Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Article Index

<<Tartalomjegyzék

 

Nem tartozom sem a buddhizmushoz sem a katolicizmushoz, az igazsághoz tartozom, és az igazságot hirdetem. Nevezhetitek ezt buddhizmusnak, katolicizmusnak, taoizmusnak vagy aminek csak tetszik, én mindegyiket szívesen fogadom. Sok mesternek vannak gondjai a vallási előítéletekkel folytatott küzdelemben. Nekem egy sincs. Azt mondom nektek, hogy az összes vallás jó. Az összes vallásos mester jó, az Igazságot mondják, és ahhoz vezetnek el titeket. Ragaszkodjatok a vallásotokhoz, és legyen hitetek saját vallási mesteretekben. Ha történetesen találtok egy vallási mestert itt a jelenben, saját vallásotokban, akkor szerencsések vagytok. Ha nem, akkor keressetek más vallásokban, hogy van-e ott elérhető élő mester. De közben őrizzétek meg hiteteket jelenlegi vallásotokban, ne váltsatok át annak a mesternek a vallására. Mert az összes vallás Istentől származik, és az összes vallási vezető is Istentől származik, hogy üzenetüket különböző helyeken és időben átadják. Az összes megvilágosodott lény, legyen akár katolikus, buddhista, vagy más valláshoz tartozó, mind ugyanazt fedezte fel, ugyanazt a bölcsességet, ugyanazt az eksztázist. Én is megtaláltam ugyanezt a világegyetemet, ami valójában inkább a tudatnak, a tudatosságnak, az intelligenciának és a magasabb megértésnek egy állapota.
A buddhizmus olyan, mint a katolicizmus. Úgy gondolom, hogy a tanítások nem különböznek. Amikor összehasonlítjátok a keresztények tízparancsolatát a buddhista parancsolatokkal, az ugyanaz: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne igyál alkoholt, vagy ne szedj kábítószereket, ne vedd el más feleségét vagy férjét. És a tanítások maradékai csak részletek és magyarázatok, vagy történelmi események, amiket a tanítványok jegyeztek fel, mikor mesterük még élt. A Bibliában például sokszor említenek háborúkat, egymással küzdő törzseket. Ez nem tartozik a tanításhoz, de mivel akkor történtek, mikor a mester élt, leírták őket.

Jézus egy ember volt, de Krisztus az egy erő. Ez az erő átadható bármikor, bárhol, bárkin keresztül, aki erre alkalmas. Ugyanúgy, mint az elektromosság, bármely vezetéken átjuthat, ha a vezeték jó állapotban van, és van egy konnektor. Látjátok, Jézus Krisztus a Buddhát, és a Buddha Krisztust jelenti. Krisztus egy héber szó a Buddhára, és a Buddha, egy szanszkrit szó a Krisztusra. Ehhez mit szóltok? Az emberek soha nem fordították le ezeket a kifejezéseket a saját nyelvükre, csak az eredeti nyelvet használták, és emiatt harcoltak. Mindig gond van ezzel, mert az emberi nyelv alkalmatlan erre.

Az elején az összes szentírás tiszta életvitelre buzdítja az embereket. "Ne ölj. Szeresd felebarátodat és ellenségedet, ne lopj..." (Máté 19.18). A keresztény parancsolatok, a mohamedán, a szikh, a hindu és a buddhista parancsolatok, mind ugyanazok. Legyünk jó emberek, szeressük egymást, és tisztítsuk belső énünket. Na most, a külső erényeket mi mind tudjuk, és legtöbbünk be tudja tartani a szentírások parancsolatait. De mi a helyzet a belső tisztítással és belső felismerésekkel, amiket említenek? Hogyan hallhatjuk meg Istent a saját lényünkkel anélkül, hogy valaki egy másodkézből származó történetet mondana nekünk? Ezek fontosabb kérdések, mint csupán az erényes viselkedésünk. Persze az erényes élet nagy segítség, és nélkülözhetetlenül fontos annak, aki arra törekszik, hogy eggyé váljon Istennel, hogy visszajusson a Tao-hoz, vagy Buddhává váljon. Ezek mind ugyanazt jelentik: eggyé válni az összes dolgok nagy forrásával.

A vallás csak rámutat az igazságra, de egy élő mester kell ahhoz, hogy azt megtaláljuk. Igazi mester nélkül még a vallást sem értjük meg.


<<Tartalomjegyzék

 

A buddhizmusban az emberek azt hiszik, hogy ha Buddhát imádják, ha a szobra előtt meghajolnak, meggyújtanak néhány füstölőt, felajánlanak néhány virágot és gyümölcsöt, akkor biztonságban vannak, menedéket lelnek a Buddhánál. Azt gondolom, hogy ez a legtévesebb felfogás, mert semmi kétség, hogy a szobrok a múlt Buddháját jelképezik és nem a jelenlegit. És a múltbeli Buddha semmilyen módon nem segíthet minket, kivéve, hogy hátrahagyott néhány elméletet, hogy kövessük és tanulmányozzuk azokat. Néhányan templomba járunk, megkeresztelnek minket, néhány ostyát kapunk, és azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk a pokol tüzétől. Akárhogy is, örülök annak, hogy az emberek ezt csinálják, mert legalább az igazság jelképrendszere jól megőrződött. Miért örülök? Mert ez azt mutatja, hogy az emberek milyen ártatlanok, milyen könnyen hisznek és milyen naivak. Olyan ártatlanok vagyunk, olyan tiszta szívűek.

Úgyhogy örülök, hogy a buddhista emberek járnak a templomba, és gyümölcsöt ajánlanak fel a faszobroknak, és örülök, hogy a katolikus hívők templomba járnak, és elismételnek néhányat az ősi élményekből, azt gondolva, hogy biztonságban vannak. Legalább tisztaságukat és ártatlanságukat mutatják. De az ártatlanság és a tisztaság nem sokat segít, ha ebben az életünkben nem láthatjuk Buddhát, vagy ha nem tapasztalhatjuk meg Istent saját magunk. Olyan ez, mintha valaki most szerelt volna telefonkészüléket a házadba vezeték és csatlakozások nélkül, és azt mondaná, hogy "Itt a telefonod, úgy néz ki, mint bárki más telefonja, és ennyi az egész." De mi történik? Csak magaddal beszélsz. A kapcsolat nem létezik, és a túloldalon semmit nem hallanak. Ha hiszünk benne, hogy a telefon egyik oldalán beszélve, a másik oldal válasza nélkül minden rendben, úgy, hogy Istentől nem kapunk választ, akkor ez még nagyobb naivság.

Azelőtt én ilyen naiv voltam. Mindennap elmentem a buddhista vagy a katolikus templomba, és azt hittem, hogy ez így van rendjén. De aztán egy idő múlva felnőttem és üresnek éreztem a dolgot, azt gondoltam, hogy Isten semmire sem válaszol, és nem törődik vele, még ha ki is öntöm a szívemet. Buddha nem szárítja fel a könnyeimet, és nem válaszol a legőszintébb imáimra és kérdéseimre. Csak ül ott és mosolyog, mindennap ugyanúgy. Sírtam, meghajoltam, a lábaihoz vetettem magam, és ő nem mozdult egy hüvelyknyit sem! Így aztán csalódott lettem, és utána meg dühös (nevetés). Azt gondoltam: hogy lehetsz ilyen "faragatlan"! De nem Buddha az, aki faragatlan volt, hanem én voltam naiv.

Egy idő múlva rájöttem, hogy talán a halott Buddha nem tud sokat segíteni, és egy élőt kell találnom, az élő Buddhát magamban. Ezért mestereket kezdtem keresni, módszereket, és egy igazi utat a megvilágosodáshoz. Nem csak meghajlásokat egy élettelen szobor előtt. Így hát egy nap megtaláltam, rengeteg küzdelem, lecke és erőfeszítés után. Megtaláltam, amit Buddha megtalált. Megtaláltam, amit Jézus megtalált, amit Lao-Ce, Konfucius, Platón és Szókratész megtalált. És ezeket a dolgokat kész vagyok nektek átadni minden feltétel és megkötés nélkül. Minden ingyen van, mert amit felfedeztem, az nektek már megvan. Az a tietek, nem az enyém. Nem arról van szó, hogy én bármit is adok nektek. Csak segíteni fogok nektek kinyitni és megmutatom, hogy hol van. Aztán boldogságot találtok, és eltűnik minden bánat. Ugyanúgy, ahogy a Biblia mondja:

"Keresd először Isten Országát, és minden más megadatik néked" (Máté 6.33)

Az összes szentírás hangsúlyozza, hogy találjuk meg saját megvilágosodásunkat, és minden bűnünk eltűnik. Olyan egyszerű ez, mint ahogy a Nap feljön, és eloszlat minden sötétséget.

Máskülönben itt van nekünk az, amit a Biblia úgy említ, mint eredendő bűn, vagy amit a buddhizmusban az előző életek végtelen karmájának neveznek, és amit soha nem moshatunk tisztára a saját tudatunk erőfeszítéseivel. Nem tehetjük meg pusztán adakozással vagy jó tettekkel, vagy meghajlással Jézus vagy Buddha szobra előtt. A megfelelő módon kell tennünk, Isten fényét használva, a velünk született Mennyországot használva, hogy a pokol sötétségét eloszlassuk. Jézus is mondta, "Bármit teszek ma, te annál nagyobbat teszel holnap". Ez azt jelenti, hogy ő és mi egyenlőek vagyunk. Nem mondta azt, hogy "Egyedül én vagyok képes ezekre a csodákra. Te ezekre soha nem leszel képes!" Nem, hanem azt mondta, hogy bármi, amire én képes vagyok, arra te is képes vagy. Ez egy nagyszerű, nagylelkű hozzáállás, és Buddha is azt mondta, "Buddhává váltam, és te is Buddhává fogsz válni." Ha a helyes módszert követjük, úgy ahogy egy tudományos módszernél: mindenki ugyanazt csinálja, és ugyanazt az eredményt kapja.


<<Tartalomjegyzék

 

A legtöbb emberi lény azt hiszi, hogy nem követhetik Jézus példáját, egyszerűen azért, mert nekik azt mondták, hogy túl tudatlanok, túl buták, túl haszontalanok, hogy ők semmik. És mivel ez az agymosás nemzedékről nemzedékre állandósult, végül elhitték.

"Aki bennem hisz, az véghez tudja vinni mindazt, amit én teszek." (János 14.12)

Jézus nem mondta, hogy ő az egyetlen, aki véghez tudja vinni mindezeket a csodákat, képes az embereket tanítani és felszabadítani. Azt mondta, hogy ugyanezt mi is meg tudjuk csinálni, sőt még hozzátette:

".és ennél nagyobb dolgokat fog ő tenni."(János 14.12)

Szóval, ha Jézus azt mondta, "Bármi, amit én ma megteszek, azt te is meg tudod tenni", akkor miért nem fogunk hozzá? Mind olyan nagyok akarunk lenni, de nem tudunk. Miért? Mert nincs meg hozzá az erőnk, tudásunk és bölcsességünk. Ez ugyanolyan, mint egy sebész, aki megtanult egy bonyolult emberi szervezetet operálni. Ha egy ideig tanulunk tőle, olyan szakértővé válunk, mint ő. Olyan nagyokká válhatunk, mint Krisztus, ha megtanuljuk, amit ő megtanult. Ez nagyon logikus és tudományos. Nincs semmi titokzatos a Buddhává, Krisztus-szerűvé válásban. Nem kell a Himalájába mennetek, nem kell leborotválnotok a hajatokat, vagy eltérő ruhákat hordanotok. Megvilágosodhattok farmernadrágban! Ez csak a különböző életstílusok kérdése.

De mi erről teljesen elfelejtkeztünk. Elhisszük azt, amit az egyház, amit a papok mondanak nekünk, hogy bűnösek vagyunk és Jézus nélkül a pokolba jutunk. Ha Jézus újra visszajönne, kisírná a lelkét, hogy a tanításait ilyen módon eltorzították és megcsúfították. Ő sír. Ő még mindig sír.

Elfelejtettük, amit a Biblia mond, hogy Isten képmására teremtődtünk, hogy az Ő gyermekei vagyunk, és az Ő utódjai. Ez azt jelenti, hogy olyanok vagyunk, mint a mi Atyánk és, hogy mi is birtokában vagyunk az Ő erejének. Ha atyánk egy király, akkor ezáltal mi hercegek és hercegnők vagyunk, és ez valami, nem? Úgyhogy miért ne higgyünk saját értékünkben? Miért tagadjuk meg örökségünket, velünk született jogunkat? Folyton ismételjük, hogy "Isten gyermekei vagyunk, és az ő képmására teremtődtünk", és csak néhány fillérért küzdünk mindennap, és folyton imádkozunk anélkül, hogy választ kapnánk. Azért, mert nem a megfelelő forráshoz fohászkodunk, és mert a rossz ajtón kopogtatunk.

A Mennyországba vezető út nehéz, mert:

"Keskeny az út, amelyik az élethez vezet és széles az út, amelyik a romláshoz vezet, és olyan sokan járnak rajta." (Máté 7.13)

Néhányan azt mondják, hogy olyan, mint a borotva éle, mert olyan nehéz azon járni. Miért olyan keskeny az út? Azért, mert ellenkezik a gondolkodásmódunkkal, vágyainkkal és kísértéseinkkel. Alá kell merülnünk a létezés óceánjába, anélkül, hogy benedvesítenénk a ruhánkat. Ezért olyan nehéz. Ebben a világban kell élnünk, az összes kísértésével és konfliktusaival együtt, és fegyelmezettnek és tisztának maradnunk. Mint a lótuszvirág: a sárban született, de mégis oly tiszta, makulátlan és illatos. Követnünk kell a példáját, és szentté kell válnunk a pokolban.

Mikor Jézus élt, azt mondta:

"Én vagyok az Út, én vagyok a világ világossága, amíg a világon vagyok."
(János 9.5)

Tehát miután távozott, fizikai értelemben már nem a világ világossága. Úgyhogy hátrahagyott nekünk tanításokat, amik a mindennapi életünkben irányítanak minket. Ez nagyon jó. De van valami csendes természetű dolog, amit nem kapunk meg. Ez a csendes tanítás, amit csak csendben lehet átadni. És ez a legfontosabb dolog, ami megláttatja velünk Istent, és ami közelebb visz minket Istenhez. Úgyhogy bűntudat nélkül menjetek oda bárkihez, aki ilyen módon tud segíteni nektek.


<<Tartalomjegyzék

 

Most nézzük Jézus életét. Nem járt templomba imádkozni, kivéve, mikor igét hirdetni ment oda, vagy a kereskedőket kidobni, vagy a papokat megszidni. Soha, egyszer sem olvastam, hogy templomban imádkozott volna. Hát akkor mit csinált? Nagyon megbízható tudományos források alapján tudjuk, hogy sok országban járt, főleg Indiában és Tibetben, és sok különböző iskolához tartozó megvilágosodott mestertől tanult. Ha Indiába mentek, mert igazán kerestek egy mestert, meg fogjátok találni azokat, akik meditatív életet élnek, és ők megtanítanak titeket meditálni. Minden mester, akit ismerek, gyakorolja a meditációt, a leghíresebb tibeti lámák is gyakorolják, különböző módokon.

Szóval, ha Jézus Indiában élt legalább egy tucat évig, akkor állíthatjuk, hogy minden valószínűség szerint találkozott néhány ilyen meditációs mesterrel. Először valószínűleg néhány kisebb hatalmú mesterrel találkozott, akik megtanították néhány mantrára, jóga gyakorlatra, és néhány csodatételre, mint a víz átváltoztatása borrá, stb. Ezeket a dolgokat valószínűleg a kezdeti időkben tanulta, mielőtt találkozott az úgynevezett himalájai meditációs mesterekkel. De még ezeknek a trükköknek a megtételéhez is kell bizonyos fajta meditációs technikát tanulni, még akkor is, ha ezek csak átmenetiek.

Mikor Jézus találkozott ezekkel az emberekkel, biztos, hogy meg kellett tanulnia meditálni. Különben hogyan vonult volna el a sivatagba negyven napra, megszakítás nélkül? El tudnátok menni, csak úgy a sivatagba negyven napra, egyedül? Ez lehetetlen, hacsak nem edzetek, készültök rá előre. Például azoknak, akik a mi meditációs módszerünket gyakorolják, amit mi Quan Yin módszernek nevezünk, ami a belső hang megfigyelését jelenti, Isten hangját, amit a Biblia "Igének" nevez, azok számára mi gyakran tartunk hét napos vagy egy hónapos elvonulást. Nekünk ez teljesen normális, de nem az az átlagembereknek, akik nem gyakorolják a mi módszerünket. Ti nem lennétek képesek öt percig ülni, öt napról nem is beszélve. Ha sikerül öt percig egy helyben ülnötök anélkül, hogy a testeteket vagy a tudatotokat megmozdítanátok, akkor már mesterré váltatok. Szóval tudjuk, hogy Jézus meditálni ment negyven napra a sivatagba. Azt a következtetést is levonhatjuk, hogy folyamatosan gyakorolt meditációs technikákat, hogy mindig is meditált. És ez volt az utolsó elvonulása, mielőtt a nyilvánosság elé lépett, hogy Isten üzenetét tanítsa.

A legtöbb mester ezt teszi, mielőtt kilépnek a nagyvilág elé, mielőtt eldöntik, hogy vállukra akarják-e venni a keresztet vagy sem. Olyan ez, mint reggel az utolsó perc, mikor halljátok az ébresztőórát, az utolsó pillanat, mikor élvezitek az ágy melegét. Hasonlóan, a legtöbb mester, miután elérték a megvilágosodást, miután megtudják, hogy küldetést kaptak, hogy a kor prófétája, vagy egy Messiás legyenek, elvonulnak egy időre. Pontosan azért, hogy felkészítsék magukat fizikailag, tudatilag és lelkileg, hogy szembenézhessenek az előttük álló nehéz feladattal, hogy végigmenjenek a hosszú úton, amit Isten kijelölt nekik.


<<Tartalomjegyzék

 

El vagyunk választva Istentől, mert túl elfoglaltak vagyunk. Ha valaki beszél hozzátok, és a telefon csak egyre csörög, és ti el vagytok foglalva a főzéssel vagy azzal, hogy másokkal beszélgettek, akkor senki nem tud veletek kapcsolatba lépni. Ugyanez történik Istennel. Ő mindennap hív, de nincs időnk Rá, nem vesszük fel a kagylót, ha Ő hív. Ez az, ahogy az elkülönülés megtörténik. Most, ha újra eggyé akartok válni Istennel, akkor ez időbe telik. Adjátok Neki a napotok egy tizedét, hogy kapcsolatba lépjetek Vele, és biztos, hogy ezt az elkülönülést nem fogjátok tovább érezni. De tudjátok, mi soha nem vagyunk elválasztva. Isten mindannyiunkban ott van. Csak az a helyzet, hogy túl elfoglaltak vagyunk, elvakítjuk magunkat a világi kötelezettségekkel, így nem tudjuk, hogy hol van Isten. Ugyanúgy, mint amikor rajtunk van a szemüvegünk, és közben mindenhol keressük. Sok mindent elfelejtünk, ha túl elfoglaltak vagyunk. Én újra egyesíteni tudlak titeket saját Isteni természetetekkel, úgyhogy nem azt kell kérdeznünk, hogy miért, hanem inkább azt, hogy hogyan.

Ami minket kötötté és "nem-szabaddá" tesz, az a hajlam arra, hogy ragaszkodunk ahhoz a tudás vagy szokáshalmazhoz, amit Én-nek hívunk, és elfelejtünk arra figyelni, amire igazán szükségünk van.

Minél jobban azonosítjuk magunkat az anyagi tudással és tulajdonnal, annál kevésbé tudjuk, milyen nagyszerűek vagyunk. A nagy intellektuális tudással rendelkezők némelyike nehezebbnek találja a meditálást, és a magasabb bölcsesség elérését, mint a kevésbé tanultak. Azért, mert nekik több mosnivalójuk, több kibogoznivalójuk van. Épp úgy, mint egy házban, ha túl sok holmi van benne, tovább tart azt kitakarítani, hogy behozhassátok az új bútort. Ha csak néhány holmitok van, akkor gyorsabb.

Azt kérdezhetnétek, hogy ha Isten Országából jövünk, akkor miért hagytuk volna el azt azért, hogy ilyen boldogtalanok legyünk? Mi valóban a mindenható világegyetemből jövünk, de elfelejtettük, miután alászálltunk. Miért? Mert különböző ruhákat viselünk, és minél lejjebb ereszkedünk, annál sűrűbbekké válnak, és már nem tudunk körülnézni. Ha elhatározzátok például, hogy lemerültök a mély tengerbe, búvárruhát kell viselnetek, búvármaszkot, vinnetek kell magatokkal oxigénpalackot, uszonyokat, stb., és végül úgy néztek ki, mint egy béka, és képtelenek lesztek felismerni magatokat. Ahogy mélyebb szintekre ereszkedünk, egyre nehezebb és nehezebb ruhákat és készülékeket veszünk fel, úgyhogy teljesen elfelejtjük a könnyedséget, amit élvezni szoktunk. Minél lejjebb megyünk, annál sűrűbb közegbe érünk. Így egyre nehezebb más megvilágításban látnunk a dolgokat.

Hasonlóan, mint amikor lejöttünk ide, magunkra kellett öltenünk szemeket, füleket, szájat, húsból készült öltözékeket, mindenféle dolgokat, amikre nem volt szükségünk, míg odafent voltunk. Ha hatvan ,évig mindennap viselitek, hozzászoktok, azonosítjátok magatokat ezekkel a külső ruhákkal. Minél mélyebbre mentek, annál több felszerelésre van szükségetek, és annál nehezebb látni a környezetet. Nincs több napfény, csak sötétség, úgyhogy mesterséges fényre van szükségünk. Hasonlóképpen, mikor a létezés tengerébe lemerülünk, Isten fényét nem látjuk többé.


<<Tartalomjegyzék

 

Soha nem voltunk elválasztva a Legmagasabbtól, mindig a Legfelsőbbek voltunk. De a hajlamunk miatt, hogy azonosítjuk magunkat a kapott információval, a környezetből és a körülményekből összeszedett szokásokkal, ezért egyéniségünk van, egy azonosságtudatunk, ami azt gondolja, hogy az egésztől el van választva. Úgyhogy, miután saját erőfeszítéseinken, vagy egy spirituális baráton keresztül megvilágosodunk, másképpen fogjuk látni a dolgokat. Akkor, habár még mindig van egy saját burkunk, tudjuk, hogy mi nem ez vagyunk.

Most, ha ezt a fényt újra látni akarjuk, akkor magunktól kell felmennünk, vagy ha mi kifogytunk az oxigénből, vagy kövek közé szorultunk, akkor valaki másnak fel kell minket vinnie. Úgyhogy keresztül kell mennünk az összes akadályokon. Amin csak keresztülhaladtunk lefelé, azon keresztül kell mennünk felfelé is. Akkor levehetjük a felszerelésünket, és visszanyerhetjük eredeti szépségünket. Így jöttünk mi egy felsőbbrendű világból, és alámerültünk a létezés óceánjába, hogy felfedezzük és szórakozzunk. Az új világ izgalommal töltött el minket és elfelejtettük, hogy telik az idő, és hogy az életünk veszélyben van, mert mikor a küldetésünk befejeződik, vissza kell jutnunk a partra. És ha nem jutunk ki, egy barátnak kell lemerülnie, hogy visszavigyen minket. Hasonlóan, túl sokáig maradtunk a felszerelésünkben és azonosítottuk magunkat a fizikai alakunkkal. Most, hogy visszajussunk, haza Isten Országába, ahhoz keresztül kell mennünk a tudatosság összes szintjén a létezés óceánjában, akármilyen nehéz is ez.

Lefelé viszonylag erőfeszítés nélkül megyünk, mert frissek vagyunk, és készek belefogni bármilyen kalandba. Minden új, úgyhogy nagyon gyorsan ereszkedünk lefelé, anélkül, hogy kicsit is fáradtnak éreznénk magunkat. De amikor vissza, felfelé kell mennünk, az egy másik történet. Ki vagyunk merülve, az oxigénünk majdnem kifogyott, és elfelejtettük az utat felfelé, mert kissé túl kalandozó természetűek voltunk. De szerencsére a Teremtőnk ellátott minket egy összekötő zsinórral. Hallottatok valaha is az ezüstzsinórról? Ez a mi megmentő zsinórunk, és amikor megütjük, valamilyen zene szólal meg, ami biztonságosan hazavezet minket.

Jó barátaink, Jézus és Buddha lementek a létezés óceánjának az aljára, hogy megtalálják azokat, akik túl sokáig maradtak, vagy elvesztek. Nagyszerű, ha egyedül vissza tudunk menni, de ha nem, akkor kellenek ezek az emberek. Ők a pásztorok, akik a mi biztonságunkra vigyáznak. Úgyhogy mikor felfelé megyünk, a sok vízrétegen át kell küzdenünk magunkat. Mert a gravitáció törvénye és a víz nyomása miatt nehezebb felfelé menni. Ráadásul fáradtak vagyunk, úgyhogy felmenni nehezebb, mint lejönni. Most, ha van valaki mellettünk, hogy fáklyával mutassa az utat és hozzon új oxigénpalackokat, akkor biztonságban vagyunk, és védve érezzük magunkat. Látjátok, mi nem tartozunk a létezésnek ehhez a világához. Csak azért van, hogy játsszunk benne, és egy ideig vizsgálódjunk. Mert ha túl sokáig maradunk Isten Országában, túl kellemesnek találhatjuk, vagy talán kicsit unalmasnak.

Már Isten jelenlétében vagyunk. Csak mi ezt nem ismerjük fel, ezért érezzük az elkülönülés terhét, és azét, hogy ennek a világnak az összes nyomásával egyedül vagyunk. Az a szándékom, hogy kapjatok egy betekintést, vagy néhány betekintést Istennek eme jelenlétéről, és aztán saját magatok is biztosak lesztek az Ő segítségében, szeretetében és tanácsában.

Kérdés: Bármelyik templomban rendszeresen láthatjuk, hogy énekelnek és imádkoznak. Ezek a megvilágosodás elérésének módjai?

Mester: Nem. Ez csak egy része a megvilágosodásnak. Az imádkozás és éneklés azért kellenek, hogy erősítsék az őszinteségünket, és egy őszinte és tiszta légkört teremtsenek. De csendben kell lennünk, hogy kommunikáljunk a saját csendes Isten énünkkel. Ő nem zajos. Egész nap el vagyunk foglalva beszélgetéssel és gondolkodással, és amikor templomba megyünk, újra elfoglaljuk magunkat beszéddel és énekléssel, megmondva Istennek, hogy mit tegyen. Szerinted mikor van így ideje Istennek ránk, vagy nekünk Istenre? Csendben kell ülnünk, vagy csendben állnunk, vagy feküdnünk és tudnunk, hogy hol találhatjuk meg Istent azon túl, hogy imádkozunk és énekelünk.

K: Mit gondolsz az Ótestamentumról és a zsidó vallásról?

M: Az jó. De ne várj a Megváltóra, mert az minden korban eljön. Imádkozz, hogy felismerd a jelenkori Megváltót. Az, akire vársz, soha nem fog jönni, ha a saját elképzelésed szerint várod Őt. Mint amikor Jézus jött: az emberek szintén vártak egy Messiást és megölték a kéznél levőt!

Mind ugyanazokat a buta dolgokat csináljuk. Ez nem azt jelenti, hogy a zsidó vallás rossz, hanem azt, hogy mi vagyunk tudatlanok. Még Jézus is ígérte, hogy küld egy vigasztalót. Ami azt jelenti, hogy valakit, aki vele egyenlő, nem? De kétezer évvel később még mindig várunk, pedig sok próféta jött és hagyta el a Földet. Halljuk, hogy Jézus újra meg fog jelenni, igaz? Mit gondolsz, a kinézetéről? Szárnyakkal? Vagy szakállal? Vagy egy kereszten, hogy felismerhessük? Hogyan ismernénk fel, ha eljönne? Még azt sem tudjuk, hogy nézett ki Jézus! Nem voltunk ott, vagy talán ott voltunk, de kétezer évvel később kinek van akkora hatalmas memóriája, hogy emlékezzen!

Jézus nem fizikailag jelenik meg, hanem lélekben. Bárkihez jöhet, aki elég fogékony, aki a megfelelő ajtót nyitja ki, hogy beengedje őt. Akkor olyanná válunk, mint Jézus, és akkor Ő újra visszajön. Bármikor jöhet, amikor mi készen állunk. Bármelyik mester által eljöhet, aki képes az Ő mindenható erejét befogadni. Az az ember szintén Jézus. Talán más a hajviselete, de ő még így is Jézus.

K: Milyen kapcsolat van isteni természetünk és a hét csakra között?

M: Ha a testi csakrákra gondolsz fel idáig (a Mester a harmadik szemre mutat), akkor semmi. Én az efölötti csakrákról beszélek. A legtöbb jógi, aki a csakrákon gyakorol, csak a hőáramlást kavarja fel. Két áramlás van a testünkben, az egyik a hangáramlás, és a másik a hőáramlás. Ez utóbbi gondoskodik a testi mozgásokról, az emésztésről, izzadásról, véráramlásról. A másik áramlás visz minket vissza Isten Országába. Tehát, mikor a jógik az alsóbb csakrákon gyakorolnak (szexuális, anális, solar plexus, torok csakra, stb.), akkor nincs kapcsolat. Én csak az efölött levőkről beszélek.

K: Miért akarta volna Isten, hogy Jézus úgy haljon meg, ahogy meghalt?

M: Máskülönben a tanítványai nem tisztultak volna meg a bűneiktől. A mester teste két célt szolgál. Az első, hogy a tanítványok a fizikai világban láthassák. Nem láthatnák a mester asztrális testét. A második, hogy a mester teste áldozatul szolgál. Azért van, hogy átvegye mindazokat a dolgokat, amelyektől a tanítványoknak meg kell szabadulniuk, hogy oda rakódjanak le a tanítványok bűnei, és még azért, hogy megtisztítsa azokat.

K: Mondanál nekünk többet Jézus valódi tanításairól, összevetve a mai keresztény tanokkal?

M: Mind Krisztus tanításai, mind a mai keresztény tanok rendben vannak. Talán a kereszténység mai tanai hiányosak, bizonyos részek cenzúrázva vannak. De nem merem ezt mondani, mert bajba kerülök. És Jézus egyéb tanításai, mikor élt, jobban megőrződtek. Ezt megnézheted a Holt tengeri tekercsekben, amiket én is olvastam. Ezek, a feltevések szerint nagyon régen készültek, még akkor, amikor Jézus élt. Bizonyos dolgok hiányoznak a Bibliából, de egészében véve a kereszténység tanításai rendben vannak. Az egyetlen hiányzó rész az, hogy Jézus nincs itt. Ez a legnagyobb hiányzó rész. Úgyhogy ezt most helyettesítjük egy közvetlen kapcsolattal Jézushoz. Ha látni akarod Őt, láthatod Őt, beszélhetsz Hozzá, közvetlenül tanulhatsz Tőle, mert Ő soha nem hal meg. Ha az egyház vagy bármilyen keresztény szervezet segíteni tud neked abban, hogy Jézussal érintkezésbe lépj, és közvetlen vonalat kapj Isten telefonszámával, akkor ez így helyesebb, kielégítőbb a számodra, teljesebb. Ha nem, akkor mi szolgáltathatjuk neked ezt a hiányzó részt, és ez minden . Rendben?

K: Tudtad, hogy Jézus az esszénusokhoz tartozott, egy Szent Rendhez a Holt-tenger mellett?

M: Igen. Az esszénusok rendjéhez tartozott, akik mindig vegetáriánusok voltak, évezredek óta, és akkoriban megvolt náluk az isteni erőátadás láncolata. Ők voltak a "Fehér Testvériség", akik átadták a fényt és a hangot, és akkortájt nagyon nehéz volt a rendbe belépni. Nőtlenségi fogadalmat kellett tenned, és meg kellett fogadnod, hogy soha nem adod át nyíltan a tanítást a külvilágnak. Bárkit, aki belépett a rendbe, néhány idősebb tagnak kellett beajánlani, és át kellett jutniuk az éveken keresztül tartó vizsgákon, mielőtt viselhették a fehér övet. A "megtestesült szeretet" voltak, és Jézus volt az, aki megszegte a némasági fogadalmat. De ez persze a Legmagasabb utasítására történt. Megkapta a belső üzenetet. Különben azelőtt soha senki a Rendből nem hirdette a tanokat nyíltan, ehhez hasonlóan. Először is a fogadalom miatt. Másodszor a veszély miatt. Ezért Jézust keresztre feszítették. Nyíltan tanított, és az egész Fehér Testvériség közelről figyelte, próbálták Őt védeni különböző módokon. De nem tudtak segíteni rajta.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok