A templom, a kinti keresztény templom, a mecset, és a buddhista templom a bennünk lévő Isten országának jelképei, amelyek azért épültek, hogy emlékeztessenek minket saját belső templomunkra, amiről Jézus azt mondta: "Nem tudod, hogy te vagy Isten temploma, és a Szentlélek lakik benned."
Ha őszintén meg akarunk változni, akkor meg tudjuk változtatni a jó vagy rossz dolgok némelyikét. A legtöbb jó vagy rossz hatás akkor alakult ki, amikor fiatalok voltunk. Bármit is tettek velünk az emberek, gyermekként az érzéseink határozottan rögzültek az elménkben. Ahogy felnövünk, ezek az emlékek mellénk szegődnek. Tehát a cselekedeteink és a válaszaink pontosan ugyanazok, mint amikor fiatalok voltunk. Nem olyan nehéz megváltoztatni ezeket a jó és rossz hatásokat. Bár nem vagyunk tudatában a múltbeli életeinknek vagy a karmánknak, de legalább azt el tudjuk kerülni, hogy jövőbeli karmát hozzunk létre; ez pedig már elég jó.
*Megjegyzés: Ez a cikk azoknak szól, akik úgy érzik,
hogy még nagyobb védelemre van szükségük, talán saját maguk részére.
Gyakran azt gondoljuk, hogy a parfüm illata csodálatos ezen a világon. De valójában nem az! A folyamat csak számos kis mikroorganizmus felszívása az orrunkba. Akik parfümöt használnak, azok csak számtalan bonyolult lényt szívnak fel önmagukba. A személyiségünk így válhat bonyolulttá. (Ez olyan, mint amikor sokan élnek ugyanabban a házban.) Ezt okozhatja a parfüm illata, vagy néhány csodálatos dolog.
Miért születik a legtöbb ember vissza az élet és halál körforgásába? Mert vonakodnak elhagyni ezt a világot, és ezért megint vissza akarnak jönni. Van valami, amit nem tudnak feladni, úgyhogy vissza akarnak jönni, hogy azt élvezzék. Vagy egyeseknek komoly bűntudatuk van, és így vissza akarnak jönni, hogy az adósságukat visszafizessék. Bárhogy is, nekünk már nincs többé karmánk! A múltbeli karmánkat a Mester elégette, és most már nem hozunk létre új karmát. Betartjuk az öt szabályt, és vegetáriánusok vagyunk. A világon semmivel sem tartozunk. Ha saját használatra keresünk pénzt, és semmiféle adományt nem fogadunk el másoktól, tartozunk-e akkor valakinek?