Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Article Index

<<Tartalomjegyzék

 

El vagyunk választva Istentől, mert túl elfoglaltak vagyunk. Ha valaki beszél hozzátok, és a telefon csak egyre csörög, és ti el vagytok foglalva a főzéssel vagy azzal, hogy másokkal beszélgettek, akkor senki nem tud veletek kapcsolatba lépni. Ugyanez történik Istennel. Ő mindennap hív, de nincs időnk Rá, nem vesszük fel a kagylót, ha Ő hív. Ez az, ahogy az elkülönülés megtörténik. Most, ha újra eggyé akartok válni Istennel, akkor ez időbe telik. Adjátok Neki a napotok egy tizedét, hogy kapcsolatba lépjetek Vele, és biztos, hogy ezt az elkülönülést nem fogjátok tovább érezni. De tudjátok, mi soha nem vagyunk elválasztva. Isten mindannyiunkban ott van. Csak az a helyzet, hogy túl elfoglaltak vagyunk, elvakítjuk magunkat a világi kötelezettségekkel, így nem tudjuk, hogy hol van Isten. Ugyanúgy, mint amikor rajtunk van a szemüvegünk, és közben mindenhol keressük. Sok mindent elfelejtünk, ha túl elfoglaltak vagyunk. Én újra egyesíteni tudlak titeket saját Isteni természetetekkel, úgyhogy nem azt kell kérdeznünk, hogy miért, hanem inkább azt, hogy hogyan.

Ami minket kötötté és "nem-szabaddá" tesz, az a hajlam arra, hogy ragaszkodunk ahhoz a tudás vagy szokáshalmazhoz, amit Én-nek hívunk, és elfelejtünk arra figyelni, amire igazán szükségünk van.

Minél jobban azonosítjuk magunkat az anyagi tudással és tulajdonnal, annál kevésbé tudjuk, milyen nagyszerűek vagyunk. A nagy intellektuális tudással rendelkezők némelyike nehezebbnek találja a meditálást, és a magasabb bölcsesség elérését, mint a kevésbé tanultak. Azért, mert nekik több mosnivalójuk, több kibogoznivalójuk van. Épp úgy, mint egy házban, ha túl sok holmi van benne, tovább tart azt kitakarítani, hogy behozhassátok az új bútort. Ha csak néhány holmitok van, akkor gyorsabb.

Azt kérdezhetnétek, hogy ha Isten Országából jövünk, akkor miért hagytuk volna el azt azért, hogy ilyen boldogtalanok legyünk? Mi valóban a mindenható világegyetemből jövünk, de elfelejtettük, miután alászálltunk. Miért? Mert különböző ruhákat viselünk, és minél lejjebb ereszkedünk, annál sűrűbbekké válnak, és már nem tudunk körülnézni. Ha elhatározzátok például, hogy lemerültök a mély tengerbe, búvárruhát kell viselnetek, búvármaszkot, vinnetek kell magatokkal oxigénpalackot, uszonyokat, stb., és végül úgy néztek ki, mint egy béka, és képtelenek lesztek felismerni magatokat. Ahogy mélyebb szintekre ereszkedünk, egyre nehezebb és nehezebb ruhákat és készülékeket veszünk fel, úgyhogy teljesen elfelejtjük a könnyedséget, amit élvezni szoktunk. Minél lejjebb megyünk, annál sűrűbb közegbe érünk. Így egyre nehezebb más megvilágításban látnunk a dolgokat.

Hasonlóan, mint amikor lejöttünk ide, magunkra kellett öltenünk szemeket, füleket, szájat, húsból készült öltözékeket, mindenféle dolgokat, amikre nem volt szükségünk, míg odafent voltunk. Ha hatvan ,évig mindennap viselitek, hozzászoktok, azonosítjátok magatokat ezekkel a külső ruhákkal. Minél mélyebbre mentek, annál több felszerelésre van szükségetek, és annál nehezebb látni a környezetet. Nincs több napfény, csak sötétség, úgyhogy mesterséges fényre van szükségünk. Hasonlóképpen, mikor a létezés tengerébe lemerülünk, Isten fényét nem látjuk többé.

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok