Article Index
Soha nem voltunk elválasztva a Legmagasabbtól, mindig a Legfelsőbbek voltunk. De a hajlamunk miatt, hogy azonosítjuk magunkat a kapott információval, a környezetből és a körülményekből összeszedett szokásokkal, ezért egyéniségünk van, egy azonosságtudatunk, ami azt gondolja, hogy az egésztől el van választva. Úgyhogy, miután saját erőfeszítéseinken, vagy egy spirituális baráton keresztül megvilágosodunk, másképpen fogjuk látni a dolgokat. Akkor, habár még mindig van egy saját burkunk, tudjuk, hogy mi nem ez vagyunk.
Most, ha ezt a fényt újra látni akarjuk, akkor magunktól kell felmennünk, vagy ha mi kifogytunk az oxigénből, vagy kövek közé szorultunk, akkor valaki másnak fel kell minket vinnie. Úgyhogy keresztül kell mennünk az összes akadályokon. Amin csak keresztülhaladtunk lefelé, azon keresztül kell mennünk felfelé is. Akkor levehetjük a felszerelésünket, és visszanyerhetjük eredeti szépségünket. Így jöttünk mi egy felsőbbrendű világból, és alámerültünk a létezés óceánjába, hogy felfedezzük és szórakozzunk. Az új világ izgalommal töltött el minket és elfelejtettük, hogy telik az idő, és hogy az életünk veszélyben van, mert mikor a küldetésünk befejeződik, vissza kell jutnunk a partra. És ha nem jutunk ki, egy barátnak kell lemerülnie, hogy visszavigyen minket. Hasonlóan, túl sokáig maradtunk a felszerelésünkben és azonosítottuk magunkat a fizikai alakunkkal. Most, hogy visszajussunk, haza Isten Országába, ahhoz keresztül kell mennünk a tudatosság összes szintjén a létezés óceánjában, akármilyen nehéz is ez.
Lefelé viszonylag erőfeszítés nélkül megyünk, mert frissek vagyunk, és készek belefogni bármilyen kalandba. Minden új, úgyhogy nagyon gyorsan ereszkedünk lefelé, anélkül, hogy kicsit is fáradtnak éreznénk magunkat. De amikor vissza, felfelé kell mennünk, az egy másik történet. Ki vagyunk merülve, az oxigénünk majdnem kifogyott, és elfelejtettük az utat felfelé, mert kissé túl kalandozó természetűek voltunk. De szerencsére a Teremtőnk ellátott minket egy összekötő zsinórral. Hallottatok valaha is az ezüstzsinórról? Ez a mi megmentő zsinórunk, és amikor megütjük, valamilyen zene szólal meg, ami biztonságosan hazavezet minket.
Jó barátaink, Jézus és Buddha lementek a létezés óceánjának az aljára, hogy megtalálják azokat, akik túl sokáig maradtak, vagy elvesztek. Nagyszerű, ha egyedül vissza tudunk menni, de ha nem, akkor kellenek ezek az emberek. Ők a pásztorok, akik a mi biztonságunkra vigyáznak. Úgyhogy mikor felfelé megyünk, a sok vízrétegen át kell küzdenünk magunkat. Mert a gravitáció törvénye és a víz nyomása miatt nehezebb felfelé menni. Ráadásul fáradtak vagyunk, úgyhogy felmenni nehezebb, mint lejönni. Most, ha van valaki mellettünk, hogy fáklyával mutassa az utat és hozzon új oxigénpalackokat, akkor biztonságban vagyunk, és védve érezzük magunkat. Látjátok, mi nem tartozunk a létezésnek ehhez a világához. Csak azért van, hogy játsszunk benne, és egy ideig vizsgálódjunk. Mert ha túl sokáig maradunk Isten Országában, túl kellemesnek találhatjuk, vagy talán kicsit unalmasnak.
Már Isten jelenlétében vagyunk. Csak mi ezt nem ismerjük fel, ezért érezzük az elkülönülés terhét, és azét, hogy ennek a világnak az összes nyomásával egyedül vagyunk. Az a szándékom, hogy kapjatok egy betekintést, vagy néhány betekintést Istennek eme jelenlétéről, és aztán saját magatok is biztosak lesztek az Ő segítségében, szeretetében és tanácsában.
Kérdés: Bármelyik templomban rendszeresen láthatjuk, hogy énekelnek és imádkoznak. Ezek a megvilágosodás elérésének módjai?
Mester: Nem. Ez csak egy része a megvilágosodásnak. Az imádkozás és éneklés azért kellenek, hogy erősítsék az őszinteségünket, és egy őszinte és tiszta légkört teremtsenek. De csendben kell lennünk, hogy kommunikáljunk a saját csendes Isten énünkkel. Ő nem zajos. Egész nap el vagyunk foglalva beszélgetéssel és gondolkodással, és amikor templomba megyünk, újra elfoglaljuk magunkat beszéddel és énekléssel, megmondva Istennek, hogy mit tegyen. Szerinted mikor van így ideje Istennek ránk, vagy nekünk Istenre? Csendben kell ülnünk, vagy csendben állnunk, vagy feküdnünk és tudnunk, hogy hol találhatjuk meg Istent azon túl, hogy imádkozunk és énekelünk.
K: Mit gondolsz az Ótestamentumról és a zsidó vallásról?
M: Az jó. De ne várj a Megváltóra, mert az minden korban eljön. Imádkozz, hogy felismerd a jelenkori Megváltót. Az, akire vársz, soha nem fog jönni, ha a saját elképzelésed szerint várod Őt. Mint amikor Jézus jött: az emberek szintén vártak egy Messiást és megölték a kéznél levőt!
Mind ugyanazokat a buta dolgokat csináljuk. Ez nem azt jelenti, hogy a zsidó vallás rossz, hanem azt, hogy mi vagyunk tudatlanok. Még Jézus is ígérte, hogy küld egy vigasztalót. Ami azt jelenti, hogy valakit, aki vele egyenlő, nem? De kétezer évvel később még mindig várunk, pedig sok próféta jött és hagyta el a Földet. Halljuk, hogy Jézus újra meg fog jelenni, igaz? Mit gondolsz, a kinézetéről? Szárnyakkal? Vagy szakállal? Vagy egy kereszten, hogy felismerhessük? Hogyan ismernénk fel, ha eljönne? Még azt sem tudjuk, hogy nézett ki Jézus! Nem voltunk ott, vagy talán ott voltunk, de kétezer évvel később kinek van akkora hatalmas memóriája, hogy emlékezzen!
Jézus nem fizikailag jelenik meg, hanem lélekben. Bárkihez jöhet, aki elég fogékony, aki a megfelelő ajtót nyitja ki, hogy beengedje őt. Akkor olyanná válunk, mint Jézus, és akkor Ő újra visszajön. Bármikor jöhet, amikor mi készen állunk. Bármelyik mester által eljöhet, aki képes az Ő mindenható erejét befogadni. Az az ember szintén Jézus. Talán más a hajviselete, de ő még így is Jézus.
K: Milyen kapcsolat van isteni természetünk és a hét csakra között?
M: Ha a testi csakrákra gondolsz fel idáig (a Mester a harmadik szemre mutat), akkor semmi. Én az efölötti csakrákról beszélek. A legtöbb jógi, aki a csakrákon gyakorol, csak a hőáramlást kavarja fel. Két áramlás van a testünkben, az egyik a hangáramlás, és a másik a hőáramlás. Ez utóbbi gondoskodik a testi mozgásokról, az emésztésről, izzadásról, véráramlásról. A másik áramlás visz minket vissza Isten Országába. Tehát, mikor a jógik az alsóbb csakrákon gyakorolnak (szexuális, anális, solar plexus, torok csakra, stb.), akkor nincs kapcsolat. Én csak az efölött levőkről beszélek.
K: Miért akarta volna Isten, hogy Jézus úgy haljon meg, ahogy meghalt?
M: Máskülönben a tanítványai nem tisztultak volna meg a bűneiktől. A mester teste két célt szolgál. Az első, hogy a tanítványok a fizikai világban láthassák. Nem láthatnák a mester asztrális testét. A második, hogy a mester teste áldozatul szolgál. Azért van, hogy átvegye mindazokat a dolgokat, amelyektől a tanítványoknak meg kell szabadulniuk, hogy oda rakódjanak le a tanítványok bűnei, és még azért, hogy megtisztítsa azokat.
K: Mondanál nekünk többet Jézus valódi tanításairól, összevetve a mai keresztény tanokkal?
M: Mind Krisztus tanításai, mind a mai keresztény tanok rendben vannak. Talán a kereszténység mai tanai hiányosak, bizonyos részek cenzúrázva vannak. De nem merem ezt mondani, mert bajba kerülök. És Jézus egyéb tanításai, mikor élt, jobban megőrződtek. Ezt megnézheted a Holt tengeri tekercsekben, amiket én is olvastam. Ezek, a feltevések szerint nagyon régen készültek, még akkor, amikor Jézus élt. Bizonyos dolgok hiányoznak a Bibliából, de egészében véve a kereszténység tanításai rendben vannak. Az egyetlen hiányzó rész az, hogy Jézus nincs itt. Ez a legnagyobb hiányzó rész. Úgyhogy ezt most helyettesítjük egy közvetlen kapcsolattal Jézushoz. Ha látni akarod Őt, láthatod Őt, beszélhetsz Hozzá, közvetlenül tanulhatsz Tőle, mert Ő soha nem hal meg. Ha az egyház vagy bármilyen keresztény szervezet segíteni tud neked abban, hogy Jézussal érintkezésbe lépj, és közvetlen vonalat kapj Isten telefonszámával, akkor ez így helyesebb, kielégítőbb a számodra, teljesebb. Ha nem, akkor mi szolgáltathatjuk neked ezt a hiányzó részt, és ez minden . Rendben?
K: Tudtad, hogy Jézus az esszénusokhoz tartozott, egy Szent Rendhez a Holt-tenger mellett?
M: Igen. Az esszénusok rendjéhez tartozott, akik mindig vegetáriánusok voltak, évezredek óta, és akkoriban megvolt náluk az isteni erőátadás láncolata. Ők voltak a "Fehér Testvériség", akik átadták a fényt és a hangot, és akkortájt nagyon nehéz volt a rendbe belépni. Nőtlenségi fogadalmat kellett tenned, és meg kellett fogadnod, hogy soha nem adod át nyíltan a tanítást a külvilágnak. Bárkit, aki belépett a rendbe, néhány idősebb tagnak kellett beajánlani, és át kellett jutniuk az éveken keresztül tartó vizsgákon, mielőtt viselhették a fehér övet. A "megtestesült szeretet" voltak, és Jézus volt az, aki megszegte a némasági fogadalmat. De ez persze a Legmagasabb utasítására történt. Megkapta a belső üzenetet. Különben azelőtt soha senki a Rendből nem hirdette a tanokat nyíltan, ehhez hasonlóan. Először is a fogadalom miatt. Másodszor a veszély miatt. Ezért Jézust keresztre feszítették. Nyíltan tanított, és az egész Fehér Testvériség közelről figyelte, próbálták Őt védeni különböző módokon. De nem tudtak segíteni rajta.
