Article Index
Van egy jobb élet, egy tökéletesebb élet belül. Ha egyszer tökéletesek vagyunk belül, a külső életünk is tökéletes lesz. Használhatjuk a bölcsességünket és belső erőnket, hogy a munkánkat hatékonyabbá és gyorsabbá tegyük, és hasznosabbá a világ számára. Így valójában, ha bármilyen fontos pozícióba akarunk kerülni, vagy más területen sikeressé válni, akkor szükségünk van a megfelelő erőre, hogy ez dolgozzon nekünk, ne a tudatunk. Az erőnek két szintje van: az első szint, az a tudatosság szintje. A másik magasabb szint: a mindent megbocsátás, a szeretet és a csodák szintje. Csodákon nem az időjárás megváltoztatását értem, de azt is megtehetjük!
Tudósok bebizonyították, hogy az agyunknak csak 5%-át használjuk. Képzeljétek el, ha 100%-át tudnánk használni! Aki az agyának 100%-át tudja használni, az egy Krisztus, egy Buddha, egy Lao-Ce, vagy bárki más, akiről azt hiszitek, hogy ő a legnagyobb elme a világon. Ők azok, akik ismerik a titkos bejáratot az intelligenciánk teljes birodalmához, amit mi Isten Országának nevezünk. Minden bennünk van. Senki sem született ezen Isteni Ország nélkül, ugyanúgy, mint ahogy a hullámok az óceánból születnek. Na most, van-e rá mód, hogy megszerezzük az ellenőrzést intelligenciánk 100%-a felett? Igen, sok módja van, némelyik tovább tart, mint a többi, néhány nehezebb, mint a másik. Néhány ember imádkozik, böjtöl, szerényen él. Ezt olvastuk az ősi bölcs könyvekben, hogy hogyan áldoztak fel az emberek mindent azért, hogy Istent megtalálják. De manapság, ha követjük ezt a szigorú utat, ez túl nehéz, túl időigényes. Nem mehetünk csak úgy a dzsungelbe, magunk mögött hagyva a társadalmat. Az ősi időkben az embereknek kevesebb vágyuk és kisebb kényelmük volt az életben. Manapság a kényelem miatt több kísértésnek vagyunk kitéve. Nekik kevesebb kísértésük és több szabad idejük volt, hogy gyakoroljanak és megtalálják Istent.
Hogyan találjuk meg Istent? Visszatérve az alapelvekhez, ami a tiszta szeretet, a mindent megbocsátás, a teljes együttérzés és a hatalmas bölcsesség. Megbánva korábbi bűneinket, melyeket tudatlanságunkban elkövettünk, és megfogadva, hogy nem követjük el újra őket. Ilyen igaz megbánással Isten fénye ismét sugárzik, és összes korábbi bűnünk megbocsátást nyer. Ez az igazi keresztség: nem vízzel, hanem a Szentlélekkel, a bölcsesség és a logika fényével. Ezért, amikor manapság megkeresztelnek vízzel, nem látunk semmilyen Isteni fényt, nem érezzük, hogy megszabadultunk a bűneinktől, a bölcsesség nem nyílik meg előttünk, és lelkünkben nem támad fel a mély megbánás." 20
Nem olyan nehéz Istent megtalálni, mint pénzt keresni, ezt elmondhatom nektek. Amikor pénzt kerestem, az nagyon nehéz volt, naponta nyolc-tíz órát keményen dolgozni. És még azt is milyen gyorsan elherdáljuk. De ha odafigyelünk, mindenre elég lehet, és egy kicsivel többet tudunk félretenni öregkorunkra. Ha megtaláljuk Isten Országát , az örökké tart. Bármilyen tudást, bölcsességet, boldogságot, örömöt találunk, az mindig a miénk lesz, sohasem pazarolhatjuk el, soha senki sem lophatja el tőlünk.
Mindenkiben megvan a veleszületett mennyország, mert a mennyország bennünk van. Mindenkiben megvan, és mindenki megtalálhatja. Ti is megtalálhatjátok azonnal, és erről biztosíthatlak titeket. Abban a pillanatban, amikor akarjátok, a tiétek lesz, ez ilyen gyors. De ezt a természetet mindennap táplálni kell, csakúgy, mint ahogy a magokat is meg kell öntözni, hogy nőjenek. Megismerhetitek a Buddha természeteteket ma, de Buddhává némi gyakorlás után váltok. Azért, mert olyan sokáig voltunk tudatlanok, hosszú-hosszú időbe telik, mire szokásainkat és a magabiztosság hiányát eltöröljük. Hozzászoktunk, hogy mások mondják meg nekünk, hogy mit kell tennünk, hogy bűnösek vagyunk, stb. Miután megvilágosodunk, a fejünk tisztább lesz, megtapasztaljuk, hogy milyen nagyszerűek vagyunk, magabiztosabbakká válunk. Nap nap után tudni fogjuk a Quan Yin módszert gyakorolva, hogy valóban mi vagyunk Krisztus, Krisztushoz vagy Istenhez hasonlatosak, mert Isten az embert a maga képmására teremtette. Nem arra teremtette az embert, hogy rabszolgává váljon. Mi és Isten ugyanabból az eszenciából vagyunk, az egyetlen különbség, hogy mi ezt megtaláljuk-e, vagy sem. Isten mindenkit egyformának teremtett. Néhányan megtalálták ezt és nagyokká váltak, mint Krisztus, mint Buddha, mások nem találták meg, és életről életre hason csúsztak a sötétben.
Nem áll szándékomban, hogy meggyőzzelek titeket Isten létezéséről. Csak azért vagyok köztetek, hogy összekösselek titeket Istennel, és aztán képesek lesztek hinni nekem. Nem hibáztatom az ateistákat, mert nem látják Istent magukban. Nem mindenki képes hinni bizonyíték nélkül. Azoknak, akik nem hisznek Istenben, felajánlom a lehetőséget, hogy megláthassák Őt az azonnali megvilágosodás által. Hogy felfedezhessétek saját természeteteket, saját Isten-Éneteket.
Tudjátok, azt hiszem el, amit látok. Isten túl elvont, túl megfoghatatlan a számunkra, ha nem hozzák kicsit lejjebb, közelebb a mi megértésünkhöz. Hogyan várhatná el, hogy higgyünk Benne? Ez vak hit. Ezért indultam el, hogy megtaláljam a megvilágosodást, mert nem mondhattam el, csak a Bibliát olvasva, csak a szentírásokat olvasva, hogy hiszek Buddhában, hiszek Istenben. Ó, nem! Bizonyíték kellett. Naponta imádkoztam Istenhez. "Kérlek, ha létezel, mutasd meg az utat, hogy megtalálhassalak, hogy kapcsolatba kerülhessek Veled valahogy. Nyisd ki a szemem, nyisd ki a fülem, hadd lássam, hadd érezzem legalább a Te szeretetedet. Hadd érezzem, hadd tudjam, hogy így vagy úgy, de törődsz velünk." Így hát a megvilágosodás után, a beavatás után mindennap érezni fogjátok, hogy Isten törődik veletek. Ez valóban így van, minden módon, minden helyzetben, legyen szó kis dolgokról vagy nagyokról. Isten valóban törődik velünk és szeret minket, elsimítja a dolgainkat. Segít a baleseteknél, a betegségben. Segít a rossz napjainkon, segít minden módon. Akkor tudhatjátok, hogy Isten valóban létezik. Érezni fogjátok az ellenállhatatlan szeretet erejét, ami titeket véd és szeret. Ez Isten. Ezért mondják az emberek, hogy Isten a szeretet.
Csak feljebb kell mennünk egy magasabb és dicsőséges világba, hogy közel legyünk a mi Mindenható Istenünkhöz. A szeretet és megbocsátás óceánja az, amit mi Istennek hívunk. Ő nem egy lény, habár néha lényként megjelenítheti magát, hogy közelről érezhessük, hogy megtapinthassuk, hogy kommunikálhassunk Vele. Különben Ő csak a szeretet és a megbocsátás, az áldás és az együttérzés óceánja. Minden , ami jó és örömteli, az mind Isten. Mi magunk e pillanatban, beavatás nélkül is, anélkül, hogy ismernénk belső bölcsességünket, a velünk született mennyei erőt, még így is Isten vagyunk.
Amikor csak kimutatjátok szereteteteket a szomszéd felé, gyerekeitek felé, barátaitok felé, rokonaitok felé vagy bárki felé, aki erre rászorul, mindig Istent jelenítitek meg. Értitek? Így hát minél inkább kimutatjuk ezt az együttérzést, szeretetet, megbocsátást és bölcsességet, annál közelebb vagyunk Istenhez. De Isten ebben az értelemben túl korlátozott. Egy adott időben csak néhány emberen tudunk segíteni. Isten végső fokon az egész világot segítheti. Szóval, ez az a cél, aminek az eléréséért küzdünk. Ez az, amit Buddha és Jézus elértek.
Amikor Buddha élt, mesélt egy történetet négy vak emberről, akik megérintettek egy elefántot és ennek alapján írták le. Aki a fülét fogta meg, azt mondta: "Jé, az elefánt olyan, mint egy legyező, egy nagy legyező." Egy másik, aki a lábait fogta meg, azt mondta: "Az elefánt olyan, mint egy ház tartóoszlopa." Az, aki az orrát fogta meg, azt mondta: "Az elefánt olyan, mint a kerti locsoló- cső." Amelyik a farkát fogta meg, azt mondta: "Az elefánt olyan, mint a seprűnyél." (nevetés) Így látjuk mi Istent. Ez az, ahogy az átlagemberek látják Istent és ez az, ahogy a különböző szinteken levő gyakorlók látják Istent. Ezért mondják, hogy Isten benned van, Buddha a tudatodban van. Ez a jelentése.
A világegyetemben minden dolog energiákból képződött. Mi ezt teremtő erőnek hívjuk, de hívhatnánk a Teremtőnek is, mert az energiák a világegyetem összes irányába szétszóródtak, és különböző világokká és lényekké váltak. Na most, ezek a lények elértek egy egyedi gondolkodási állapotot, vagy tudatszintet és az egymás közti kölcsönhatásaiktól függően egy további energiafajtát fognak létrehozni. Ezt mi két kategóriába soroljuk. Az elsőt hívhatjuk pozitív energiának, Isteni természetnek, mennyei erőnek, vagy Buddha természetnek. A második kategóriát hívhatjuk negatív természetnek, gonosz vagy sötét erőnek, vagy a jóság ellentétének.
Na most, a jóság és a pozitív energia a negatív energiákkal egymás mellett léteznek. Amikor egy lény, legyen az angyal vagy földi ember, létrehoz jóságot, toleranciát, szeretetet, együttérzést vagy együttműködik egy másikkal, akkor ezeket az energiákat jóként, Isteni erőként vagy pozitív erőként minősíthetjük. Minél több lény hozza létre ezt a fajta jóságot, annál több pozitív erő lesz a világunk légkörében. Bármikor, amikor mi vagy egyéb lények gyűlöletet, rossz gondolatokat vagy bármilyen negatív hajlamot, tettet vagy beszédet hozunk létre, ezzel hozzájárulunk a légkör negatív tárházához. Ezt hívjuk gonosznak. És ez az erő további gyűlöletet, további háborúkat, további diszharmóniát eredményez a világunkban vagy bármely világban, amelyben ezek az emberek történetesen léteznek.
Olyan ez, mint az elektromosság. Van két pólusa, egy negatív és egy pozitív, és amikor a plusz és mínusz találkozik, az erőt hoz létre. De valójában az elektromosság se nem negatív, se nem pozitív. Pozitivitás és negativitás nélkül viszont nincs elektromosság. Szóval ugyanígy van ez minden dologgal. Isten se nem jó, se nem rossz. Ő csak az elfogulatlanság és szeretet óceánja. Nem ismer gyűlöletet, piszkosságot, rosszat vagy bűnt, nem különbözteti meg a rosszat és a jót, a szépet és a csúnyát. Így hát Őt a Szeretet és Megbocsátás Óceánjának hívjuk.
Kérdés: Amikor Istent leírod, a hímnemű Ő (angolul "He") szót használod. Isten hímnemű, nőnemű, mindegyik, vagy egyik se?
Mester: Mindegyik. Egyik se. Oké, akkor a "She"-t (angol nőnemű Ő) fogom használni. Mert ha a "She"-t használom, talán akkor is ellenzed. Ősidők óta Istenre mindig, mint hímneműre hivatkoztunk, és most ki vagy Te, hogy azt mondod, hogy Isten nőnemű! Csak a Te saját szokásaidhoz és Istenről alkotott felfogásodhoz alkalmazkodom. Nem merek túl nagy forradalmat csinálni. Attól tartok, hogy netán megszidsz, hogy megváltoztatom Isten nemét!
K: Micsoda Isten? Van alakja? Vagy úgy néz ki, mint Isten a festményeken, amiket láthatunk?
M: Mint Michelangelo Istene? Nem, az az ő Istene, az Michelangelo Istene. Látni akarod, hogy néz ki Isten? Ki az, aki ezt kérdezte? Kérem, emelje fel a kezét! Azonnal megmutatom neked. Te? Nézz magad mögé, a szomszédodra előtted, a jobb oldaladon, a bal oldaladon. Ez az, ahogy Isten kinéz. Rendben? Elégedett vagy? Isten mondta, "Teremté pedig az Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára" (Mózes 1.26), úgyhogy ha meg akarod Istent találni, nézz a szomszédaidra. Mindegyikünkben Isten lakozik belül. Csak nézzetek keresztül a fizikai falon, és akkor megtaláljátok Istent magatokban és egymásban. Úgyhogy kezeljétek egymást Istenként, és akkor meglátjátok, hogy napról napra mennyire más lesz az életetek.
K: Hogyan mutathatom ki az Isten-fényemet?
M: Csak akkor tudod ezt kimutatni, ha az neked megvan. Úgyhogy először szerezd meg Isten fényét. A beavatás után, akkor ki tudod mutatni. Nem mutathatjuk meg a pénzünket, ha nem tudjuk, hogy hol van, igaz? Még ha meg is van, tudnunk kell, hogy hol, ha meg akarjuk mutatni az embereknek. Tehát, még ha meg is van benned Isteszfénye, először meg kell ismerned, először kapcsolatba kell vele kerülnöd, és aztán megmutathatod az embereknek. Én megmutathatom neked a fényt, mert nekem megvan. Én birtokában vagyok a fénynek. Tudom, hogy nekem megvan. Neked is megvan, de te nem tudod. Ez a különbség közöttünk.
A megvilágosodás az a folyamat, amikor megismerjük azt, ami nagyobb az életnél, nagyobb azoknál a dolgoknál, amiket a fizikai szemeinkkel láthatunk, vagy a fizikai érzékszerveinkkel tapinthatunk. Ez az a pillanat, amikortól felismerjük, hogy van valami, ami nagyobb ezeknél. Felismerjük az egész világegyetem igazi kormányzóját, ami megvan bennünk is.
A megvilágosodás belső felébredést jelent. Rájöttök, hogy van egy olyan erőtök, ami sokkal nagyobb annál, mint amit naponta használtok. Általában az egónk utasításait követjük, de megvilágosodás után Isten akaratát fogjuk követni. Kapcsolatban állunk Vele, és felismerjük igazi értékünket. De ugyanakkor nagyon szerényekké válunk. Minél többet megtudunk magunkról, annál szerényebbekké. Tudjuk, hogy van a világegyetemben egy nagyobb erő, és ez nem a mi emberi értelmünkhöz szól, nem azért van, hogy vitatkozzunk róla és megpróbáljuk felfogni. Így hát szerényekké és aztán nagyon erősekké válunk, mert egy magasabb erő van bennünk, amit használunk mindennap, a mások javára. Ahogy rákapcsolódunk a bennünk levő pozitív erő megfelelő forrására, amit a keresztény nyelvezet a "benned lakozó léleknek" vagy Mindenható Istennek nevez, ezzel megnyitjuk ezt a forrást, ami azelőtt zárva volt. Amint ez a forrás megnyílik, hatalmasakká válunk, mint Krisztus, mint Buddha. Sok embert segíthetünk ezzel a velünk született Isteni erővel, és aztán szerényebbekké válunk, mert mindenkiben meglátjuk ugyanezt az erőt, úgyhogy mindenkit, mint élő Istent tisztelünk.
A megvilágosodás egy ajándék Istentől, és nem az erényes vagy jótékony tettek eredménye. Mi mind megvilágosodhatunk, és szabaddá válhatunk. Ha nem, miért küldte volna Isten Jézust, Buddhát vagy Moha medet, ha olyan menthetetlenek lennénk, ha azt csak az erényes lelkek érhetnék el? És nem tudom, hogy ki is erényes valójában, mert " Minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője". Nem vagyunk mi olyan bűnösök. Ez csak egy illúzió, és miután ezt megértetted, tudni fogod, hogy sem erény, sem bűn nem létezik. De nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy erre ráébredjünk. A Quan Yin módszer egy olyan ingyenes eljárást ajánl nektek, amivel újra felfedezhetitek eredeti tisztaságotokat és nemes örökségeteket.
Amikor átéltem a nagy felébredést, láttam, hogy minden lényben benne vagyok, és bármi is volt az, élveztem az adott helyzetet. Legyen az egy pillangó, egy madár vagy egy angyal, egy kő vagy egy fa, minden úgy volt tökéletes, ahogy volt. Nehéz ezt szavakkal elmagyarázni, de végül is mindegyikünk el fogja érni ezt a fajta megértést, ha vágyunk rá. Aztán tudni fogjuk magunktól. Számunkra ez az egyetlen mód arra, hogy véget vessünk az illúziónknak, és az ebbe a múlandó létezésbe vetett hitünknek. Amikor átértékeljük saját emberi felfogásunkat, minden másképp néz ki. Amikor, azonban egy magasabb tudatállapotban vagyunk, minden boldogabb, könnyedebb és pozitívabb.
Csak amikor valóban megvilágosodtunk, csak akkor tudunk élvezni bármit is. Bármi is jön, élvezni tudjuk. Amikor jó dolgok jönnek, elfogadjuk őket, mint Isten ajándékát, teljes szívvel, minden bűntudat vagy fenntartás nélkül, a szívünkben vagy gondolkodásunkban lévő bármiféle akadály nélkül. Mert a megvilágosodott ember természete nagyon szabad, nagyon gondtalan, sokkal könnyedebb, olyan, mint egy gyereké. Ha valami jót adsz neki, elfogadja, nem fogja azt gondolni, hogy be akarod csapni, vagy hogy megérdemli-e vagy sem. Egyszerűen csak elfogadja. És amikor a körülmények nem engedik, hogy kényelmesen, vagy bőségben éljünk, mi akkor is, úgy is, boldogan folytatjuk, nem vágyunk az anyagi világban nagyságra. De ez nem azt jelenti, hogy nem igyekszünk a társadalomért dolgozni, vagy hogy nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy mint a világ polgára kötelességeinket teljesítsük. Mindent megteszünk ugyanúgy, sőt még hatékonyabban, szolgálatkészen részt vállalunk a világ dolgaiból. A különbség az, hogy anélkül tesszük, hogy jutalomra vagy dicséretre vágynánk. Ha kudarcot vallunk, vagy az emberek félreértik a jó szándékunkat, még azt is elviseljük, nem fogunk fájdalmat érezni a szívünkben.
Három módon válhatunk szabaddá. Beszéltem az odaadás azon módjáról, ami a legkönnyebb. Csak hisztek egy szentben és imádkoztok hozzá áldásért és megszabadításért, és amikor elhagyjátok ezt a világot, megszabadultok. A második, hogy beavatást nyertek egy mester által, és magatok is mesterré váltok. Ez persze ideálisabb, mert akkor megmenthetitek a családotokat és más lényeket is, nem csak magatokat. Ez nemesebb és ez az, amit Isten, vagy a mester akar tőlünk. Amikor egy személy mesterré válik, a mennytől a pokolig számos lényt menthet meg. Bármilyen lényt megmenthet, és bármiféle síkon mozoghat. A megszabadulás harmadik módja, ha egy beavatott ember rokonai vagy barátai vagytok, még akkor is, ha már meghaltatok. Ha meghaltatok, már a pokolban vagytok, és tegyük fel, hogy az ükunokátokat beavatja egy nagy mester, akkor azonnal szabadok lennétek, és a mennybe mennétek. Ha egy beavatott személynek vagyunk a barátai, akkor is segítséget kapunk a mestertől.
Ez a megszabadulás három módja. Természetesen én az önfegyelem módját hangsúlyozom, mert ha egyszer beavatottak vagyunk és elindulunk az önfegyelem útján a megvilágosodás felé, akkor sok-sok nemzedékünk (múlt, jelen és jövő) szintén megszabadul. Azért, mert ezek a nemzedékek és rokonok kötődnek hozzánk a "karma törvényén" keresztül. Ami más szóval adok-kapok, ok és okozat - és folytatódik sok életen és sok nemzedéken keresztül.
Kérdés: Ha a lélek egyszer felébred, utána aktívan éber marad?
Mester: Igen, mindig. A test aludni fog, a tudat néha bele fog gabalyodni egyéb célokba, de ezt a lélek soha nem teszi meg ismét. Ha egyszer felébredt, mindig ébren marad. De még akkor is kell az együttműködő tudat, a test, és az érzelmek, hogy a legjobban dolgozzunk a lélek irányító erejével a világ nagyobb hasznára. Ezért a beavatás után, még akkor is, ha megízleltük a megvilágosodást és ismerjük önmagunkat, mi még mindig folytatjuk a gyakorlást, azért, hogy a tudatot hozzászoktassuk a lélek megvilágosodott módjához, és azért, hogy ne süllyedjen le újra a fizikai szintre, a dolgok intézésének megszokott módjához és a belérögzült elképzelésekhez.
Azonnali megvilágosodás azt jelenti, hogy megvilágosodni abban a pillanatban. Abban a pillanatban, amikor leültök, hogy szembenézzetek a magatokban levő Legfelsőbb Mesterrel. Ez az igazi Én. Ez az Én igazán hozzátok tartozik és már megvolt, mielőtt megszülettetek, mielőtt elmerültetek a kapzsiságban, gyűlöletben és kéjvágyban. Ez az Én a valódi Legfelsőbb Mesteretek. Amikor ide leereszkedtek, ki kellene nyitnotok a tudatotokat és hallgatnotok arra, amit Ő tanít, akkor azonnal megvilágosodnátok. Ezért nincs szükség arra, hogy ezt leírjuk és utasításokra sem.
Nem könnyű ezeket az elvont gondolatokat egyszerű és hétköznapi szavakkal érthetővé tenni. De amikor megértjük, hogy ez mélyen bennünk van, hogy ez részünk, akkor nagyon könnyűnek és emelkedettnek érezzük magunkat. De ez csak egy, az intellektuális megvilágosodások közül. A zen meditációban olykor ezt hirtelen vagy azonnali megvilágosodásnak nevezik, mert a tanárnak akár egy szava is elég ahhoz, hogy bizonyos fokig, esetleg nagyobb részben, vagy teljesen felszabadítson.
De akkor miért kell mégis meditálnunk megvilágosodás után, vagy miután már megértettük, amit a mester vagy tanár akart mondani? Azért, mert túl sok szokásunk van, és túl sokat tudunk, és mert egy alkalom nem elég arra, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy megvilágosodtunk. Talán másnap elfelejtjük. Úgyhogy ismételnünk kell a megvilágosodásnak ezeket a tapasztalatait, amíg a tudatunk elfogadja. Nem elég az Énnek felismernie önmagát, mert az Én egyébként is mindig ismerte az Ént. Mivel mi ezen a világon vagyunk, mindent a tudat eszközével kell cselekednünk, ami egy számítógép. Ez az eszköz az, amit ezen a világon a munkához használnunk kell, azért, hogy a szeretet áldását és erejét hozzuk el ebbe a zűrzavaros környezetbe, és jobbá tegyük a világot jövendő gyermekeink számára.
Kérdés: Az ókori Egyiptomban a beavatási időszakok minimum 7 évig tartottak. Általában a beavatást egy elég hosszú folyamatnak tartják, melynek révén valaki eléri a megvilágosodást. Úgy tűnik, modern életünkhöz illik az a mondás, hogy: "Megvilágosodhatsz most!" Kíváncsi vagyok, hogyan van ez?
Mester: A régi időkben még egy mestert találni sem volt könnyű. És ha találtál is egyet, az próbára tett téged hosszú éveken keresztül, úgy mint Milarepát Tibetben. Négy évig tették próbára, sok szidással és néha veréssel. De ma, ha ezt teszed, a mestert börtönbe csukják! (nevetés) Ma már ez nem megengedett, azonkívül a világunk nagyon gyors és fejlett életmódja mellett egyszerűen nem ragaszkodhatunk a tanítványok próbára tételének ehhez a módjához. Ma rá kell hangolódnunk a társadalom modern tempójára. Persze ez több gondot okoz a tanárnak, mert nincs ideje arra, hogy a tanítványnak alapot adjon, megszereztesse vele azt, ami nagyon értékes. De mi a véleményetek arról, ha egy mester ezt teszi? Mennyi idő telik el, mire a tanítvány megvilágosodik? Ez sok időbe telik. Látod, a megvilágosodás nagyon gyors, de a hét éves folyamat az a tanítvány próbatétele és erkölcsi fegyelmének megalapozása. Ez is nagyon jó, de emiatt a régi időkben nem volt sok megvilágosodott ember. Tudatlanságukban keresztre feszítették Jézust, mert nem sokan tudták, hogy mi az a megvilágosodás és mi a meditációs gyakorlat. Ez akkoriban olyan új és furcsa volt. Ezért ma sok mester a saját idejét és javait is feláldozva, nagy erőfeszítés árán, lehetővé teszi az átlagember számára is, hogy tanítványként, gyorsan kapjon erkölcsi értékrendet és nagyon magas szintű megvilágosodást. Ez egy másik kor, és a megvilágosodás még nem azt jelenti, hogy teljesen megvilágosodtál. Megízleled a megvilágosodást, és ez arra bátorít, hogy tovább menj. A régi időkben nem ezt tették a mesterek. Hagyták volna, hogy először dolgozz, és igazán szenvedj érte, és azután azt jobban értékelnéd.
K: Azt mondják, hogy a megvilágosodott lélek nem gondolkodik vagy cselekszik, csak megfigyelő, aki nem hoz döntéseket. Hogyan élhetünk ezen a világon cselekvés vagy választás nélkül? Azt is mondják, hogy cselekedni annyi, mint megzavarni a természet rendjét, és hogy a természet ellensúlyozza ezt az egyensúlyából kimozdult helyzetet, bizonyos ellenállást hoz létre. Egyetért ezzel?
M: Nos, először meg kell világosodnod, és aztán tudni fogod, hogy mi történik. Cselekedni cselekvés nélkül nem azt jelenti, hogy élettelen, tudattalan, lélek nélküli vagy, hanem egyszerűen azt, hogy mindent természetesen csinálsz. Igaz, hogy nem kell döntéseket hoznod: csak Isten akarata szerint cselekszel, és pontosan tudod, mit kell tenned. Még ha kívülről úgy is tűnik, hogy ugyanúgy cselekszel, mint bárki más, nem ez a helyzet, mert Isten határozza meg minden tettedet. Nincs tovább felelősséged, és mindig a legjobban cselekszel. De ez nem azt jelenti, hogy bárki, aki gondolkodás nélkül cselekszik, az Isten akaratát teljesíti, mert ő nem tudja Isten akaratát. Megvilágosodás után ismerjük az eredeti Tervet, és aszerint cselekszünk. Mielőtt megvilágosodnánk, csak megzavarjuk az Isteni Tervet, azáltal, hogy megpróbáljuk ráerőltetni a saját akaratunkat.
K: Hány szintje van a tudatosságnak, és honnan tudhatod, hogy melyiken vagy?
M: Mielőtt az igazság legmagasabb szintjét elérjük, a tudatosság öt szintjén kell keresztülmennünk. Megtudhatjuk, hogy melyiken vagyunk, felismerve a fényt, a fény erősségét, amit belül látunk és a belső látványból, a mennyei lakóhelyből, amit felismerhetünk. A felismerésnek van egy másik módja is, a hangon keresztül. A tudatosság minden szintje más frekvenciával rezeg, és tudjuk, hogy milyen hang melyik szintnek felel meg, többé-kevésbé ismerhetjük saját eredményünket. Egy bizonyos idő múlva szakértővé válsz, és azonnal tudni fogod valakinek a szintjét. Belső eredményünket lemérhetjük saját kifelé irányuló cselekedeteinken; például szeretetteljesebbekké válunk, toleránsabbakká, elhivatottabbakká az emberiség egésze iránt.
A mi világunkon túl sok másféle világ van. Minden szint önmagában egy világ, és a felfogásunk szintjét tükrözi. Mint amikor egyetemre megyünk. Ahogy haladunk előre az egyetemen, minden egyes szint azt mutatja meg, hogy mennyivel többet értettünk meg az egyetemi tananyagból, és aztán lassan megyünk, a diploma felé. Az asztrális világban sok úgynevezett csodát fogunk látni. Meg tudjuk gyógyítani a beteget. Néha olyan dolgokat látunk, amit mások nem. Legalább hatféle csodatévő erővel rendelkezünk. Messzebbre látunk a szokványos határoknál, messzebbre hallunk, nem korlátoz minket a tér. A távolság számunkra nem jelent különbséget. Ez az, amit mi mennyei szemeknek és mennyei füleknek hívunk. Átlátunk az emberek gondolatain, hogy mi van a tudatukban, stb. Ezek azok az erők, amiket néha megszerzünk, amikor elérjük Isten Országának első szintjét.
Ha kicsit túlléptünk ezen a szinten oda, amit csupán az egyszerűség kedvéért a második világnak nevezünk, akkor talán sokkal több képességgel fogunk rendelkezni, mint az elsőn, beleértve a csodákat is. De a legmeglepőbb, amit a második szinten elérhetünk, az az ékesszóló beszéd és vitakészség. Úgy tűnik, hogy senki nem képes sarokba szorítani azt az embert, aki elérte a második szintet, mert ékesszólásának óriási az ereje, és értelme a csúcson van.
A legtöbb ember, közönséges tudattal és egyszerű IQ-val nem érhet fel ehhez az emberhez, mert az ő IQ-ja nagyon magas fokot ért el. Nem csak a fizikai agy az, ami jobban fejlett, hanem a misztikus erő is, a mennyei erő, a bölcsesség, ami örökletesen bennünk van. Most ez elkezd kinyílni. Indiában az emberek ezt a szintet hívják "Buddhi-nak", ami értelmi szintet jelent. Amikor eléred a "Buddhi-t", Buddhává válsz. Ez az, ahonnan a Buddha szó származik. A Buddha pontosan ez. De nincs vége. Ennél több is van. A legtöbb ember a megvilágosodott személyt hívja Buddhának. Ha ő nem ismeri a második szinten túl lévő dolgokat, akkor valószínűleg nagyon büszke lehet erre. Igen, azt gondolva, hogy ő egy élő Buddha, akit a tanítványai nagyon büszkén hívnak Buddhának. Ha ő csak a második szintet éri el, ahol bármely, általa választott ember múltját, jelenét és jövőjét megláthatja, és ahol abszolút ékesszóló beszéddel rendelkezik, akkor ez még nem Isten Országának a vége.
Minden úgynevezett csoda megtörténhet velünk, akár akarjuk, akár nem, mert az értelmünk épp csak kinyílt és tudja már, hogy hogyan lépjen kapcsolatba a gyógyítás magasabb forrásával és hogyan rendezzen el mindent úgy, hogy az életünk simábbá és jobbá váljon.
Az úgynevezett harmadik szint egy magasabb lépcsőfok. Aki a harmadik világba megy, annak minden adósságtól mentesnek kell lennie legalább ezzel a világgal szemben! Ha tartozunk valamivel e fizikai világ királyának, akkor nem mehetünk fel. Épp úgy, mint amikor egy nemzet szerint bűnös vagy és a papírjaid nincsenek rendben, akkor nem tudsz átmenni a határon egy másik országba. Tehát ez a világi adósság sok mindent foglal magában, amit a múltban vagy a jelenben követtünk el, vagy fizikai életünk elkövetkező napjaiban fogunk elkövetni. Mindezt, amit karmának nevezünk, rendeznünk kell.
Most tegyük fel, hogy túljutottatok a harmadik világon. Mi jön ezután? Persze a következő magasabb szintre, a negyedikre mentek. A negyedik világ már teljesen különleges. A nyelvet egyszerűen nem használhatjuk arra, hogy az átlagember számára leírjuk vele mindezeket a dolgokat, attól tartva, hogy megsértjük vele ennek a világnak az Urát. Mert ez a világ nagyon gyönyörű, bár néhány részén nagyon sötét, sötétebb, mint New York egy éjszakai áramszünetkor. Ez a világ, mielőtt a fényt eléritek, sötétebb a New York-i éjszakánál. Ez egyfajta tiltott város. Mielőtt elérjük Isten tudását, itt megállítanak minket. De egy mesterrel, egy tapasztalt mesterrel keresztüljuthatunk. Különben nem tudjuk megtalálni az utat az ilyen típusú világban.
Mikor elérünk különböző szinteket, vagy létezési síkokat az életünkben, nem csak lelki változásokat tapasztalunk, minden mással együtt, hanem fizikai és értelmi változásokat is. Más módon tekintünk az életre, másképp járunk, másképp dolgozunk. Még mindennapi munkánk is más értelmet nyer, és megértjük, hogy miért dolgozunk így, miért kell ezt a munkát végeznünk, vagy miért kellene ezt megváltoztatnunk. Megértjük életünk célját, így már nem érezzük magunkat továbbra is olyan nyugtalannak és zaklatottnak. Nagyon kiegyensúlyozottan, türelmesen várjuk, hogy a küldetésünk a Földön befejeződjön, mert tudjuk, hogy legközelebb hová megyünk. Ezt már életünk során megtudjuk.
Így hát aztán egy magasabb szintre juttok. A negyedik után, az azt követő magasabb szintre. A Mesterek házába, ami az ötödik szint. Az összes mester innen jött. Habár a szintjük az ötödiknél magasabb, ezen a szinten maradnak. Ez a mesterek lakóhelye. Ezen túl Istennek sok aspektusa van, melyeket nehéz megérteni. Az ötödik után bárhová mehettek, ahova csak akartok.
Még sok szint van felfelé, de kényelmesebb, nyugalmasabb itt maradni. Feljebb túl erős... Oda tudtok menni egy időre, de lehet, hogy nem szeretnétek ott megpihenni.
Istennek sok aspektusa van, amit nem tudunk elképzelni. Mindig azt képzeljük, hogy minél magasabbra megyünk, annál szeretetteljesebb. De a szeretetnek különböző fajtái vannak. Van kegyetlen szeretet, erős szeretet, enyhe szeretet, semleges szeretet. Tehát, attól függően, hogy mennyit tudunk elviselni, Isten az isteni szeretetet eltérő mértékben adja majd nekünk. De néha ez erős, úgy érezzük, hogy széttép bennünket.
