Minden emberi lényt életének egyik vagy másik pillanatában, érdekli a saját életének mélyebb értelme. Naponta látjuk a szenvedést, amit tudatlanságunkkal okozunk, gyakran tehetetlennek érezve magunkat, hogy változtassunk rajta. De meg vagyunk áldva az éleslátás és öröm rövid, futó pillanataival is, amelyek ideiglenes megnyugvást és reményt adnak eltévedt lelkünknek. Életünk fordulataitól függetlenül mindig megmaradnak az ismétlődő kérdések,"Honnan jöttem? Mi az életem célja? Miért vagyok itt? Hova megyek a halálom után?" Ha elkezdenénk keresni a választ ezekre a kérdésekre, filozófiák és gyakorlatok sokasága előtt nyitnánk ajtót, melyek közül az egyik biztonságosabb, mint a másik, vagy lehet, hogy gyorsabb, de senkinek sem könnyű választani ezek közül.
A kutatás egyedül egy útvesztőben való bolyongáshoz hasonlít, nem tudván, hogy legközelebb merre forduljunk. Úgy tűnhet, hogy számtalan útjelzés mutat látszólag különböző irányokba, zavarba ejtve, és arra késztetve, hogy állandóan saját magunkon kívül keresgéljünk. Megnyugvást keresünk a meghatározatlan vágyódásra, az ürességre, ami életünk zaklatottsága mögött húzódik. De azon a napon, amikor egy igazi spirituális Mester közelében találjuk magunkat, tudjuk, hogy a kutatás véget ért. Mert ez az élő tanító bizonyságot ad arról, hogy a teljes megszabadulás és a mesterré válás lehetséges már ebben az életben, és csak az szükséges, hogy igényünk legyen rá.
Amikor eltávolítjuk mindazt, ami a körülöttünk lévő világtól elválaszt minket, azt találjuk, hogy csak a szeretet marad, és ez az igazi lényegünk. Ha egyszer egy élő Mester megmutatja nekünk a saját isteni természetünket, saját önazonosságunkról alkotott összes korábbi illúziónk kezd eltűnni. És ahelyett, hogy még többet kellene tanulnunk, elkezdünk felejteni, hogy megszabadulhassunk hasznavehetetlen, negatív szokásainktól és gondolkodásmódunktól. Ezzel a hazafelé vezető utunk ki van jelölve előttünk.
Ha egy utazó eltéved, találnia kell egy magasabb kilátóhelyet, hogy jobban lásson. Minél magasabbra megy, látása annál tisztább és szélesebb körű lesz. Hamarosan felfedezi, hogy az a baljóslatú sötét árnyék, amitől kővé dermedt, az nem más, csak bokor a vadonban. Hasonlóan, minél magasabbra jutunk belső utazásunkban, félelmeink és hamis korlátaink annál inkább lelepleződnek előttünk. Megtanuljuk annak látni őket amik, és hagyjuk őket eltávozni úgy, mint ahogy egy elnyűtt ruhadarabot vetnénk le. Ahogy levetjük magunkról a külső látszatot, nem látunk többé elkülönülést, és mindenkivel egynek érezzük magunkat. Bőrünk színe és a nyelv, amit beszélünk különböző lehet, de legbelső félelmeink és vágyaink azonosak. Így, ahogy kezdjük megismerni igazi énünket, megértést és vigaszt találunk, belül önmagunkban, és messze túl önmagunkon is.
Ha úgy érzed, hogy készen állsz egy ilyen utazásra, akkor ez a könyv megfizethetetlen irányítást és áldást kínálhat, amelyre oly nagy szükség van korunkban. Ching Hai Mester nagyon sajátos módon ad választ a leggyakrabban felmerülő kérdésekre, amelyeket világszerte a kereső emberek tettek fel. Gyakran félreértett elképzeléseket tisztáz anélkül, hogy túlegyszerűsítené őket. Tanításainak e gyűjteménye olyan, mint egy gyakorlati útmutató saját kincskereső utadon. Általános térképet ad, figyelmeztet az előtted álló akadályokra és megtanít arra, hogy hogyan készülj fel. Ching Hai Mesterrel az oldaladon a hazafelé vezető utat biztosan megtalálod.
Bon voyage! (Jó utat!)
Béke veled.
Sophie Lapaire
