán is Isten Országában született, ami bennünk van. Amikor az élet jó és igaz elvei ellen vétünk, akkor a sötét erők eszközévé válunk. De a negatív erők is rendben vannak. Az életet izgalmassá teszik, az élet általuk létezik. Különben mind a Mennyországban aludnánk. Semmit sem tennénk. De amint elegünk van ebből a negatív erőből, és haza akarunk menni, akkor mennünk is kellene. Nem játszhatunk mindig a negatív térben, haza is kell mennünk. Úgyhogy az üzenetem azoknak szól, akik belefáradtak a játékba, akik pihenni akarnak, és hazamenni. Ez minden . Akik nem akarnak rám hallgatni, ők azok, akik még mindig szeretik a természet negatív oldalát.
K: Létezik a pokol?
M: Igen létezik, de főleg a nagyon megzavarodott tudatú emberek számára. A jó és erényes emberek soha nem tapasztalják meg a poklot. Akik be vannak avatva, azok soha. A pokol egy kiváló kórház a beteg lelkű és tudatú emberek megsegítésére. A mi földi kórházainkhoz hasonló, ahol betegségeket gyógyítanak.
K: Léteznek-e gonosz szellemek, démonok vagy a Sátán, melyek megszállhatják az embert?
M: Igen, léteznek ilyenek. De a gonosz szellemek jó része az emberek szívében van. Amikor gyűlöletet váltunk ki, amikor más emberekkel szemben nyomasztó vagy elnyomó gondolatokat alkotunk, akkor mi idézzük elő ezeket a kellemetlen elektromos és láthatatlan áramlásokat a levegőben, az atmoszférában. Ezek összesűrűsödnek és egy rémítő erővé válnak mindazok számára, akik arra járnak, vagy kapcsolatba kerülnek azzal a környezettel, ami telítve van gyűlölettel, telítve van sötét elnyomó erőkkel. Úgyhogy jobb, ha mindig jóra gondolunk, jót teszünk, és jót mondunk, Istenre gondolunk, istenit cselekszünk, és Istenről beszélünk, de még jobb, ha felismerjük Istent.
K: A Sátán úgy tűnik a gonoszt személyesíti meg, de valóban létezik-e ezen a világon kóborló gonosz lény vagy démon, vagy mindez bennünk van?
M: A belső világ az a külső világ is. Tehát a kettőt valójában nem választhatjuk szét. Bármi is van a tudatunkban, az külsőleg is megnyilvánul. Ezért ugyanabban a szobában két ember kétféle módon fogja érzékelni ugyanazt a környezetet és az őket körülvevő légkört. Érted? Az egyiknek halálfélelme lehet, és ugyanakkor a másik örülhet. Úgyhogy nem mondhatjuk, hogy a gonosz rajtunk kívül van, vagy bennünk van. Mindkettő ugyanúgy, mint ahogy Isten is van rajtunk kívül és bennünk is, mindenütt. Az érzékelésünktől, a felfogásunktól függ. Megjelenésre késztethetjük Istent vagy a gonoszt is. Meg kell változtatni a felfogásunkat. Ha isteni módon gondolkodunk, és isten módjára cselekszünk, akkor mindig Isten jelenlétében leszünk. Ha mindig gonosz módon gondolkodunk és cselekszünk, akkor mindig a Sátán jelenlétében leszünk. A Sátán nem egy egyéniséggel rendelkező személy. Az egy erő, amit a negatív gondolataink, cselekedeteink és beszédeink szabadítanak fel. Mindenütt létezik. De nem szükséges megismernünk, ha mi magunk Isten Országa felé fordulunk. Ha Isten Országára hangolódunk, akkor abban vagyunk, és ha a gonosz birodalmára hangolódunk rá, akkor a sötétség birodalmában leszünk. Minden az elképzeléseinken és a ráhangolódási képességünkön múlik. Tehát, amikor meditálunk, akkor az Isten Országára hangoló technikát használjuk, és mindig Isten Országában vagyunk. Ugyanúgy, mint ahogy egy rádiót beállíthatsz különböző állomásokra.
Minden nagy vallás beszél a karma törvényéről. Ha nem így lenne, ha a cselekedeteinknek nem lennének következményei, miért hirdetnék, hogy jónak kell lennünk? Ezért említi az összes nagy vallás a karma és reinkarnáció törvényeit. Néhányszor világosabban megmagyarázzák, máskor utalnak rá. A mi törvényeink a társadalmi rend védelmére jöttek létre, és a világegyetemnek is vannak törvényei, amelyek vigyáznak a világegyetem rendjére és az összes élőlényének a jólétére. Nemcsak egy országban élünk, hanem a világegyetemnek is polgárai vagyunk, ahol minden nemzet egy lakóhelyhez hasonlít. Ezért kell ismernünk a világegyetem törvényeit, és ha tiszteletben tartjuk őket, akkor megvédenek attól, hogy a létezés alacsonyabb szintjeit tapasztaljuk meg.
A karma fogalmával kapcsolatban tudnotok kell, hogy kétféle karma van: emberi karma és egyetemes karma. Az emberek törvényeit egy láthatatlan erő irányítja, amit az emberi értelem nem foghat fel. Ezt hívják szanszkrit nyelven karmának, ami az ok és okozat törvényét jelenti. Ezt a Biblia így említi: "Amint vetsz, úgy aratsz." (Galata. 6.7)
Van jó és rossz karma, de számodra mindegyik ragaszkodást jelent a földön. Beavatás után az előző életek karmája ki lesz törölve, de a mester nem érinti az ebből az életből származó karmát. Különben azonnal meghalnátok. Egy időre itt kell maradnunk, hogy megáldjuk a világot és segítsük a barátainkat. Azután mehetünk a Mennyországba, és bármikor visszatérhetünk, ha így kívánjuk. A karma egy láthatatlan erő, nagyon igazságos és erős. Amit teszünk, az vissza fog hatni ránk. Ez az ok és okozat törvénye.
Van karmánk, mert van ez a számítógép, a tudat, az agy, ami azért van, hogy rögzítse ennek a fizikai világnak minden tapasztalatát. Ezért van. Itt jegyezzük fel a jót vagy a rosszat. Ez az, amit mi karmának nevezünk. Mi a karma? Csak az élmények, jók vagy rosszak, a reakcióink, sok életünk tanulási tapasztalata. Mivel van egyfajta úgynevezett lelkiismeretünk, tudjuk, hogy jónak kellene lennünk, és néha mégis rosszat teszünk. A rossz dolgok súlyként nehezednek ránk, mint egy csomó szemét, vagy poggyász. A gravitáció törvénye miatt ez lehúz minket, és megnehezíti a hegymászást. Ennek a világnak a sok erkölcsi tanítása, a sok szabálya, a különböző nemzetek szokásai miatt belegabalyodunk az úgynevezett jó és rossz, bűn és ártatlanság fogalmába. Ezért mi ezen hagyományok, és az adott nemzet szokásai, törvényei alapján lépünk kapcsolatba az emberekkel ezen a világon, és szerzünk tapasztalatokat jóról, rosszról, bűnről és ártatlanságról. Értitek? Szokássá válik, hogy úgy gondolkozunk: - ha ezt tesszük, akkor bűnösök vagyunk, ha azt csináljuk, akkor rossz emberek vagyunk, stb. És ez itt mind fel van jegyezve. Ez az oka a lélekvándorlásnak, ez köt minket a fizikai, vagy valamivel magasabb világhoz. Nem vagyunk elég szabadok, elég könnyűek, hogy felette lebegjünk. Ez mind ezek miatt a tévhitek és elképzelések miatt van.
Kérdés: Mester, beszéltél arról, amit te gondviselésnek nevezel. Néhányan erre a sors szót használhatnánk, bár úgy tűnik a gondviselésnek inkább van spirituális töltése. Mi a helyzet a szabad akarattal?
Mester: Az egy választás a fizikai születésünk előtt és a fizikai születésünk idején. De a halál után már nem választhatunk, hacsak nincsenek érdemeink, amiket ez alatt az élet alatt halmoztunk fel. Például, mielőtt megszületünk erre a világra, megvan a választási lehetőségünk, hogy egy meghatározott típusú személlyé váljunk, de aztán idejövünk, és módosítjuk ezt a helyzetnek és a társadalmi nyomásnak megfelelően. Ezután a szabad akaratot is elveszítjük. Azt hisszük, hogy szabadok vagyunk, pedig nem.
K: Szóval az igazi szabad akarat, az igazi választás, a valódi választás megtörténik még mielőtt ide belépünk. Azután Maya fátyla mögött vagyunk, és nem emlékezünk az egyezségre. Te ezt hívnád a szerződésnek?
M: Igen, ez a szerződés Istennel, a saját lelkiismeretünkkel.
K: Korábban beszéltél a karmáról. Van-e hatalmunk afelett, hogy mivé leszünk következő életünkben, vagy megmondja valaki, hogy az milyen lesz?
M: Senki nem mondja meg, hogy milyen lesz, mert a saját cselekedeteink és azok gyümölcse az, ami meghatározza, hogy mivé válunk következő életünkben. Ha meg akarod határozni a következő inkarnációdat, akkor rendelkezned kell a bölcsességgel, hogy saját utadra rátalálj, és visszanyerd a legnagyobb erődet. Akkor képes leszel meghatározni. De most túl gyenge vagy.
K: Csökkenthetjük a karmánkat imádsággal?
M: Igen, ha elég őszinték vagyunk. Mert egy nagyon őszinte és mély imádkozás az egyfajta meditáció. Ekkor meditatív hangulatban vagyunk, ami így eléri a bennünk levő kegyelem, érdemeink és áldásaink tárházának legmélyebb zugát, és ennek hatása van, megtisztít. Ez csak akkor segít, amikor valóban őszinték vagyunk és nagyon vágyunk a megbocsátásra.
K: Szétoszthatjuk a karmánkat néhány életen keresztül, hogy így egy alkalommal kevesebbet szenvedjünk?
M: Igen, megteheted, de többet fogsz szenvedni. Elmondom, hogy miért. Mert minden életben már van karmánk, és ha ehhez még hozzáadod ennek az életnek a karmáját, akkor csak többet fogsz szenvedni. Minden életben van elég karmád, még arra is jut, hogy megtakaríts belőle, ha ehhez még ennek az életnek a karmáját is hozzáadod, azt hiszem, hogy többet fogsz szenvedni, és nem kevesebbet. Érted?
K: Az apa bűnei átszállnak a fiúra?
M: Bizonyos mértékig igen. Ezt hívjuk kollektív karmának. A családon belüli kollektív büntetést jelenti. Ezen felül, mindenkinek megvannak az egyedileg összegyűjtött rossz cselekedetei, vagy a jó tettekből adódó jó következmények. A karma a jó és rossz tetteket, jó és rossz következményeket egyaránt jelenti, nem csak a rosszakat. A legtöbb ember negatív értelemben használja.
K: Kedves Mester, kérlek, magyarázd el, milyen karmájuk van a diktátoroknak, mint Hitler, Lenin, Ho Si Minh, akik milliókat elpusztító háborúkat okoztak, és további milliókra zúdítottak szenvedést?
M: Ez az emberiség kollektív karmája, ami, ahogy már mondtam, az emberek és egyéb lények közti kapcsolatok mellékterméke ezen a világon, vagy más világokban. Ezek a melléktermékek egyfajta nagyon erős energiává váltak, és ez az energia földünk légkörében lebeg. Amikor túlságosan sűrűvé válik, akkor meg kell jelennie valamilyen látható formában, úgy, mint egy nagyon nagy diktátor, aki milliókat pusztít el, stb.
Így hát bizonyos értelemben nem ezeket az embereket kell hibáztatnunk. Saját magunkat hibáztathatjuk. Ha mindegyikünk erényes életet élt volna, a parancsolatokat betartva, tartózkodva mindenfajta gyilkolástól, beleértve a nem vegetáriánus étrend közvetett gyilkolását is, akkor ezek a diktátorok eleve nem születtek volna meg erre a világra. Itt vannak ezek a szörnyű élmények, hogy emlékeztessenek minket az erényes útra, és ha még nem ébredtünk fel, akkor ezek a dolgok ezután is emlékeztetni fognak minket mindaddig, amíg az emberiség egésze fel nem ébred.
K: Rávilágítanál a karma kérdésére? Hogyan oldjuk fel előző karmikus adósságunkat, és hogyan kapcsolódik ez a megvilágosodáshoz?
M: A karma egy szanszkrit kifejezés az "Amint vetsz, úgy aratsz" (Galata. 6.7) törvényére, ami a világegyetem alsóbb szintjének a törvénye. Amikor a mester beavat, akkor felhúz e fölé. Ezért a karmát a földszinten el lehet égetni, és nem hat rád. Csak egy kicsit hagy meg belőle, hogy folytathasd ezt az életet. Ez már el van simítva, és meg van olajozva a mester ereje által. Beavatás után nincs több tárolt karmád, úgyhogy nem kell újra születned, ha nem akarsz. Ha ismét újra akarsz születni, az nagyon könnyű. Csinálhatunk karmát, vagy vehetünk kölcsön sok érző lénytől, hogy lejöhessünk. A beavatás a múlt összes karmájának a megsemmisítése, nem hagyva több lehetőséget a teremtményeknek a jövőbeli visszatérésre.
A reinkarnáció egy visszatérő ciklus. Ha nem találtad meg a Paradicsomba vezető kijáratot, akkor vissza kell térned. Úgy, mint az autópályán: ha nem találod meg a kijáratot, vissza kell fordulnod, hogy megtaláld. Ez a reinkarnáció.
A reinkarnáció elméletét nem kellene tanítani, mert a lényegünk nem olyan, aminek reinkarnálódnia kellene. Ami reinkarnálódik, az talán a ragaszkodási hajlam, a kapott, akár jó, akár rossz információhoz. Aztán ez a ragaszkodási hajlam beindul, és egymás után találja meg az eszközöket arra, hogy kielégítse a vágyódásunkat az után, amit az előző úgynevezett születésünkkor nem fejeztünk be. Ennek következtében e testben lakó tudás, Bölcsesség vagy Isteni-én elhagyja ezt a templomot, és át fog költözni egy másik templomba. Mint ahogy egyik templomból a másikba menve, mi még mindig ugyanaz a személy vagyunk. Valójában a világegyetemben nincs egyetlen egység sem, ami létezik. Van egy energiatömeg és szeretetmező, de ez néha fel van osztva különböző részekre. Olyan ez, mint az elektromos áram, ami különböző formában van jelen a villanykörtében, a vezetékben, és a mikrofonban. A hűtőgépben is benne van, megint más formában, és a ventillátorban is, de a bennünk lévő áram mindig ugyanaz.
Kérdés: Mik a reinkarnációról alkotott nézeteid?
Mester: Nincs reinkarnáció. A lélek soha nem reinkarnálódik. Csak a szokványos gondolkodásunk, a vágyaink, a ragaszkodásaink azok, amik reinkarnálódnak. Ha ismerjük a lelket, ha megvilágosodtunk, ha ismerjük kapcsolatunkat az egész világegyetemmel, akkor sehol nem reinkarnálódunk. Soha nem születünk és soha nem halunk meg. De ez mind csak elméleti fejtegetés. Csak világosodj meg, és mindent tudni fogsz.
K: Ha az emberek újra születnek, akkor miért nő a világ népessége?
M: Mert az emberek újra születnek! (nevetés) Mert a legtöbb ember nem válik megvilágosodottá és szabaddá, ezért a világ népessége növekszik. Mert a poklokból az emberek feljönnek, hogy mint emberi lények reinkarnálódjanak. Vannak lények az állatok birodalmából, akik miután, mint állatok letöltötték büntetésüket, visszatérnek, és emberré válnak. Minél több marhát, kacsát, csirkét és disznót eszünk, a világ annál inkább túlnépesedik. Vannak angyalok is, néhány lény a Paradicsomból, akik néhány száz vagy ezer éves időtartam után újra reinkarnálódnak, mint emberi lények. Ezért a világ mindig túlnépesedett.
K: Miért nem fogadják el a keresztény egyházak a reinkarnáció gondolatát?
M: Mert félreértik a Bibliát, és azért is, mert a Bibliát sok száz alkalommal cenzúrázták, és hagytak ki belőle részeket. Mondok egy példát. Amikor Jézust kérdezték, "Te ennek és ennek a múltbeli szentnek a reinkarnációja vagy?" Nem mondta, hogy "Nem". Szent Pál is azt mondta, "Én élek, de nem, nem "Én", hanem Krisztus él bennem." (Galata. 2.20) Rendben? Na most, ha nem hiszel a reinkarnációban, akkor miért várod Krisztus második eljövetelét? (nevetés) Kérdezd meg az egyházadat, és figyeld meg, hogyan válaszolnak.
K: A reinkarnáció a lélek választása, vagy valami, ami választási lehetőség nélkül fog megtörténni, a Magasabbrendű Hatalom elhatározásából és odaadásából?
M: Van választási lehetőségünk és nincs választási lehetőségünk. Az átlagember számára nincs választási lehetőség. Buddha, a szentek és Krisztus számára volt választási lehetőség. Tudatosan választották meg szüleiket, születésük idejét, születésük helyét és haláluknak, a világ elhagyásának az idejét. Tudatuknál voltak, mielőtt erre a világra jöttek. Ők ezt választották. Azért jöttek, hogy megmentsék a világot, hogy segítsenek néhány barátjukon, hogy segítsenek azoknak, akik segítségért imádkoztak hozzájuk. De más embereket saját cselekedeteik, az elmúlt életeik alatti tetteik kényszerítenek a reinkarnálódásra. A gondolkodásunk és szokásaink alakulnak át egy energiává, és ez kényszerít minket, hogy belépjünk egy helyzetbe, hogy beteljesítsük és megszüntessük azt, ha szükséges. Ezt, a már alakot öltött szilárd energiát kell fellazítani.
K: A lélek az, ami a karmát életről életre hordozza?
M: A tudat az, az emlékezés ereje. Ez egyfajta energia, erő. Amikor csinálsz valamit, akkor egyfajta energiát hozol létre, ami a fizikai szemed számára láthatatlan. Ez az energia egy rajzolatot hoz létre, ahogy a lélek ezt a világot érzékeli: a boldog pillanataid és szenvedéseid, stb. Hosszú idő elteltével a lélek azonosítja magát ezzel a rajzolattal ahelyett, hogy felismerné, hogy ettől a rajzolattól független.
K: Mi az evolúció egy terméke vagyunk, és ezért nem fogadom el azt a lehetőséget, hogy alacsonyabb rendűként térjünk vissza, például állatként. Az visszafejlődés lenne, nem pedig evolúció, így van?
M: Igen. Ez evolúció, de ez néha megáll egy időre, és aztán újra fellendül. Mindig felfelé megy, de mi néha lefelé csúszunk. Ha fel akarsz jutni a hegy tetejére, és a lábad megcsúszik, akkor kis időre eleshetsz. De fel fogsz mászni, mert tudod, hogy fel kell jutnod a hegy tetejére, és hogy az milyen nehéz. Ez mindig evolúció. Szóval, ha egy ember állatként viselkedik és nem úgy, mint egy emberi lény, akkor következő életében meg kell tanulnia az állatok leckéjét, mert nem jól viselkedett. Aztán ettől meg fog rémülni, elege lesz belőle, és azt mondja, "Oké, ezt többet ne. Visszatérek az emberi élethez, úgy viselkedem, mint egy ember. Tudni fogom, hogy legközelebb mit kell tennem. "
K: Az ok és okozat törvényét, mint egyetemes törvényt ismerem. Mondanál nekem többet egyéb egyetemes törvényekről? Van több is?
M: Igen, van egy törvény, ami az ok és okozat törvényénél magasabb rendű. Ez a kegyelem törvénye, a megbocsátás törvénye, ami közvetlenül Istentől származik. Az ok és okozat törvényét Isten jelölte ki, hogy szabályozza a világegyetemet, de e fölött vannak magasabb rendű törvények, mint a szeretet, megbocsátás és kegyelem törvényei. Ez az, amit Jézus lehozott nekünk, mikor a fizikai testben volt. És ez az, amit minden nagy mester hoz az embereknek, bárkinek, aki menedékért és segítségért fordul hozzá. Ez a szeretet és kegyelem törvénye.
Ma a legfélelmetesebb, de elkerülhetetlen dologról szeretnék beszélni: a halálról. A születés, öregedés, betegség és halál közül az utolsó az, ami minket a legjobban megrémít. És ez elkerülhetetlen, így van? Arról fogok beszélni, hogy mi történik a legtöbb emberrel, miközben meghal.
Hallottuk, hogy testünk a fém, fa, víz, tűz és föld öt elsődleges alkotóeleméből és lélekből áll. Azt hallottuk, hogy amikor meghalunk, a lélek kilép, eltávozik a fizikai testből, amit az öt elem alkot. Továbbá, hogy az öt fizikai alkotóelem elválik egymástól, tovább nem elegyedik egymással, mert amikor a lélek jelen van, az mágnesként működve tartja össze az öt alkotóelemet. Úgy, mint ahogy a rózsafüzér fonala köti össze egymással a gyöngyöket. Ha eltávolítom a fonalat, a gyöngyök a földre esnek. Ugyanez történik, mikor meghalunk. De mi nem rózsafüzér vagyunk, mert vannak érzéseink. Miért olyan fájdalmas esemény a halál? Mindenekelőtt azért, mert nem akarjuk elhagyni ezt a világot, rokonainkat, barátainkat, férjünket, feleségünket, gyerekeinket, apánkat és anyánkat, stb. Másodsorban, mert félelemmel tölt el minket, hogy nem tudjuk, hogy hová megyünk, miután ezt a világot elhagytuk. Harmadsorban, mert nem készültünk fel, nem tudjuk, mit tegyünk, mikor meghalunk. Egyébként a halál egy nagyon boldog pillanat. Nincs benne semmi, amitől félni kell.
Sokan, sok mindent tanítanak nekünk ezen a világon: a szüleink megtanítanak enni, járni. A tanárok megtanítanak, hogy kell írni és olvasni és sok egyébre. Az orvosok és a bábák megtanítják a leendő anyákat, hogyan szüljenek, például hogyan vigyázzanak magukra, és hogyan lássák gondját a csecsemőnek, hogy a szülés könnyebb legyen, és ne legyen olyan fájdalmas. De senki nem tanítja, mit tegyünk, mikor meghalunk. Semmit nem említenek. Megtanulhatjuk, hogyan szüljünk, és hogyan részesülhetünk nyugdíjellátásban és biztosításban, amikor megöregszünk. Az orvosok gyógyítják a betegségeinket és megtanítják, hogyan kerüljük el a betegséget, vagy hogyan csökkentsük az esélyét. De senki nem beszél a halálról, és ez nem jó. Ezért holnap megtanítom nektek, hogyan kell "meghalni" (a beavatás során).
A test összes működése leáll abban a pillanatban, amikor a lélek elhagyja a fizikai burkát. Csak gondoljatok bele, időnk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy erre a testre figyelünk, és keveset, vagy egyáltalán nem törődünk Valódi Énünkkel, ami a mi örök "Szerelmünk". Ezért kell megkülönböztetnünk az igazi embert az árnyékától.
A világ nem örökkévaló. Még ha meg is tanulunk sok mindent, nem fog sokat segíteni. A nagy tudósoknak is meg kell halniuk, a leghíresebb géniusznak is el kell hagynia ezt a világot, és mindenki üres kézzel fogja ezt megtenni. Ezért hangsúlyozza az összes vallásos szentírás, hogy nem kellene úgy ragaszkodnunk ehhez a világhoz. Miért? Mert, ha csak erre a világra gondolunk, akkor vissza kell ide jönnünk, és ha Istenre gondolunk, akkor a Mennyországba kerülünk. Minden vallás ezt tanítja nekünk, de Istenre gondolni nem könnyű.
Látjátok, jól felkészülünk egy gyerek születésére, de a halálunkra, ami a legfontosabb dolog, arra miért nem? Amikor kisbabánk lesz, sokan jönnek, hogy törődjenek velünk. Ha meghalunk, senki nem lehet velünk, bár ez az a pillanat, amikor a legmélyebb magányt és szenvedést érezzük. A halál fájdalmas élménnyé válik, mert nem vagyunk rá felkészülve.
A testünknek kilenc "ajtaja" van, mint a szemek, fülek, orr, stb. Ezek közül az ajtók közül bármelyiket használhatjuk a test elhagyására, de amikor meghalunk, újra vissza fogunk térni az alacsonyabb birodalmakba. Vegyünk például egy házat. Ha nagy sietségben egy ablakon keresztül távoztok, lehet, hogy tele lesztek zúzódásokkal. Ehelyett inkább a bejárati ajtót kell használnotok. De nem mehetünk ki rajta, ha nincs nyitva. Csak egyetlen ajtó van, amin keresztül a magasabb birodalmakba juthatunk. Ez a fizikai szemeinkkel láthatatlan, csak a nagy mesterek tudják kinyitni. Mivel mi magunk nem tudjuk kinyitni, meg kellene kérnünk valakit, aki már kinyitotta saját ajtaját, és nekünk is megmutatja, hogy hogyan kell. Aztán mindennap gyakoroljuk a kinyitását és becsukását, és azon a napon, mikor eltávozunk, a kijutással nem lesz gondunk.
Beavatás közben megtanítom nektek, hogyan kell meghalni, és ezután mindennap gyakorolnotok kell. Ha nem teszitek, akkor el fogjátok felejteni, mert túlzottan ragaszkodtok, hozzá vagytok szokva ehhez a világhoz. Az összes gondolatotok a férjetek, a feleségetek, a munkátok és a főnökötök körül fog mozogni. Csak pihenjetek le egy kicsit és figyeljétek meg, hogyan jönnek azonnal, hogy megzavarjanak, és aggódásra késztessenek. Ezért mindennap két és fél órát kell félretennünk, hogy gyakoroljuk a "meghalást". Beavatás közben a mester elkísér, és azonnal magával visz magasabb régiókba, nem lesz időtök arra gondolni, hogy mit hagytatok magatok mögött. Amit felemelkedésetek közben látni fogtok, az attól a szinttől függ, amit elértek, mikor meghaltok.
Kérdés: Mester, miért nem emlékszünk előző életeinkre és halálainkra?
Mester: Mert túl sok lenne ezzel megbirkózni, túl nagy teher. Elég tennivalónk van ma, az adókkal, a háborúkkal, a gyerekekkel, az azonnali gondokkal és a karmával. Ha tudnád, hogy korábban ez és ez voltál, nagyon rossz vagy nagyon jó, vagy nagyon nemes egy előző életedben, ez még zavaróbb lenne, és nem tudnál úrrá lenni az ebben az életben utadba kerülő gondokon. Úgyhogy Isten, a természet törvénye, leeresztett egy függönyt. Tudni fogod, amikor ez szükséges. Idővel tudni fogod. És néha meditációban is tudod, ha ez szükséges a fejlődésedhez. Ha nem, akkor nem fogod tudni. Jézus is mondta "Ne aggódjatok a holnap miatt. Elég, ha a mával törődünk." (Máté 6.34) Úgyhogy, ha nem akarunk tudni a holnapról, ami hatással lesz ránk, ami fontos nekünk, mennyivel kevesebbet kellene tudnunk a múltról, ami már elmúlt? Érted?
K: Hogyan illenek bele a halálközeli élmények a filozófiádba?
M: A halálközeli élmények is valódi halálélmények, azzal a különbséggel, hogy még nem szakadt el az úgynevezett ezüstfonal, ami a lelkünket összeköti az úgynevezett fizikai testünkkel. Úgyhogy, nekik valódi halálélményük van. Azok, akik erényesek, és az életben jó a lelkiismeretük, világos fényt fognak látni és sok szép dimenziót. Ez egy igaz történet. Ez ugyanaz, mint amikor meditálsz, az egyetlen különbség, hogy ezt az élményt meghosszabbíthatod vagy tetszésed szerint újra megkaphatod és kiterjesztheted magasabb és magasabb dimenziókra. Úgyhogy a meditáció is egy halálélmény. Ezért mondta Szent Pál: "Naponta meghalok." (Korintus 15.31) Elhagyod a testet, és eltávozol egy magasabb, szépséges szintre, és visszajöhetsz tetszésed szerint, némi gyakorlással, rövid időn belül. Néhány ember ezt beavatáskor azonnal eléri, és aztán örökkön-örökké folytatja.
K: Mi van a karma és halál körforgásán túl?
M: A legnagyobb bölcsesség és a legeslegnagyobb áldás, amit csak valaha is megismerhetünk. Ez a mi igazi Birodalmunk, mert a "vetés és aratás" törvényén túl van a Szeretet Törvénye. Csak szeretet és a mennyei boldogság. És ha áttörünk a karma körforgásán, akkor ebbe a dimenzióba jutunk, ahol nincs élet, nincs halál, nincs karma, csak boldogság, csak elégedettség. Ha csak beszélünk erről, mint most, úgy érzem, hogy valamennyire lealacsonyítjuk, mert az emberi nyelv könnyen félrevezető és nagyon korlátozott. Még a férfi és nő közötti hétköznapi szerelmet is, hogy tudod azt leírni?
K: Mi történik azzal az emberrel, aki öngyilkosságot követ el? Miben tér el ez azoktól, akik természetes halállal halnak meg?
M: Igen. Van egy nagy különbség. A legtöbb ember, aki öngyilkosságot követ el, a tudatosság nagyon alacsony szintjén és mély depresszióban van. A világ nyomása túl sok nekik. Amikor ilyenfajta tudati állapotban halunk meg, akkor ilyenek is maradunk hosszú időre. Ez nem jó a lelkünknek. Amikor nyomott hangulatban vagy, meg akarsz szabadulni a depressziótól. Azonban, mivel megölöd magad, sokáig nyomott hangulatban maradsz.
K: Hogyan kezeljük a halott testet, hamvasszuk el, vagy temessük el?
M: Ez a környezettől függ. A halottnak már van egy másik lakóhelye, úgyhogy a legjobb a testet elhamvasztani és beleszórni a tengerbe, ahová tartozik.
K: Miért kell egy gyereknek meghalni, amikor ő olyan tiszta?
M: Mert már nem kell tovább élnie. Talán a Mennyországba ment. Az még tisztább. Néha van valami dolgunk, amit el kell intéznünk. Például nekem itt csak három vagy négy napig kell maradnom, mert ennyi idő kell, hogy a dolgomat itt be tudjam fejezni. Úgyhogy négy napra jövök. És ha újra jönnöm kell, akkor újra jövök. Néhány léleknek kevés tennivalója van ezen a fizikai világon, ezért idejönnek egy időre, aztán elmennek. Néha a szüleiktől kell elvenniük egy kis karmát, és aztán el kell távozniuk.
K: Ha az az élet célja, hogy emlékezzünk arra, hogy kik vagyunk, mi a halál célja?
M: A test arra teremtődött, hogy csak egy bizonyos ideig tartson. Aztán amikor elhasználódik, egy másik testet kell használnunk, tanulásunkhoz alkalmasabbat.
K: A halál csak a test halála, vagy a léleké is?
M: Nem, a lélek soha nem hal meg. Csak ruhákat cserélünk. Miután két napig ugyanazt a ruhát hordjuk, az piszkos lesz, úgyhogy ki kell mosnunk. Ha nagyon elhasználódnak, eldobod őket és veszel néhány újat. Úgyhogy ez minden . Csak ruhákat cserélünk.
K: Szóval megvan a tudatunk és irányító képességünk még akkor is, amikor a halálunkon vagyunk?
M: Igen, de nem lehet irányító erőnk, amíg meg nem világosodunk, és vissza nem szerezzük nagyságunkat.
K: Megtapasztaltad a halált? Emlékszel egy halálélményedre?
M: Igen, mindennap megtehetem. Meghalok és visszajövök.
K: Én megtehetem?
M: Meg, és megtanítalak rá, hogyan. Azt hiszem Szent Pál volt, aki mondta, "Naponta meghalok." (1. Korintus. 15.31) Amikor szamádiban vagy, akkor néhány órára elvághatod a kötelékeket ezzel a világgal, aztán újra felveszed a kapcsolatot. Visszajössz, mert nincs itt az ideje, hogy elmenj. Újra vissza kell jönnünk, és a munkánkat be kell fejeznünk.
K: Miért akarsz olyan sokszor meghalni?
M: Nem akarok meghalni. Csak meg kell halnom, hogy élhessek.
