Article Index
Könnyű egy mestert megtalálni, ha tudjuk, hogy különböző típusúak vannak, és ha tudjuk, hogy melyik felel meg legjobban nekünk. Véleményem szerint a mestereknek három típusa van. Az első, akit mi értelmiségi típusnak nevezünk, ők a tudósok. Nagyon ismerik a szentírásokat, a filozófia birodalmán belül nagyon jártasak a szakkifejezésekben. Megtaníthatják, hogy melyik szentírást ki írta és mikor, és hogy a kifejezések mit jelentenek. Ezek a tanárok nagyon megérdemlik a tiszteletünket. A régmúlt időkből átadhatnak nekünk néhány szent tanítást, aminek a megértésére talán nincs időnk, vagy esetleg nem vagyunk eléggé jártasak a szakkifejezésekben. Ez az első tanártípus. A tudásunk bővülni fog, ha tőlük tanulunk a különböző tanításokról és vallásokról.
A második típusú tanárok állandóan eksztázisba vagy szamádiba merülnek. Teljesen Istennek, a Szent Tervnek szentelik magukat. Istennel közvetlen kapcsolatban vannak, és közvetlen, Istentől származó tudással rendelkeznek. Szemtől szemben láthatják Őt. És ha ilyen mesterekkel véletlenül, vagy saját akaratunkból kapcsolatba kerülünk, az számunkra bizonyos haszonnal jár. Hétköznapi tudatunkat kevésbé fogja terhelni a világ nyomása, emelkedettek és boldogok leszünk, és visszanyerjük vágyódásunkat Isten után. Úgy érezzük, hogy meg szeretnénk tagadni a világot. Ez alatt nem azt értem, hogy leborotváljátok a hajatokat és a dzsungelben éltek, hanem azt, hogy kevésbé vágyódtok érzéki örömökre és evilági anyagi előnyökre. Ezeket a tanárokat általában nehéz megtalálni, mert többnyire ők nem igazán tanítanak, csak elmerülnek az eksztázisban a belső áldást és harmóniát élvezve.
A harmadik típushoz tartozók szintén elmerülnek az Isten iránti szeretetben, de szeretettel és együttérzéssel viseltetnek azok iránt is, akik tudatlanságban és szenvedésben élnek. Ezért ők kívánság szerint jönnek-mennek. Még ha csak egy vagy két ember is akad, aki őszintén vágyik az Istennel való újraegyesülésre, ők akkor is eljönnének, és megosztanák velük Isten Országának titkát, az utat a valóság, az igazság, a bennünk lévő Tao megtalálásához. Azt, hogy hogyan ébresszük fel magunkban a tudás legnagyobb forrását, a magunkban lévő minden erő és védő hatalom forrását, hogy csökkenthessük életünk szenvedésének erősségét, és hogy kifejleszthessük saját önbizalmunkat és egyesülhessünk a mindenható forrással, amiből származunk.
Ez a tanárok három típusának vázlatos leírása. Tehát keresnünk kell azt a típust, amelyik óhajainkat, szükségleteinket és belső vágyódásunkat ki tudja elégíteni. Ha történetesen látunk egy mestert, akkor ítélőképességünket kell használnunk, hogy eldöntsük, hogy Ő-e az a mester akit akarunk, aki tiszteletünket és bizalmunkat megérdemli.
Az első típusú tanítót könnyű felismerni, azért, mert művelt. Tud beszélni a szentírásokról és ismeri őket. Tudjuk, hogy ő a tudás embere. Ezt könnyű felismerni, mert a világi tudást könnyű megérteni és ellenőrizni. A második típust is könnyű felismerni, egyrészt a megjelenésükről, és az ezeket az állandóan eksztázisba merült embereket körüllengő áhítatos légkörről. A harmadik típusú mestert nehéz felismerni, mert ha egy személy nincs eksztázisban, nehéz megállapítani, hogy volt-e valaha eksztázisban vagy sem. Mert ez a fajta tanár a nap huszonnégy óráján keresztül egy láthatatlan "Szamádiban" vagy eksztázisban van. Szamádi azt jelenti, hogy eksztázisban vagy, boldogságban, békességben és fényben.
Lehettek eksztázisban, miközben ezen a világon éltek. Két fajta szamádi van: az egyik, miután elhagyjátok ezt a világot, és örökre eksztázisban, mennyei boldogságban, Isten Országában vagytok. Egyek vagytok Istennel, a szeretet és a könyörület óceánjával. A másik egy kisebb fajta eksztázis, amit mindennap tapasztaltok meditáció közben, rajongó vágyódáson keresztül, vagy bármilyen szertartáson keresztül, amelynek célja az eksztázis elérése. Szóval, amikor szamádiban vagytok, elfelejtitek az egész világot. Néha halljátok az embereket magatok körül, de nem tudtok kapcsolatba kerülni a világgal. Amikor egy mélyebb eksztázisban vagytok, az egész világ eltűnik, csak a fényt és Istent látjátok, békét, boldogságot és örömöt éreztek.
A harmadik fajta mestereket nehéz észrevenni, mert ugyanabban a pillanatban vannak eksztázisban, és eksztázison kívül is, mint Jézus és Buddha. Úgy néznek ki, mint a közönséges emberek. Ez a harmadik típusú mesteri lét veszélye. Mindenki ismer, tisztel, emberek ezrei követnek, ha te az első fajta tanár vagy. A második fajta tanárt mindenki ismeri, és a lábai elé borul. Ezt vagy tudjátok, vagy nem, mert mindig eksztázisban vagytok, és ezt az emberek láthatják. De a harmadik fajtát, mint Jézust vagy Buddhát, az emberek kővel megdobálhatják, kiszögezhetik, szidhatják és megölhetik, mert sok ember képtelen elhinni, hogy ők Isten fiai, ők az Üdvözülés, a Fény és a világ Útja, amikor a fizikai testben vannak, és ugyanúgy viselkednek, mint a legtöbb közönséges ember.
Tehát, akik körbejárnak, és megosztják az emberekkel titkukat Isten Országáról, mint ahogy Jézus és Buddha tette, azok eksztázison belül és eksztázison kívül vannak. Mert, amikor a tanokat hirdeted, valódi Éned szamádiban van, de fizikai éned mégis szenved, mégis ismeri a fájdalmat és szomorúságot. Na már most, a második típusú mesterek testükben nem éreznek fájdalmat, aggódást, idegességet, csak boldogságot. Minden nyomorúság eltűnik, az emberi nyelvben nincs szó, ami ezt az állapotot leírná. Ha az első vagy második fajtához tartozol, az emberek felismernek és követnek. De harmadik fajta mesternek lenni veszélyes, mert úgy néznek ki, mint a közönséges emberek. És az emberek kővel dobálhatják, és meg is ölhetik őket, mert nem hiszik el, hogy ők az üdvözülés útjai.
